A modern ember

     Talán már sokadik eset, hogy megemlítem ezt a témát. Sajnos igenis beszélni kell róla, mert egyre inkább, több negatív tulajdonsággal párosulva jelentkezik a mindennapi életben. Tapasztalatból is tudom, hogy mennyire megváltoztak az emberek egymás iránt. Egyszerűen rossz hallani és nézni, hogy olyan dolgokon elmélkednek és vitatkoznak, mégpedig igen komolyan, ami régen egyáltalán nem volt beszédtéma, és szinte nem is volt rá példa, hogy kelljen beszélni róla. Vajon azt a sokféle viselkedésformát, amit manapság mutatnak az emberek, vajon normális dolog? Az biztos, hogy eltolódott ez a téma is egy torz irányba. Még inkább azt lehet tapasztalni, hogy teljesen új, eddig ismeretlen valamik ütik fel a fejüket. Direkt nem szeretnék megnevezni semmi olyat, ami esetleg bárkire is valamilyen formában elmarasztaló lenne. Mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja. Természetesen a szabályok és törvények keretei között. Talán ebben egyet is értünk. Csak van egy nagy baj. A magyar ember nem szabálykövető, és nem törvénytisztelő. Mindig keresi a kiskapukat, és egyáltalán nincs felelősség érzete. A hazugság az éltető eleme. Vajon mi az oka annak, hogy valaki szabálytalanságot követ el, valaki más látja, de ennek ellenére letagadja, egyáltalán nem ismeri el a hibáját? Fogós kérdés. A mai modern ember ilyen cinikussá, ilyen hazuggá nőtte ki magát. Igen, ezt teljes mértékben ki lehet jelenteni. Az emberek hazudnak maguknak is, és másoknak is. Sok esetben saját magukat is becsapják, csakhogy valami előnyt szerezzenek maguknak. Utalhatnék korábbi időszakokra, amikor az ilyen viselkedésnek komoly következményei lettek. Ma már ez úgy módosult, hogy a hazugságot megbocsájtják az emberek egymásnak, az igazságot és az őszinteséget nem. Hát nem furcsa? Ebből ugye az következik, hogy álnok, galád, aljas embernek kell lenni. Ez a sikk. Ez a menő. Sokat, nagyon sokat vesztenek az emberek azzal, hogy így viselkednek egymással. Milyen elterjedt szó lett a „tesó” kifejezés. Ez a testvér megfelelője lenne. Tudják, a hozzá fűződő magatartás milyen messze áll az egésztől? Nem is látni a két végletet. Ehhez társul még a barátom kifejezés. Én így öreg fejjel soha nem mertem kijelenteni senkinek sem, hogy a barátom vagy. Hogy miért? Mert ehhez a fogalomhoz nem két fröccs, nem egy feles, nem három korsó sör vezet. Manapság ilyen formában köttetnek barátságok. Szánalmas és megvetendő. Ennyire nem tudják magát a fogalmat értelmezni a mai modern emberek. Jó ismerősöm mindig is volt, szerencsére nagyon sok. Ezeket az embereket tiszteltem, becsültem, számítottam rájuk, és ők is számíthattak rám. Az őszinteség elengedhetetlen volt ezekben a kapcsolatokban. Meg is volt az eredménye. Mindig kellemes légkörben zajlottak ezek a találkozások. Nem volt gond, hogy esetleg többen beszélünk, mert nem volt olyan dolog, amit a másik nem tudott. Persze voltak olyan témák, amik már nem tartoztak ebbe a kategóriába, de ezek nem befolyásolták a jó viszonyt. Ma már ez csak egy álom. Ilyen kapcsolat nincs. A kihasználás, a lenézés, a visszaélés bizonyos dolgokkal, a vélt felsőbbrendűség, a tudálékosság, az erőszakos magatartás, ma már mindent felülír. Nem hinném, hogy én nem haladok a kor szellemével. Ha ilyen a mai személet, akkor nem kérek belőle. Sok mindent meg tudok érteni annak ellenére, hogy benne vagyok a korban. Tájékozódom, olvasok, érdekel szinte minden. Ebből fakad, hogy aránylag jó rálátásom van dolgokra. Ennek visszaigazolása is megtörténik, ugyanis az elgondolt vélemény, a kialakult kép valakiről vagy valakikről, nemcsak általam hangzik el, hanem más személyektől, akik még inkább közelebb vannak ehhez a témához. Érdekes a visszacsatolás. Szomorú látni, hogy ilyen világ alakult ki, és ilyen világot élünk. Az emberek úgy látszik teljesen meg vannak ezzel elégedve, és elfogadják ezt a létformát. A nagy baj, hogy ezzel rombolják saját magukat, párjukat, esetleg gyerekeiket, a környezetüket. Ezek együttes hatása egy torz véleménnyel, torz szellemvilággal rendelkező embertípust alkot meg. Ez a mai modern ember. Teljesen elüt a normálistól. Nézzünk körül. Mennyi erőszakos cselekedet, mennyi, mindent félresöprő esemény, milyen sok abnormális tevékenység történik szinte naponta. Az ember csak kapkodja a fejét. Erre lehet sokadszor rákérdezni, hogy ez a normális, vagy egyáltalán normális az, a mi történik? Tudom, nem vagyunk egyformák, és mindenkinek megvan a maga véleménye. Valamit azért ne felejtsünk el. A tisztelet, a becsület, a józanság, az őszinteség, a szeretet nemcsak régen, hanem a mai világban is ugyanazt kell, hogy jelentse. Vagy inkább úgy fogalmazzak, hogy kellene jelenteni? Úgy gondolom, sajnos ez utóbbi hódította meg az emberek tudatát. A folyamat elég rövid volt, hiszen úgy negyven évvel ezelőtt teljesen másképpen alakultak ezek a dolgok, másképpen alakultak a társadalmi és párkapcsolatok. Félreértés ne essék, akkor is voltak kivételek, akik kilógtak a sorból, és teljesen másképpen viselkedtek. Azok az emberek kiszorultak egy peremvidékre, ha lehet ezt mondani. Szerencsére ma is vannak kivételek, de a nagy hányad nem ilyen. Sajnos a ma képviselt magatartásforma már az általános iskolában elkezdődik. Az igazi ráhatás viszont még előbb. Már kisgyerekkorban, a család által. A gyerek másol, és tanul a szüleitől. Ezeket a szerzett tulajdonságokat viszi magával, és próbálja gyakorolni. A sok rossz ráhatás következtében aztán kialakul egy mai modern ember, minden olyan viselkedésformával, tulajdonsággal, amit a mai modern kor kikényszerített az emberekből. Volt egy érdekes eset, amikor egy ismerőssel találkoztam, és próbáltam vele beszélgetni. Szinte sugárzott belőle, hogy mit akarhat ez az ember tőlem, hogy kérdez, és véleményt alkot. Aztán láss csodát, megfordult a dolog, hiszen már ő is kereste, hogy néhány szót váltsunk, bármilyen témában. Ugye milyen érdekes? Viszont az a nagy baj, hogy az ellenségeskedés, a gyűlölet, a bizalmatlanság mindent felülír. Ezeket kellene megszüntetni, és biztos, hogy egy normálisabb világ alakulna ki, ahol az emberek emberként tekintenek a másik emberre. Nem szeretném magamat becsapni, de az említett dolog már nagyon messze van attól, hogy a tisztelet, az őszinteség, a bizalom újra előtérbe kerüljön.