Higgyek valamiben, valakiben?
Ha valaki egy kicsit is tájékozódik a nagyvilágban, hamar rájön, hogy információk, adatok sokaságával találkozik nap, mint nap. Ezeket szelektálni, értelmezni, rendszerezni szinte lehetetlen. Rengeteg új termék, amiknek piacot szeretnének szerezni. Az egyén nem tudja, melyiket válassza. Nem is lehet. Olyan különbözőek vagyunk, hogy az egyes speciális termékek, mert arról van szó, hiszen újat kell produkálni ahhoz, hogy az én termékemet vegyék. Ha e szerint próbálunk élni, akkor sok csalódás fog érni. Tudom, az egyik termék erre jó, a másik másra, de ki tudja megmondani kinek mi a jó. Az egyén melyiket válassza a sok közül? Azt fogja választani, amiről meggyőzik. Vajon mi van akkor, ha mindenre rá lehet beszélni, mert elfogadja a termékekről szóló információt, hogy az neki mennyire jó lesz? Ha ezeket elfogadjuk, tele leszünk haszontalan dolgokkal, felesleges dolgokkal. Miért tettem ezt a kitérőt, hiszen ez egy teljesen más terület, nem illeszkedik az eddigi témakörhöz. Egyszerű. Igenis az egyén tájékozódjon, járjon nyitott szemmel a világban, tudjon dönteni. Ha információt gyűjt, tudást halmoz fel, ha tudást halmoz fel tájékozottabb lesz, ha tájékozottabb lesz, akkor nagyobb rálátással fog rendelkezni arra, hogy mi a jó, és mi a rossz. A sok dolog közül ki tudja választani a számára legmegfelelőbb dolgokat, és ezzel az egyén olyan tudás birtokába kerül, ami a mai világban nélkülözhetetlen azért, hogy ne tudják átverni, kihasználni, félretájékoztatni, és félrevezetni. Túl bonyolult az élet, és ezt könnyen ki lehet használni, és ki is használják a bizonytalanság miatt, mert a bonyolult élet, és bizonytalanság, bizalmatlanságot szül, ezzel pedig még jobban irányíthatóvá válik az egyén. Kinek, kiknek válik irányíthatóbbá az egyén? Lehet, hogy bárgyú kérdés, de azt hiszem sokak számára ez sem egyértelmű, mint sok más dolog. Mi az, ami a valóság? Sajnos ezt ma már nehéz megmondani. Titkok, burkolt kifejezések, homályos utalások, kétértelmű dolgok teszik egyre nehezebbé a tájékozódást ebben a világban. Sok őszinteséget nem lehet elvárni. Aki mégis e mentén halad, hamar rájön, hogy visszaélnek jóindulatával, őszinteségével, szeretetével. Az emberekben nem lehet megbízni. Van egy terület, ahova nagyon sokan menekülnek, mert úgy gondolják, hogy az legalább az övéké, az ő meggyőződését hivatott szolgálni, és elkötelezetté válik. Ez nem más, mint a hit világa, a vallásgyakorlás különböző változatai. Ha a vallástörténelmet nézzük, igen régi időkre nyúlik vissza. Az egyes korokban különböző képen gyakorolták a hit dolgait. Nagyon más vallások alakultak ki, és nagyon sok van belőlük. Nem véletlen. Az emberekre való ráhatás mindennapos tevékenység. Valaki, valakit, vagy valakiket meg akar győzni arról, hogy az a jó, amit ő csinál, terjeszt, képvisel. Ez a vallásokban is így van. Nem tudom hány vallási irányzat van, de azt tudom, hogy mindegyik a saját nézeteit szeretné elterjeszteni. Ezzel nincs semmi probléma. A probléma ott kezdődik, hogy hogyan, miképpen. Már itt az elején le lehet szögezni, hogy ennek elérésére minden eszközt bevetnek. Mondom, mindent. Nem kell nagy rálátás, hogy a vallás is egy üzleti vállalkozás. Ahogy a hétköznapokban történik, cégvezető, beosztott. A vallásban hívő, és pap, püspök, pápa. Az előzőeknél is a beosztott él szerényebben, nehezebben, míg a vezető nagylábon, kihasználva a fölényét, vezető voltát, anyagi többletét, befolyását, uralkodó jellegét. A vallás ugyanígy működik. Elhitetnek valamit, aztán híveket toboroznak, visszaélnek a hiszékeny ember helyzetével, különlegesnek állítják be magukat, hatalmat gyakorolnak. Ez minden vallási formában így van. Valamit, valakit követnek, valamilyen eszmét gyakorolnak, valamilyen dogmát fogadnak el. Vajon miért? Az emberi elme eljutott odáig, hogy szelektáljon. De vajon ténylegesen megteszi? Kérdéses, vagy inkább mondhatjuk azt, hogy a sok rossz mellett, próbál valamiben hinni, amit hitével elfogad, vagy elfogadni látszik. Természetesen mindenkinek egyéni joga, és egyéni elhivatottsága, hogy miben, kiben hisz. A lényeg, hogy higgye azt, hogy olyan közösséghez, csoportosuláshoz tartozik, akik vélhetően egy irányba haladnak, és ugyanazt vallják, amit ő. Sajnos ismét ki kell jelenteni, hogy a mai világ, és a világot alkotó emberek, már csak a hitvilágot, és a hitvilághoz kötődő nézetekben hisznek, mert más irányokból csak a becstelenség, és a hazugság érkezik. De vajon biztos, hogy a vallás területéről jó dolgokat kapnak? Nagy kérés. Vajon miért? Szögezzük le: minden embernek szuverén joga, hogy mit vall, mit hisz, kiben hisz, mit fogad el, és mit kíván követni. Az már más kérdés, hogy az adott vallást követő emberek mennyire ismerik az adott vallás keletkezését, múltját, az idők során betöltött szerepét, a mai világban elfoglalt helyét, a vallás által kimondott, és lefektetett nézetek végrehajtásának feltételeit, és módozatait. Lehet, sőt biztos, hogy érdemes lenne ezeknek a megfogalmazásoknak utána nézni. Pontosan nem tudni, hogy hány vallás létezik ma. Követhetetlen. Egy biztos. Minden egyes vallási nézet kitalálója, vezetője, híveket akar gyűjteni maga mellé, nézeteivel, érveivel embereket akar maga mellé állítani, és a legfontosabb, hogy az ő által terjesztett nézet az igaz. Képzeljük el a vallási tanokat. Ki melyiket követi. Embere válogatja. Egyet nem szabad elfelejteni. A vallás ugyanolyan erőszak szervezet, mint bármi más. Ezt a történelem igazolja. Vallásháborúk, gyilkosságok, korrupció, hatalmi harc, ármánykodás. Mindezek ellenére a mai modern ember ezeket a vallásokat követi. A valláson belül megalázzák őket. Csak egy példa. Mivel az ember egy gondolkodó lény, miért említik nyájként a híveket. Talán állatok? Nem kell ezt azzal magyarázni, hogy ez csak egy átvitt értelmezés. Vagy. Egy bűn elkövetése kapcsán, kiszabják a vezeklés mértékét. Mi van? Azzal, hogy ezt megteszi, ugyanúgy vétett a másik ember ellen, ugyanúgy vétett minden ellen. Egy gyalázatos dolgot nem lehet meggyónni, és semmissé tenni. Ennek tudatában bármit elkövethetek, a vallás szerint, mert meggyónom, és el van felejtve az egész. Hát nem álságos dolog? A vallás égisze alatt a régi időkben elkövetett gyilkosságokkal mi van? Ja, azt is meggyónták, és el van felejtve. Hát hogy van ez? Valami itt nem stimmel, de azt hiszem máshol sem. Ezek jellemzik a mai világ vallásait, és a követőik magatartását. Teljesen mindegy melyikről van szó. Egyformák. Vannak úgymond szelídebb, és erőszakosabb vallási nézetek, vallási csoportosulások. Van a legfőbb szempont. Ez pedig a vallási eszme központja. Szeretném most is hangsúlyozni. Mindenki abban hisz, amiben, és akiben akar. Azt viszont látni kell, hogy az adott nézet, vallás múltja, milyen történelemmel rendelkezik. Sőt! A mai világban is történnek események, amelyek homlok egyenest ellentmond a vallási tételeknek. Vagy így is jó? Ennyire nem érdekli az embereket, hogy mi történt régebben? Nem foglalkoznak vele, csak rohanjunk valamerre? Ha jól belegondolunk, minden egyes vallás hívei elfogadják a szabályokat, vallási nézeteket, eszméket. Ezek szerint azt is elfogadják, hogy a vallás égisze alatt mi minden gyalázatos dolog történt, hiszen ő is ezt követi. Térjünk vissza a korábban említett dologhoz. A legfőbb szempont. Mi az? Hát az egyetlen vezető. Nem akarom kimondani a jelzőt, mert már az is kérdéses, hogy hány van. Ugye ez is vita téma, mert csak egy van. Szinte minden vallásnak más, és más az elképzelése, nézete. Ugyanaz az egy nem képviselheti mindegyiket. Ez ostobaság. Az érdekek, mert erről van szó, nem egyezhetnek, még nagyon távol sem. Az ember nem ilyen. Az ember ezen a téren is teljesen másképpen gondolkodik. A vallási nézeteket bárhogyan lehet magyarázni, és magyarázzák is. Ezáltal hiteltelenekké válnak. Ez olyan, mintha egy törvényt többféle képen magyaráznék, aszerint, hogy melyik szolgálja az érdekemet. Na, ez már egy kérdéses dolog. Vannak párhuzamok, melyek elkerülhetetlenek. A jó, és a rossz állandóan jelen van az emberekben. Ha korábban csak a jóság volt előtérben, és azt hangsúlyozzák, akkor miért keletkezett a rossz? Egyszerű, mert az is ott volt, az is már akkor jelen volt. Homályos dolgok ezek. Megint mondom, mindenki azt hisz el, amit akar, és abban hisz, akiben akar. Ha most kellene választani a vallások között, nem lenne könnyű dolgom. Egy biztos. Nem a vallás teremti meg az emberekben a békét, a nyugalmat, a szeretetet. Mindezeket maga az ember teremti meg, és alakítja ki. A megértés, a tolerancia, az őszinteség, a bizalom minden ember sajátja. Élni kell vele. Sajnos a mai modern ember egyre kevésbé ismeri ezeket a szavakat. Azzal, hogy elrohan a templomba, és ott ül, vagy áll bizonyos ideig, és meghallgat valamit, azzal még nem biztos, hogy a felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik. Ha ezekkel rendelkezne, és ezeknek birtokában lenne, nem kellene templomokba járni, hogy onnan várja, hogy jobb legyen. Az ember maga tehet arról, hogy milyen a családja, milyen a környezete. Ha őszinteséget, bizalmat, szeretetet ad, valószínű, hogy azt kap vissza. Ez a lényeg. Ez az alapja mindennek. Rosszul látom? Lehet, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek joga van másképpen gondolkodni, de az alapvető emberi értékeknek a felsoroltak fontos részei, sőt, ki merem jelenteni a legfontosabb értékei. Nem volna szabad elódázni ezeket az értékeket. Sajnos nem erre halad a világ. Maradjon az ember a vallási homály világában? Higgyen valamiben, ezáltal nyerjen nyugalmat? Valóban így kell ennek működnie ennek az egésznek? Nagy kérdés, ugye? Minden vallási nézetnek vannak követői, nem is kevesen. A mai világ keresi a különlegességeket. Miért? Mert el akarja magát vonatkoztatni mindentől, és mindenkitől. Egyfajta különcség veszi uralma alá az embert. Sok minden ki van találva, sok minden jó, de sajnos rossz dolog is van. Ki kell választani az ember számára a legjobbat, a legmegfelelőbbet. Nem könnyű. Megint meg kell említenem. Mindenki maga dönti el, mit hisz el, és mit nem, kiben hisz, és kiben nem. Egy fontos. Ne menekülési útnak, ne divatnak, ne különcségnek vegye az egyes nézetek követését. Induljon ki magából, és vegye számba, mi van bennem, mivel rendelkezem, mi lettem, vagy mivé váltam. Ha az alapvető emberi értékekkel rendelkezik valaki, akkor nagyon boldog tud lenni. A boldogságot nem a hit adja meg, hanem az ember saját magát ajándékozza meg ezzel. Később a párját, a gyerekeit, a családját. Én magamban hiszek. Én próbálok békességet, nyugalmat, őszinteséget, bizalmat, szeretetet adni a páromnak, a környezetemnek. Higgyék el nem nehéz. Talán már ez számít különcségnek? Sajnos sok esetben már tapasztalható is. A bizalmatlanság aláás mindent. Megfertőz, és megfertőzött már mindenkit, függetlenül attól, hogy mit hisz, milyen vallást gyakorol. Vagy vannak még kivételek? Legyél Te is kivétel.