A deformálódó világ

     Azt hiszem, hogy nagyon enyhén fejeztem ki magam a címben. Hogy miért? Hát nézzük. Nem látunk, nem hallunk olyan napot, amikor ne valamilyen szörnyűséget látnánk, hallanánk. Vajon normális ez? Erre nagyon egyszerű és határozott a válaszom, hogy nem. Akkor mi történik? Na, ezt már egy kicsit nehezebb megválaszolni. Sőt! Annyira nehéz, hogy szinte lehetetlen. Ennek oka az, hogy olyan sokféleképpen gondolkodunk. A gondolkodás még nagyon is helyén lenne, de sajnos nincs. Az emberek butasága okozza legfőképpen az ellentéteket. Ez viszont már sajnos tény. Sok ember nyilatkozik, és látható, hogy szélsőségesen mond el valamit. Egyáltalán nem józanul, nem körültekintően, nem reálisan, és nem megfontoltan. Az emberekben mindig is benne van egy alapvető tulajdonság, hogy kitűnjön a többiek közül. Ez a mai világban hatványozottan érvényesül. Nem kell olyan sokat visszamenni időben, hogy érzékeltetni lehessen, az emberek magatartása, viselkedése gyökeresen megváltozott. Rossz irányba. Régen egy szó, egy kézfogás, egy szóbeli megállapodás elég volt ahhoz, hogy mindenki a felek közül, és azokon túl is tudja és betartsa az elhangzottakat. Ma már ez elképzelhetetlen. Vannak esetek, amikor megkötnek egy szerződést, nem is akármilyet, aztán a gyakorlatban teljesen másképpen zajlik minden. Szinte egyik fél sem tartja be a megállapodást. Kezdődnek az évekig elhúzódó perek, és közben vannak, akik ennek a civakodásnak a vesztesei. Nagyon sok ilyen esetet hallani, látni. Felelős nincs. Van valami, ami azzá teszi az embereket, amit tapasztalunk minden nap. Ez a felelőtlenség. Természetesen ehhez még nagyon sok minden hozzátartozik, de alapvetően ez a lényeges. Mára már sok minden kiveszett az emberekből. Tudják, itt fel lehet tenni egy kérdést, illetve inkább ki lehet jelenteni. Vajon ha valaki tisztességes, őszinte, becsületes, és szinte állandóan ennek az ellenkezőivel találkozik, akkor egy idő után vajon ő is becstelen, tisztességtelen és hazug lesz? Tudom, nem egyszerű a válasz. Valószínűleg azt is mondhatom már, hogy nincs válasz. Ma már teljesen más világot élünk, építünk.

    Mi lenne a normális? Felteszem ezt a kérdést mindazért, mert sajnos az tapasztalható már hosszú évek óta, hogy az emberek mintha elfelejtettek volna normálisan gondolkodni, viselkedni. Tanulás, fejlődés, tisztesség, őszinteség, tolerancia, megértés, szeretet. Véleményem szerint ez volna az alap. De mi van helyette? Butaság, tisztességtelenség, hazugság, gyűlölet, bizalmatlanság, bizonytalanság, ellentétek, erőszak. Ha körülnézünk, egyértelműen látható, hogy a magyar ember egyáltalán nem szabály- és törvénytisztelő. Önhatalmúan cselekszik legtöbb esetben. Nincs tekintettel semmire és senkire. Számtalan példát tudnék ezzel kapcsolatban mondani, de azt hiszem, aki egy kicsit is nyitott szemmel nézi a nagyvilágot, egy kicsit tájékozódik, az világosan látja, hogy ebben a mai világban a felsorolt emberi tulajdonságok vannak elterjedve a gyakorlatban. A vezetők által tanúsított viselkedést, magatartást ugyanúgy átveszik az emberek, ahogy a gyerekek átveszik a szüleiktől az egyes dolgokat. Tanulnak tőlük, és másolják őket. A vezetők azt hiszik el magukról, ha már hatalom van a kezükben, akkor már mindent jobban tudnak mindenkinél, még a komoly szakértelmet igénylő területeken is. Nagy hiba, nagyon nagy hiba. Innen származik a normálistól eltérő gondolkodás. Ez sok esetben igen nagy problémákat okoz. Olyan formában torzul az emberek gondolkodása, és ezzel együtt a viselkedésük is, ami komoly gondokat vet fel. Többek között azt, hogy vajon teljes mértékben uralják-e a tudatukat az emberek? Igen sok esetben ki lehet jelenteni, hogy nem. Az elme állapotának normálistól való eltérése általános jelenség. Ítélőképesség, felelősség nincs. Helyette rossz döntések sorozata, mely törvénybe is ütközhet, legtöbb esetben ez be is bizonyosodik. Hogy mennyire nincsenek tudatában az emberek annak, hogy igenis felelősségteljesen kellene élni, mi sem bizonyítja jobban, mint egy adott eset végtelen tagadása az elején. Aztán eljön az igazság pillanata, és lám, mégis csak valami nincs rendben. A szomorú, hogy ez nemcsak azok körében terjedt el, akik esetleg alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, hanem sajnálatos módon azok körében is, akikről az ember azt feltételezi, hogy tisztességes, becsületes emberek. Ráadásul ezek az emberek vezetik a tömegeket. Ezt a példát követik az emberek. Innen származik az a gondolkodás, mely hazugságok sorozatán alapul. Innen már egyáltalán nincs messze az az állapot, amikor teljesen abnormális dolgokra derül fény. Jön a magyarázkodás. Nem mondok újat, amikor azt állítom, hogy legtöbb esetben ezek a magyarázkodások egyáltalán nem fedik a valóságot. Ebből is látszik, hogy az emberek mennyire felelőtlenek, nem vállalnak semmit, sőt, még ők állítják, hogy semmi közük az adott esethez. Aztán idővel mégis kiderül, hogy de bizony igen, ő volt az, aki hazudott. A mai ember viszonyulása a társadalomhoz éppen ezen alapszik. Hazugság, bizalmatlanság. A ragaszkodás a hazugsághoz olyan mértékű, hogy ma már egy elhangzott hangfelvételt, sőt, már egy képi megjelenést is tagadnak. Ismét idézek egy ügyvédi nyilatkozatot. „Igazság nincs, csak jó ügyvéd”. Ebből kiindulva nem csoda, hogy sok esetben olyan döntések születnek, melyek ellentmondanak a józan észnek. Hát itt tartunk. Hogy meddig tart ez az állapot, nem tudni. Egy biztos. Itt egy másik mondást idéznék. „Az emberek a hazugságot megbocsájtják, az igazságot és az őszinteséget nem”. Szomorú. Ezek szerint nem érdemes, és nem szabad őszintének lenni, és annyit kell hazudni, amennyit csak lehet. Saját tapasztalat. Beszélgettem egy emberrel, nézett a szemembe, én is az övébe, és tudtam nem egészen az első perc végén, hogy hazudik. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Az ilyen ember szánalmas és értéktelen. Sajnos az emberek döntő többsége már ilyen. A mai társadalmi helyzet tette ezt velük. A bizalmatlanság, a bizonytalanság, a becstelenség, a hazugság kinevelt egy olyan generációt, akikben a gyűlölet, az erőszak, a felelőtlenség a döntő magatartás. Ezek összessége szinte felhatalmazza a mai modern embert, hogy rettentő okos, mindenhez értő, logikus gondolkodású, szakértői vénákkal rendelkező személy legyen. Ebben él, ezt hiszi el magáról. A valóság pedig az, hogy ezek az emberek igen buták, semmiféle értelmi és érzelmi intelligenciával nem rendelkeznek, torz információkra alapuló híreket közölnek, és találnak ki, valamint, erőszakos viselkedésüknél fogva hatalmi viszonyt is gyakorolnak. Ez a mai modern ember.