Vademberek, „vadvilág”

     Talán nem járok nagyon messze ezektől a szavaktól, amikor azt mondom, hogy ilyen emberekkel, és ilyen körülmények között zajlik az élet. De mégis milyen emberekkel? Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már valamilyen érdekes dologgal akár a munkája, akár a magánélete, akár más egyéb körülmények között, és miatt. Én úgy veszem észre, hogy az emberek gondolkodása, világképe teljesen torz irányt vett. Valahogy a nem normális irány van beállítva. Ez persze már gyerekkortól elindul. Sajnos az a világ, amiben jelenleg élünk, úgy 30 évvel ezelőtt kezdett kialakulni. Mára már annyira elvadult, hogy szinte félelmetes. Mivé tud még az ember változni? Sem tisztelet, sem becsület, sem szeretet nem jellemzi a mai modern embert. Hazugság, erőszak, becstelenség. A szomorú, hogy mindezek igen erősen meg vannak magyarázva. Egy ügyvéd szavait idézném: igazság nincs, csak jó ügyvéd. Úgy mellékesen felmerül a kérdés, vajon egy ilyen világ mit eredményez? Azt hiszem, sok magyarázat nem kell hozzá. Vagy mégis? Hát igen. Ez az, amikor elgondolkodik az ember. Nagyon úgy néz ki, hogy a ma embere ezt a világot éli, és olyan feltételekkel, amilyeneket megtapasztalhatunk. Ez egyáltalán nem jó. A tudatlanság mindent tönkretesz. Úgy a társadalmi, mint a párkapcsolatokat. Nem csak saját vélemény, amit most írok. A mai ember már egyáltalán nem tud normális társadalmi és párkapcsolatot kialakítani, és tartósan fenntartani. Egy idő után konfliktus támad. Sem nem toleránsak, sem nem megértőek, sem nem kompromisszum készek az emberek. Így egyértelmű a nézeteltérés elég nagy mélységekben. Ez a mélység azt is jelenti, hogy megszakadnak a kapcsolatok, kialakul egy ellenszenv. Mivel az emberek egyáltalán nem őszinték egymáshoz, így nem lehet csodálkozni azon, hogy semmi nem úgy alakul, és semmi nem úgy működik, ahogy elvárható lenne. Viszont az elvárás szó igazából nem helytálló. Ugyanis ahhoz, hogy normális viszony legyen bármilyen területen, nem elvárni kell egy bizonyos viselkedésformát, hanem eleve úgy kellene viselkedni. Ma már ez nem megy. Szomorú ennek a ténye, de valóságos. Ahogy említettem, az emberek gondolat világa eltorzult. A magyarázat nagyon egyszerű. Az a világ, ami ma jellemzi a földi lakosságot, nem igazán elfogadható. Mindent megtesz szinte mindenki, hogy valahogy okosabb, szebb, jobb legyen a másiknál. Ezeknek a tulajdonságoknak még az sem szab határt, hogy egyiket sem tudja magáénak, ezáltal gyakorolni sem tudja megfelelően. Az következik, hogy hamis állítások, félreérthető helyzetek, bizonytalan közeg veszi körül. Ez azt eredményezi, hogy kialakul egy visszafordíthatatlan ellenszenv, és most finoman fogalmaztam, ami jellemzi a mai állapotokat. Mivel egy jó idő eltelt azóta, hogy ez kezdetét vette, így már a születendő gyerekek is ezt látják, ezt tapasztalják, és ezt gyakorolják. Ennek pedig az a következménye, hogy lebutult, erőszakos, tiszteletlen embercsoportok alakulnak ki. Sőt! Látni, hogy az egész emberiségre ez az állapot kihat. Aki ettől próbál eltérni, azt már megbélyegzik, különlegesnek tartják, holott a normális életet szeretné kialakítani, ha máshol nem, de a szűk környezetében. Nem véletlen említem a szűk környezetet. Ugyanis távolabbra nem tud jutni a gondolataival, ami a normális lenne. Egy kis hasonlattal élve ez olyan, mint a főzések alkalmával egyre inkább hangsúlyozzák a házias jelleget. Ez a jelleg korábban természetes volt. Most próbálkoznak visszatérni arra az állapotra, ami a kellemes környezet alapja lenne. Ami volt régen. A főzésben is nyitnak a régi felé, talán a társadalmi és emberi kapcsolatokban is így kellene tenni. Soha nem késő. Úgy gondolom, hogy sajnos, de nem egyszerű. Annyira elvadultak az emberek, hogy igen nehéz abba az irányba terelni őket, ami az őszinteségen és a tiszteleten alapul. Ugyanis ezek a fogalmak ma már nem léteznek. Hazugság és becstelenség nélkül a mai modern ember nem tud meglenni. Ez egy hihetetlen rossz dolog. Ez már annyira beleívódott szinte mindenkibe, hogy alaptulajdonságnak veszik. Az emberek érzelmi és értelmi intelligenciája a nulla felé közelít. Nagyon nagy baj. Az még nagyobb baj, hogy nem is akar mást. Ebben a zavaros közegben érzi jól magát. Legtöbbjének semmi törekvése nincs arra nézve, hogy szebb, boldogabb, élhetőbb világ vegye körül. Ez csak egy valaminek tudható be. Az emberek tudatlanságának. Ez a tudatlanság ma már alap. A bizonytalanság és bizalmatlanság mindent tönkretesz. Való igaz, jó ideig fenntartható, de igen súlyos következményei vannak. Kiábrándultság, közömbösség, közöny, érzelemmentes embertípus alakul ki. Azok, akik ebbe születnek, már csak fokozni tudják ezeket az állapotokat. Higgyék el, meg is teszik. Gondoskodnak róla, hiszen ebben érzik jól magukat, ez vált a lételemükké, akár a halnak a víz. Szép Új Világ kapujában vagyunk, sőt, már benne is élünk. Nézzünk körül. Konfliktusok, nézeteltérések, problémák, hihetetlen és értelmetlen emberi döntések, pszichiátriai viselkedésformák alakulnak ki, döntésképtelenség, vagy éppen a lehető legrosszabb döntések meghozatala. Ez a jellemző a mai modern emberre. Tudatlanságát, hozzá nem értését erőszakkal próbálja érvényre juttatni. Nagyon rossz irány. A változás nagyon jó lenne. A nagy kérdés az, hogy lehetséges-e még?   

Vademberek

    Talán furcsának tűnik egy ilyen cím. Többször elgondolkodtam, hogy vajon elfogadható-e ez a cím? Aztán rájöttem, hogy sok esetben még nagyon is enyhe kifejezés. Mire gondolok? Nézzünk körül a nagyvilágban. Illetve ne is menjünk olyan nagyon távolra. Maradjunk a határainkon belül. Az emberek egyre inkább szélsőségesek lesznek. Ez már olyan méreteket ölt, amit elég nehéz lenne visszafordítani. Vajon az emberek gondolkodásmódja helyes úton jár? Lenne még ezzel kapcsolatban számtalan kérdés, amit valószínűleg sok mindenki fel tudna tenni. Azért nem is teszek fel több kérdést, mert tudom, hogy szerencsére még nagyon sokan gondolkodnak egy olyan formában, ami még a józan észt, és az elfogadható normatívákat követi. Sajnos a nagy része az embereknek nem ezt teszi. Követ valamit, maga sem tudja, hogy mit, csak olyan torz világképet alkot meg magának, amibe rajta kívül senki nem fér bele. Ezt úgy hívom, hogy a mai modern ember. Ennek az embertípusnak, akik nem olyan régen jelentek meg, teljesen más gondolatvilága van, mint amit a józan ész elvár. A lényeg csupán három betű. Ész. Igen, itt van minden eldugva, elrejtve. Valóban, de csak ennek az embertípusnak. Ő ettől a három betűtől fél, főleg attól, amit jelent. Az első nagy hiba, hogy azt hiszi, ő mindent jobban tud, ő az okos, ő a szép, ő az, aki mindent, minden esetben meg tud mondani, és mindenről, mindenkor van véleménye, helyes véleménye. Ettől eltántorítani nem lehet. Normális vitára, elmélyült eszmecserére egyáltalán nem alkalmas a gondolkodása. Az illúzió világában él. Tudom, ez az állapot annyira finoman ki van találva, hogy egyre nehezebb ráismerni a buktatóira. Ezek a gáncsok mindenhol ott vannak a tudással rendelkező emberek előtt. Azok, akik az illúzió világát válasszák, azoknak itt nincsenek akadályok, hiszen „szellemi tudásuk” igyekszik társaik fölé kerekedni.  Ez legtöbb esetben sikerül is. Hol erősebb hanglejtéssel, hol káromkodással, hol erőszakkal, hol hazugságokkal. A választandó tárház roppant széles. Az ilyen paraméterekkel megáldott embereket egyszerűen nem lehet meggyőzni. Néha egy beszélgetés kapcsán érezni és látni, hogy valami nem úgy van, ahogy azt ő elképzeli, hanem ahogy elmondják neki. Persze ez is egy illúzió, hiszen már előre látni, hogy talán bólogat, de nem hiszi el a valós dolgokat, ami tudás alapú. Nem is elmélkedik el rajta. Egyszerűen túllépi az eseményt, és minden megy tovább. Hamar visszazökken az ő világába, amiben igen jól érzi magát. Ez annyira erős, hogy egyáltalán nem akar semmiféle plusz információra, adatra, ismeretre szert tenni. Sok esetben egymást is erősítik, ami még jobban tetőzi a butaságot, még jobban teret ad a hamis tényeknek. Ma már a mai modern ember hazugság nélkül nem tud létezni. Ezt olyan szinten műveli, hogy egy idő után azt hiszi igaznak, amit ő kitalált. Ezt aztán erőlteti a másik emberre. Így kialakul egy valótlanságokon alapuló hagyomány, ami egyre nagyobb teret hódít. Ez lehet minden témában, és minden szakterületen is. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ma már az emberek 85-90 százaléka olyan magatartást gyakorol, ami a becstelenséget, a tisztességtelen magatartást, az erőszakot, a hazugságot állítja maga elé, mint követendő viselkedést. Van egy nagyon széles területe ennek a kultúrának. Ez nem más, mint a felelősség. Ha mindezt összegyúrjuk, el lehet képzelni, milyen embertípus alakul ki belőle. Na, ilyenek léteznek legnagyobb részt a mai modern világban. A mai modern ember felelősség tudata egyenlő a nullával. Egyszerűen nincs. Nem is érdekli. Meggyőződése, hogy ő semmiért nem felelős, ő mindent jól csinál, mindent szabályosan, az előírásoknak és törvényeknek megfelelően tesz. Aztán jön a kellemetlen meglepetés, amely arról szól, hogy emberke, ezt és ezt miért tetted? Még ekkor is azt hangoztatja, hogy az nem úgy volt, az teljesen másképpen történt, én ott sem voltam, stb. Amikor olyan tények állnak elő, amit már nem tud a saját eszével áthidalni, akkor jön az, hogy hát igen, én voltam. Az egész folyamat igen érdekes lélektani vonalon zajlik. Ugyanis egy olyan gondolatvilágot, amelyben a mai modern ember él, és azokkal a paraméterekkel rendelkezik, amik fel lettek sorolva, nagyon nehéz olyan irányba terelni, ami nem az illúziót érezteti. Mivel ezek az emberek teljesen más magatartás és viselkedési normatívákat képviselnek, így a torz kifejezésmódjuk olyan képzeteket teremtenek, melyek a normálistól teljesen eltérőek, illetve nagyon sok esetben a pszichés esetek körébe tartoznak. Ugyanis szokták mondani, hogy „józan ésszel egy ember ilyet nem tesz”. Ebben az esetben a józan észt ne keressük, mert nincs. Ez a legfőbb oka, hogy olyan események, történések kerülnek napvilágra, ami sok esetben megmagyarázhatatlan. Még azért van egy lépcső. Az ilyen ember gyereke. Ő ezt látja, ezt másolja, e szerint fog élni, a látottak és hallottak szerint fog tevékenykedni, létezni. Na, itt van a nagy baj. Ez csak fokozódik, szinte hatványozódik, és egyre ostobább, butább lesz az ember. Ő úgy van, és úgy fogja fel a környezetét, hogy mindenben ő dönt, ő mondja meg, hogy mit, mikor, és hol, beszabályoz szinte mindent, hiszen az ő „tudásának” kell érvényesülnie, és a szerint kell működnie a családi rendszernek. Ez a rendszer sok esetben túlmutat a határokon. Ennek viszont nincs jelentősége. Azt már igazából nem fogja fel, hogy ő semmiben nem dönt. Mindent a szerint tesz, amit mondanak neki. A szomorú az, hogy ezt már sok esetben fel sem tudja fogni. A teljes elbutulás totálisan uralja az egyént.