Valami furcsa van kialakulóban

     A cím valami érdekeset sugall, de higgyék el nem bonyolult, csak azzá van téve. Ez nem más, mint a fiatal generáció viselkedése, magatartása, gondolat világa és a szülő felelőssége. Az én korosztályom megtapasztalta azt az időszakot, amikor a lázongás, az ellentétek szítása, a másképp gondolkodás, egy más elképzelés bevezetésén volt a hangsúly. Ismerős a szó: hippi korszak. Majd ők megmutatják, hogy helyes, hogy kell csinálni, mit kell tenni, miképpen kell gondolkodni, miképpen kell cselekedni. Nem voltak szabályok, a maguk törvénye szerint próbáltak élni. Azt hitték, hogy minden úgy jó, ahogy elképzelték, aztán jött a szomorú valóság. Sok dolog felmerült, amit nem lehet azzal magyarázni, hogy szabadság. Hétköznapi dolgok, úgymint élelmiszerek, italok, tisztálkodás, munka, stb. A munkát el lehet felejteni, mert erre nem igazán voltak hajlandók. Munka nélkül, szabadon akartak élni. A lopások, rablások, és egyéb törvénybe ütköző dolgok kerültek elő a fennmaradásuk miatt. Jöttek a konfliktusok. Hatóság, rendőrség, eljárások, büntetések. Minden ellenük volt. Az meg sem fordult a fejükben, hogy dolgozni kellene. Kábítószer, erőszak, szemérem elleni erőszak, melynek következménye betegségek, nemi betegségek, lelki sérülések, pszichés esetek tömege. A vége: vissza gyökerekhez, azaz a szülőkhöz.

    A korszak letűnt, és visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Ettől még lehet másképpen gondolkodni, más képet kialakítani, de van egy normális életvitel, azt viszont írott és íratlan szabályaival együtt illik betartani. Miért írom mindezt? Egy minapi hír miatt is, meg amiatt is, hogy nyomatékot adjak valamilyen szinten a viselkedéskultúráról. A hír témája a gyerekek jogai és kötelességei. Szinte ugyanaz a hozzáállás a fiatalok részéről manapság, mint amit fentebb leírtam. Szabadon élni, kötelezettségek nélkül, felelősség nélkül, kihangsúlyozva a jogaimat. Ez a magatartás már 9-10 éves kortól elindul. Rögtön és azonnal le kell szögezni valamit. Ennek a viselkedésnek a legnagyobb terhe a szülőkre hárul, és a szülők felelőssége. Azért írtam többes számban, mert nemcsak az anyáról van szó. Sajnos hétköznapi és saját tapasztalat, amikor a gyereknek közel minden meg van engedve. Legyen az utcán, étteremben, iskolában, kirándulás alkalmával, múzeumban, strandon, stb. Mi az a minden? Minden jópofa dolog, amit az én gyerekem csinál, független attól, hogy az elfogadható-e, avagy sem. Ez már odáig fajult, hogy nem lehet szólni semmi kirívó dologért, mert te vagy a korlátolt gondolkodású személy, te ne szólj bele abba, amit a gyerek csinál, stb, függetlenül attól, hogy az adott helyzet teljesen mást igényel. Nem a gyerek a hibás, hanem a szülők. A gyerek ezt látja otthon minden nap, és ezt közvetíti a gyereknek. A mai világ már még veszélyesebb, mert olyan eszköz van a kezükben, amit igen nehéz ellenőrizni. Illetve lehetne, de már van olyan, hogy személyes jogok. Nem számít, hogy a gyerek kábítószert rendel a neten, hogy pornóoldalakat böngész, hogy különböző a társadalmi normákkal szemben álló dolgokat tesz. A szülő nem szólhat bele. A gyerek feljelenti a saját anyját, apját, hogy merészelnek beleszólni és belenézni a telefonjaikba, és abba, hogy mit néznek a különböző oldalakon, illetve mit csinálnak ott. Ehhez neki joga van, és minden más egyébhez is. Itt ugye megáll a szülői akaratnyilvánítás és nevelés. De előtte?  Hát nézzük. A gyerek születésekor minden megy a maga útján. Aztán az idő előrehaladtával egyre több minden meg van engedve a gyereknek, hiszen az enyém, nehogy már korlátozzák azt a szegény embert bármiben is. A gyerek viszont nagyon okos, és mindent másol, főleg a szülők viselkedését, magatartását. Ráütök a páromra, többet iszom a kelleténél, csúnyán beszélek, akaratos, erőszakos vagyok mindenkivel, és még lehetne sorolni. Ezeket a viselkedési módokat a gyerek átveszi. Ez odáig fajul, hogy a gyerek követelődző lesz, sőt látva a szülőket, ugyanúgy kezd viselkedni. Ez később sajnos egyre többször úgy nyilvánul meg, hogy nehogy a gyerek legyen ostoba, hanem a környezete. Az iskolában több ilyen fiatal egymást hergeli. Jönnek a bajok. A szülő teljes egészében a gyerek mellett áll. Ezzel nincs semmi baj. Akkor viszont már igen, amikor a hülyegyerek nem tanul, rossz jegyet kap, vagy egyéb vélt sérelmeit előadja otthon, aztán a szülő lerendezi a maga agresszív formájában az esetet. Ezt a magatartást látja a fiatal, és ezek mentén éli mindennapjait, azaz, ugyanúgy viselkedik, mint a szülő, ehhez neki joga van. Ha tovább megyünk, sokkal durvább dolgokkal találkozunk. A fiatal egyre inkább követelődző, egyre inkább erőszakosabb lesz. A szülő sem tudja már ezt kezelni, jönnek a gondok. Hétvége, szabadság, bulizás. Kábítószer, ital, szex, hazugságok, tisztességtelen és becstelen magatartás. Ennek anyagi feltételeit kiköveteli a szülőktől, erőszakos a saját szüleivel szemben, olyannyira, hogy nem ismer határt. A szülő teret enged ezeknek a dolgoknak. Nem mond nemet, hiszen az ő csemetéje a legjobb, a legokosabb, a legszebb, nem beszélve arról, hogy neki joga van azokra a dolgokra, melyeket előad. Ne szóljanak bele abba, amit tesz, vagy csinál, sőt személyi jogok megsértése címszó alatt még fel is van háborodva. Az a helyes, az a jó, így kell gondolkodni és élni, ahogy ő gondolja. Új mobil, új ruha, tekintélyes zsebpénz, stb. Aztán a szülő szembesül azzal, hogy rosszabb esetben meg is lopja őket. Ne higgye kedves olvasó, nem rugaszkodom el a való világtól. Az elrugaszkodást a mai fiatalok teszik meg szülői segítséggel. Nincs nem, tehát mindent szabad. A mai fiatalok szellemi alultápláltságban szenvednek. Ha ezt esetleg megemlítené valaki egy fiatalnak, azt sem tudná mit jelent. Nézzük meg konkrétan, mi a mai valós helyzet. A fiatalok hozzáállása az élethez teljesen elüt a normálistól. A furcsa az, hogy ők teljesen másképpen vélekednek erről. A nézetekről és meglátásokról érdekes véleményük van. Miért akarjuk mi szülők rájuk erőltetni a mi akaratunkat? Már itt látszik, hogy a tudati kapacitásuk korlátozott. Ha elfogadná egy részét annak, amit a szülők mondanak, akkor sok minden kellemetlenségtől meg tudnák magukat óvni. A kompromisszum és tolerancia szavak számukra ismeretlenek, pedig ezzel nagyon sok minden simán megoldható lenne. A szülő viselkedése szembefordul önmagával. Ugyanolyan erőszakos lesz a gyerek, amilyet fiatalon látott a szüleitől. Sajnos itt még közel sincs vége. Olyan világot kezdenek, próbálnak kiépíteni, ami hosszú távon nem működik. Itt visszautalnék a 60-as, 70-es évek hippi mozgalmára. Ma ezt éljük meg a fiatalok részéről, csak modern változatban. Kötelesség semmi, joguk mindenhez van. A jogukon belül, ha valami történik, márpedig igen sűrűn történik mindig valami, akkor szaladnak a szülőkhöz, hogy segítsenek. Felelősségtudat nincs, megértés nincs, kompromisszum készség nincs, értelmi és érzelmi intelligencia nincs. Akkor mi van? Semmi, szó szerint. Amikor olyan dolgokat tesznek, amit fel lehet használni ellenük, vissza lehet vele élni, akkor egyik fiatal se mondja, hogy majd ő megtapasztalja a világot, és a szerint él. Akkor már késő. Azt a valamit már felhasználták ellene, és nem tudja, hogy mit tegyen. Rejteget dolgokat, amik rosszak. Ha kiderül, vérig van sértve, meg van bántva, de ha valami rosszul sül el, akkor is mindenki hibás, csak ő nem. Szellemi kapacitásuk hiánya már olyan szembetűnő, hogy az álomvilágot nem tudják megkülönböztetni a valóságtól. Nem tudnak különbséget tenni egy megtörtént valós esemény, és egy kitalált dolog között. A jó és rossz közti kapcsolatot, mely az ő világukban mindig elnyerik jutalmukat, addig a valóságban ez teljesen másképpen működik. Összekeverik a kitalált dolgokat az élet valós dolgaival, és ha ezzel szembesülnek, ha egyáltalán meg lehet velük értetni, akkor csodálkoznak, megrémülnek. Olyan dolgokat tesznek önállóságukra való hivatkozással, hogy az már súrolja a pszichés állapotot. Mivel semmiféle tapasztalatuk nincs, így legtöbb esetben olyan döntéseket hoznak, melyek rájuk nézve hátrányos. Ezt felismerve mindent megtesznek azért, hogy cselekedeteiket, rossz döntéseiket korrigálják. Sem a becstelenség, sem a tisztességtelenség, sem a hazugságok sorozata nem áll az útjukba. Mindent bevetnek az ügy érdekébe. Nem érdekli őket, hogy másokkal rosszat tesznek, bántanak, lelküket, önérzetüket sértik. Talán nem is tudják, mik azok, és azt sem, hogy ezeknek a szavaknak mi az igazi jelentése. Jogaikat hangoztatják mindenféle teljesítmény nélkül, hiszen semmit nem tesznek sem a maguk fejlődéséért, sem a családjuk vagy már párjuk érdekében. Kihasználnak mindent és mindenkit. Az őszinteség és becsületesség hiánya kíséri őket minden nap. E szerint élnek, illetve vegetálnak. Ezt a szót azért írom a végére, mert valóban vegetálnak. Üresen, céltalanul, hazugságokkal övezve, tisztességtelen és becstelen módon, káromkodva, gyűlölködve tengődnek. Mindent akarnak teljesítmény nélkül. Elvárják, hogy pénzük, házuk, nőjük legyen, és ez nekik jár. Sajnos annyit nem érnek  fel ésszel, hogy ez egyáltalán nem jár nekik. Azt már kevésbé fogadják el, hogy ezt munkával lehet elérni. Ezen az úton haladva keserves jövő elé néznek az így gondolkodók. A nagy szabadság egyben kelepce is a számukra, és ebből nagyon nehéz kikerülni. Tudatukkal még messze nem tudják felfogni az élet valós dolgait. Nagyon egyszerű dolgokat sem képesek megoldani, és szinte minden esemény, történés kihívás számukra. Ennek ellenére magukat érdekes, kreatív, új gondolatoktól duzzadó, okos, művelt egyéneknek tartják. Nézzük csak? Mit mutatnak a felmérések? Egyre butább, egyre agresszívebb, egyre műveletlenebb, egyre kezelhetetlenebb fiatalok rohangálnak az utcán. Drog, pia, nők, buli. Ezek a kulcsszavak. A legjobb kifejezés rájuk az érzelem-, értelem- és intelligenciaszegény vegetáló életforma.