Vagyunk, élünk. De hogy?

    Talán nem mondok újdonságot akkor, amikor olyan emberi tulajdonságokat említek, hogy bizalom, megértés, együttérzés, szeretet. Vagy ezek a szavak már nem a mai modern ember ismérvei? Hát rögtön itt az elején azt kell mondanom, hogy sajnos, de nem. A mai világ embere öntudatos, törekvő, gátlástalan, hazug, erőszakos, agresszív. Erős szavak ezek? Igen, nagyon. A szomorú az, hogy ez a valóság. Nagyon sok szemszögből lehet valamit jellemezni. Egy valami biztos. Az ember nem negatív tulajdonságokkal születik. Ezeket a viselkedési formákat élete során veszi fel, tanulja meg, és gyakorolja. Vajon miképpen lesz ilyen az ember? Lehet bonyolult gondolatokkal ecsetelni ezt a folyamatot, de nem érdemes. A túl összetett dolgokban túl sok hiba van. A hiba pedig tévedést, a tévedés ellentétet, az ellentét vitákat, a viták pedig bármivé fajulhatnak. A bármivé pontosan azt jelenti, hogy előtérbe kerül az erőszak. De maradjunk a kérdésnél. Az egész a családdal kezdődik. Itt kezdenek kialakulni az első élmények megélését követő gondolatok. Ezek lehetnek jók, és rosszak is. Lehet, hogy nem értenek velem egyet sokan akkor, mikor azt mondom, hogy mindenki „jónak” születik. A változások a szülői viselkedéssel kezdődnek. Mondhatják sokan azt is, hogy már megint ez a megközelítés. Igen, ez a lényeg, hiszen a gyerek születésétől kezdve mindent másol a szüleitől. Az egymás iránti magatartást, a beszédet, az egyes helyzetek megoldását, mindent. A későbbiekben ezt gyakorolja ő is. Már az óvodában. Ahogy halad az idő, és egyre több mindennel találkozik, egyre több mindent lát, tapasztal, úgy formálódik a gondolat világa. A nagy kérdés, hogy melyik irányba? Ezen múlik minden. Sajnálatos, de azt kell kijelentenem, hogy döntő többségben a rossz irányba terelődnek a jellemvonások. Azt is lehet mondani, hogy már a tinédzser korban kialakulnak a jellemvonások. Ezek javarészt hozott negatív elemek. Az erőszakos viselkedés már az iskolában elindul. Itt több ember találkozása, és a különböző magatartások, gondolkodások vegyülnek. Furcsa mód a rossz mindig előtérbe kerül. Ismerős a következő szöveg? Úgyse mered, be vagy tojva, mit rinyálsz, mitől félsz, stb. Itt már erőteljesen jelentkezik a másképp gondolkodás. Másnak kell lenni. Ez a menő. A szélsőség mindig egy érdekes helyzetet teremt. Előkerül a hazugság érdekből, az erőszak érdekből, a különleges gondolkodás érdekből, az „én vagyok a más” érdekből. Ez odáig fajul, hogy túltesz a szülein. Sőt! Sok esetben a szülei ellen. Az egyes társadalmi helyzetek különböző képpen csapódnak le a családban. A fiatal által hozott külső információk, adatok, vélemények, viselkedési formák sok esetben ellentétesek a szülői magatartással. Az ilyen korban elég gyakori a helytelen megítélés, a helytelen hozzáállás, és a helytelen viselkedés. Tudom, nem vagyunk egyformák. Még szerencse. Na, de ennyire? Miért mondom mindezt. Azon egyszerű oknál fogva, mert olyan szélsőségek alakulnak ki, amelyek már időnként a nem normális elmeállapotot takarják. Mindezt miért? A különcség miatt. Ezzel tud mindenki kitűnni a többiektől. Nézzünk körül. Mi történik a világban, mi történik a környezetünkben? Kapkodjuk a fejünket. Lehetne azt mondani, hogy nem érti meg senki az ilyen embereket. Mondják ezt azok, akiknek szélsőséges gondolataik, vagy extrém gondolataik vannak. Szoktam mondani. Maradjunk a „kályhánál”. Tudom, minden ember egy egyéniség. Nincs ezzel semmi baj. Ez így van jól. Viszont vannak alapvető elvárások, alapvető szabályok. Úgy is mondhatjuk, hogy bizonyos normatívák. A baj ott kezdődik, amikor a különböző viselkedési normák torzulnak. Ez több együttes hatástól is lehet. Az ember alapvetően a szépre, a jóra, a kellemesre vágyik. A torzulás akkor következik be, amikor a felsorolt tulajdonságokat nem gyakorolják. A szépre, a rombolás, a jóra a rossz, a kellemesre a kellemetlen a válasz. Előtérbe kerül az egyén érdekeit megalapozó hazugság, szellemi torzulás, erőszak. Ez azért is fontos momentum, mert a tudat hiányában az agresszív magatartás kerül előtérbe, hogy előnyt szerezzen magának valaki. Ez fontos. Ez mozgat mindent. Az érdekek mentén halad minden. Az önzetlenség ma már csak fogalom. Az emberek az érdekek szerint élnek. Ezt veszik előre. Ez a motiváció. A bizalmatlanság kerül a középpontba, és mindent magával sodor. Semmi nem számít. Megszűnik a tolerancia, megszűnik a megérés, megszűnik a szeretet. Ezeket a fogalmakat már csak egyes műsorokban veszik elő, esetleg egy órára, néhányan nyilatkoznak, erősítik ezeknek a fogalmaknak a jogosultságát, aztán minden ugyanúgy megy tovább, még a nyilatkozó részéről is. Ebből is látható, hogy álságos dolgok történnek minden téren. Mit látunk a világban? Olyan emberi megnyilvánulásokat, melyek súrolják a pszichiátriai esetek fogalmát. Az embereknek meg van adva egy szabadság érzet. Ezzel nagyon rosszul gazdálkodnak. Úgy értelmezik legtöbben, hogy akkor mindent lehet, mindet szabad. Nincsenek szabályok, nincsenek törvények. A magyar ember egyiket sem követi. Lehet, hogy furcsa, amit mondok. Egy egyszerű kérdésre több mint ötvenen a helyes választ adták. Majd a gyakorlatban éppen az ellenkezője történt. Az arra a dologra érvényes szabályokat senki nem tartotta be. Magyarul mindenki hazudott. Ez a viselkedésforma az élet minden területén jelen van, és működik. Őszinte beszéd nincs. Mindenki mindenkitől húzódozik, távolságot tart, bizalmatlan. Erőszakos hajlamát, tudálékos viselkedését, butaságát, vélt felsőbbrendűségét próbálja ráerőltetni másokra. A kompromisszum készséget az emberek nem ismerik. Nem is akarnak vele találkozni. Az, és úgy jó, ahogy ők elképzelik. Ez a mai modern ember. Öntudatos, törekvő, gátlástalan, hazug, erőszakos, agresszív. Öntudatos, mert mindent jobban tud, bár szellemi kapacitása nem ezt sugallja, törekvő, mert mindenkinél feljebb akar kerülni bármi áron, gátlástalan, mert minden tisztességtelen dolgot alkalmaz a cél elérése érdekében, hazug, mert ez által éri el a célját, erőszakos, mert akaratát a tudati állapotának erőteljes korlátozása miatt másképpen nem tudja érvényesíteni, agresszív, mert az előrejutás ezt a magatartást követeli meg tőle. Viselkedésének alapját a szabadsága illúziója adja. Torz tudata ezt közvetíti felé. Úgy véli, azt hiszi, hogy viselkedésével jót, helyeset, követendő példát mutat. Más nem is jut az eszébe, mert ami ezen túlmutat, azt nem tudja értelmezni. Hite, fogalmai, gondolkodása töretlen. A legjobb, amitől fél, az az ész. Ettől irtózik. Nem véletlenül társítja magát az erőszak mellé. Még elképzelni is szörnyű, az ilyen ember gyerekéből mi lesz. Ugyanis, ahogy említettem, a szülő a példakép. Ha egy szülő ilyen példát mutat, el lehet képzelni a továbbiakat. Ez sajnos már látható, tapasztalható is az életben. Extrém, torz gondolatok, viselkedésformák, magatartások. Olyan dolgok kerülnek elő, ami már lassan ép ésszel fel nem fogható. A legkülönlegesebb elképzelések, melyek a normális elmei állapotot meghazudtolják. Nem szeretnék példákat sorolni, de azt hiszem, mindenki tudna jó párat említeni. A másképpen gondolkodás eseteit a mai modern ember olyan problémakörök felé tereli, ami ellentmond a józan észnek. Itt aztán találkoznak a különböző érvek, vélemények, melyekről azt hiszik helyesek. Tessék tudomásul venni. Szellemi ismeretek tudása nélkül torz, vállalhatatlan dolgok alakulnak ki, és látnak napvilágot. Ennek a magatartásformának egyik ismertetője, hogy azt emlegetik, hogy őket senki nem érti meg. Igen nem, mert olyan dolgokat akarnak, ami sok esetben ellentmond mindennek. Ez nem megértés dolga, hanem eldeformálódott, elcsökevényesedett jellemre vall. A kitűnés mások közül komoly szélsőségeket takar. Nem kell annyira másnak lenni. Mindenki találhat valamit, ami előnyére válik. A kitűnés csak ront a helyzeten. Értelmileg, érzelmileg intelligensnek kell lenni, és akkor a dolgok szépek, jók, kellemesek. Vagy nem ez a cél? Vagy nem ez a jövő? Vagy már nem ez az ember? Lehet. Ha így van, akkor igen szomorú jövő elé nézünk.