Egy ellentét

   Most talán ellentétes véleményt alkotok a fiatalság bizonyos rétegéről. Igen, van ilyen. Feltalálók, művészek, gondolkodók. Csodálom azokat a fiatalokat, akik arra szánják szabadidejüket, hogy magukat fejlesszék, műveljék, tudásukat gyarapítsák. Vajon miért van akkora különbség az átlag fiatal, és e között a csoport között? Nem könnyű kérdés. Elég sok összetevője van annak, hogy valaki milyen utat követ. Ez még akkor is igaz, ha nem adatott meg valakinek, hogy olyan környezet vegye körül, ahonnan semmiféle külső hatás nem éri. Ezt a külső hatást pozitív értelemben értem. Magyarul a szülők esetleg nem rendelkeznek olyan iskolai végzettséggel, olyan tudással, amit át tudnának adni a gyereküknek, vagy gyerekeinek. A gének eléggé meghatározzák az egyes emberek viselkedését, magatartását. Ami talán a legfontosabb, hogy milyen a környezet, milyen a szülők hozzáállása, úgymint műveltség, intelligencia, nevelés. Ha mindezeket egy fiatal nem kapja meg, illetve nem érzi, hogy ezeket megkaphatná, még akkor sincs nagy baj, mert ő saját maga is változtathat a saját elképzelésein. Nézetei mellett kiállhat, követheti azt. Ezzel azt akarom mondani, hogy azért, mert valaki nem olyan hátteret kap, ami eleve feltételezi azt, hogy ő milyen, az még nem jelenti azt, hogy a kevésbé jó úton kell járnia. Nem, egyáltalán nem. Az ember születésekor mindenkiben benne van a jó és a rossz is. Az esélyek egyenlőek. Aztán történik a módosulat. A háttér, amit említettem. Nem egyszerű dolog ez, de úgy vélem, azért válassza sok fiatal a rossz utat, mert az könnyebb. Sokkal könnyebb. Ha valaki tanul, művelődik, esetleg más dolgot is csinál, zenél, fest, sportol, stb, akkor más világ nyílik meg előtte. Igaz, ez sok lemondással jár, de tartalmasan kitölti az idejét. Nagyon észre lehet venni, ha valaki valamilyen területen képezi magát. A szókincsén a megszólalásakor, a viselkedésén, a magatartásán egyértelműen le lehet mérni a fejlettebb gondolkodást. Nem szelektálni akarok, de sajnos ez van. Nagy különbség van a két azonos generációs fiatalok között már egészen az elején a tekintetben, hogy mit képviselnek. Miképpen gondolkodik, milyen céljai vannak, mit szeretne elérni, stb. Míg a másik oldalon mikor mehetek bulizni, hogy tudok berúgni, milyen illegális dolgokat tudok csinálni, hogy tudom megúszni a tanulást, hogy tudok, és mekkorát hazudni, stb. Talán sokan úgy vélik, hogy ezek erős kifejezések. Higgyék el nem. Bújják a közösségi oldalakat, és onnan vesznek példát, azt a valakit követik, és úgy követik, ahogy megjelenik, fel sem fogva azt, hogy az a valaki semmivel sem több mint ő, csak annak állítja be magát. Tizen-huszonévesek divat, főzési, lelki, életmód, és még ki tudja, milyen tanácsokat osztogatnak, mindenféle szellemi tudás és tapasztalat nélkül. Sajnos sok példát tudnék mondani, nem azért, mert az utcán töltöm az időmet, hanem azért, mert olyan helyekre is eljutnak az ordenáré szavak, az üvöltések formájában való beszélgetés, a részeg viselkedés, a randalírozás, és nem akarom még sorolni, ahová talán nem is gondolnák. A legtöbb fiatal nem is gondol erre. Egyszerűen nem érdekli őket, hogy más is van a környezetükben. Elnézést, eléggé elkanyarodtam az eredeti témától. Tehát hihetetlen sok fiatal van, aki gondolkodik, művelődik, tanul, fejleszti tudását. Látszik is, hiszen sok esetben olyan csodálatos dolgokat találnak ki, fedeznek fel, alkotnak meg, adnak elő, hogy az ember szája tátva marad. Ilyen is van. Persze lehetne még sokkal több ilyen fiatal. Őket tisztelni és becsülni kell. Elértek valamit, nem is akármit. Ami pedig örvendetes, hogy tizen-huszonévesek. Mit fognak még majd ezt követően megvalósítani? A lehetőség végtelen. Okosan, ügyesen, példamutatóan, tartalmasan élik minden napjaikat. Ennek így van értelme. Jó látni, hogy ilyen fiatalok is vannak. Az biztos, hogy ezt az ellentétet nagyon nehéz kiegyenlíteni. Minden saját magukon múlik. Senkit nem tehetnek felelőssé, hogy milyen módon viselkednek, csak saját magukat. Egyszerűen nem kell olyannak lenni, mert lehet másmilyen is. Gondolkodó, érdeklődő, tanulni vágyó, fejlődni akaró ember is. Minden az egyénen múlik. 

Egy új jelenség

    Egyre inkább olyan hírek, és sajnos olyan tapasztalatok kerülnek elő, amelyek egyszerűen eltérnek a megszokott hétköznapi dolgoktól. Mire gondolok? Hogy aktuális maradjak, a mostani járvány kiinduló pontja egy denevér volt. Ami engem egy kissé megrémített, az az volt, amikor egy kutató kijelentette, hogy minden vadon élő állatban ott van valamilyen veszélyes kórokozó. Ha ennek a kijelentésnek nyomán egy kicsit körülnézünk, akkor bizony elég sötét kép kezd kirajzolódni. Látjuk, hogy vannak népek, akik különböző vadon élő állatokat, rovarokat is előszeretettel fogyasztanak. Ezzel addig nincs baj, amíg csak ők fogyasszák. Ugyanis életvitelük kapcsán nekik ez egy megszokott dolog. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az utazási irodák felhívják a figyelmet, hogy ne igyanak az ottani országban használt vízből. Az ott élőknek semmi bajuk nem lesz, de a más országból odalátogató embereknek komoly problémát okoz. Valahol ez az a terület, amelyen érdemes egy kicsit elgondolkodni. Milyen változások történnek ma világszerte? A témához kapcsolódóan a vadon élő állatok élettere kezd zsugorodni. Ebből adódik, hogy egyre közelebb kerül az emberhez, és egyre nagyobb a veszélye annak, hogy valamilyen fertőzés kerül át az emberre. A történelem során több olyan világjárvány is kialakult, melyeket állatok okoztak. Most is ennek az egyik válfaját éljük meg. Nevezetesen egy denevérről átkerült vírus okozza a mai járványt. Ha jól belegondolunk, akkor azt kell mondani, hogy ezek a láthatatlan kórokozók mindenhol jelen vannak, csak arra várnak, hogy megfelelő életkörülmények alakuljanak ki számukra. Ezt követően alattomosan és szabadon terjed. A mai kor egyik veszélyes területe a többi között, a hulladékok nem megfelelő tárolása és kezelése. Gondoljunk bele. Az olyan intézmények környékén, ahol élelmiszereket árusítanak, tárolnak, előbb, utóbb feltűnnek a patkányok, egerek, sőt, néhány madárfaj is. Mivel egyedszámuk jelentős, így csak idő kérdése, mikor közvetítenek valamilyen betegséget. Sajnos, ha körülnézünk, a mai ember egyáltalán nem fogja fel, hogy milyen károkat, és milyen fertőzési gócokat hoz létre azzal, hogy illegálisan lerakja valahol a szemetét. Ebben a szemétben minden benne van. Olyan dolgok is, amik fertőzőek lehetnek. A vadon élő állatok ezeket megtalálják, és kontaktusba kerülnek ezekkel a dolgokkal. Ezt követően apró rágcsálók, rovarok, madarak által visszakerülhet az ember környezetébe, és máris kialakul a fertőzés. A történelem során több nagy világjárvány is felütötte a fejét. Legtöbb esetben a tisztább környezet állította meg a fertőzés tovaterjedését. Ma már ennek minden feltétele megvan. Sajnos azt kell mondani, hiába van meg, ha az emberek felelőtlenek, és saját maguk környezetét teszik ki valamilyen fertőzésnek. Ez visszaüt az emberre. Ezt kellene megérteni. Felelősség teljesen gondolkodni. A természet igen sok meglepetést tartogat még. Ha túlságosan erőszakosan beleavatkozunk, akkor nagyon rossz következményei, sőt, tragikus következményei vannak, és lesznek is.    

 Ellenfél, ellenség

    Sajnos ezt a két fogalmat ma már nagyon egy szinten kezelik. A nagy baj az, hogy minden területen ez a fajta magatartásmód a jellemző. Ennek egyik kiváltó oka az egyre inkább elterjedő közömbösség. A tapasztalat az, hogy már a szomszédok sem ismerik egymást. Egyszerűen nem érdekli, hogy ki lakik a szomszédban, mit csinál, egyáltalán kik azok. stb. Ebből aztán érdekes helyzetek alakulnak ki. Többek között, ha esetleg valami miatt beszélgetést szeretnénk kezdeményezni, látni a partner arcán az értetlenséget. Az is megfordul a fejében, hogy vajon mit akarhat ez az ember tőlem? Az már meg sem fordul a fejében, hogy egyszerűen csak beszélgetni. Van ennek egy nagyon nagy hátránya. Ha esetleg valamilyen baj alakul ki, legyen az bármi, egyszerűen nem tud kihez fordulni, mert a kezdeményező partner elfordul a korábbi kedvezőtlen fogadtatás miatt. Addig ugye az van, hogy oldja meg mindenki a saját baját. Hát igen. Jelenleg ez a megszokott.

    A másik ilyen jelenség a közönyösség. Nem érdekli, hogy mi történik a másik emberrel. Közönyös az események láttán. Itt is van egy visszaütő dolog. Akkor, amikor esetleg neki lenne szüksége esetleges segítségre, ugyanúgy viselkednek vele szemben. Sőt! Még alkalomadtán fel is rója, hogy nem segítettek rajta. Ez egy elég torz gondolkodásra világít rá. Nekem minden, és szinte elvárja a segítséget, de mikor ő lenne a segítő, akkor elhatárolódik. Érdekes gondolkodási mód. Ez az egész aztán tovább is gyűrűzik, mégpedig a gyerekek irányába. Látja az egyes viselkedési formákat, nem köszönök a szomszédnak, nem segítek neki semmiben, egyáltalán nem foglalkozom vele semmilyen szinten. Ezt a gyerek lemásolja, és ugyanúgy fog viselkedni, mint a szülője. Ez sajnos meg is látszik a mai fiatalokon. Nem ismerik a köszönést, nem ismerik az udvariasságot, nem ismerik a szép magyar beszédet, nem tudnak viselkedni, egyszerűen nem ismerik a társadalmi együttélés szabályait. Igaz, kitől is tanulhatta volna, hiszen nem ezt a példát látta a családban. Ezek a tulajdonságok még tovább mélyülnek az idő előrehaladtával. Jönnek a külső ingerek, látott viselkedésformák. Persze az fog tetszeni, amihez semmi kötelezettség nem tartozik. Ebben érzi jól magát. Idővel itt is visszaüt a magatartás tartózkodó formája. Ezek a fiatalok a közömbösséget és a közönyösséget még magasabb szintre emelik. Olyan szintre, ami már nagyon elgondolkodtató, hogy vajon nincs-e mentális problémája. Hogy miért? Mert milyen ember az, aki végignézi a társa bántalmazását, azt fel is veszi, közzé is teszi, és még jót mulat rajta? Ez egy teljesen szellemileg, érzelmileg visszamaradott személy. Ezekre nem lehet mást mondani. Olyan alacsony értelmi szintre utal, aminél lejjebb már nincs. Ez a jövő nemzedéke. Ha tovább lépünk, az ilyen emberek nem ismerik a korrekt, becsületes magatartást. Nem ismerik a jó értelemben használt ellenfél fogalmát. Pedig ez lenne a normális. Az ellenfél fogalmát ismerő és gyakorló emberek tisztelettel, odafigyeléssel vannak a másik féllel szemben. Bármilyen területen, legyen az sport, munka, vagy bármi más, odafigyelnek a másikra és örülnek annak sikerében, előre jutásában. Megadják a tiszteletet egymás iránt. Fontos, ha nem a legfontosabb a társadalmi kapcsolatok terén. E nélkül nem működik egészségesen egy rendszer. Na, ez a viselkedésforma számukra ismeretlen fogalom. Nekik mindenki ellenség. Itt van a dolog lényege.

    Nagy különbség van az ellenfél és ellenség között. Az alap magatartás az ellenségkép kialakítása. Ha ez megvan, márpedig nagyon hamar létrejön, akkor innen már csak egy ugrás a gyűlölet. Ebben a gyűlölettel övezett világban élünk. Ez mintegy bizonyíték arra nézve, hogy ez a jó magatartás, ezt kell követni, mert ezzel tudok elérni valamit a társaimmal szemben, a környezetemmel szemben. Mivel ezt látták, látják, ez viselkedésforma alakul ki bennük, és ezt veszik alapnak. Ezt csak bővíteni és finomítani kell. Beleszőve egy kis erőszakot, egy kis agresszív magatartást, egy kis hazugságot, egy kis becstelenséget, és máris létrejött egy ellenség képpel felruházott személy. Talán nem kellene, hogy így legyen. Sajnos, az a nagy baj, hogy ezt már nagyon nehéz a normális kerékvágásba visszaterelni. Az általuk elképzelt világ már teljesen másról szól, tisztelet a kivételnek, mert akad még elég sok szép szókinccsel, udvarias magatartással, jó tudással, érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkező fiatal. Sajnos a többség nem ilyen. Jó lenne ezen változtatni, amíg nem késő. Vagy már elkéstünk?

Érthetetlen

        Több olyan műsor van, ahol az emberek viselkedéséről tartanak fórumot. Ismerkedés, megértés, szeretet, tolerancia, tisztelet. Általában ezek körül a témák körül folyik a beszélgetés. A lényege: kerüljenek közelebb az emberek egymáshoz, jobban figyeljenek egymásra. Hát éppen az ellenkezőjét lehet tapasztalni az egyes műsorokban, amiket jó esetben több százezren látnak. Miről van szó? Egy műsor hangulata fogott meg, de nagyon. Egyszerűen nem értem, hogy engedheti meg magának valaki, hogy televíziós műsorban egy másik embert lenéz, becsmérel, megbánt. Honnan veszi a bátorságot, hogy megszégyeníti a másik embert. Nem is akárhogy. Hogy lehet ilyet csinálni, miközben az ellenkezőjéről beszélnek?  Egyszerűen érthetetlen. Ráadásul olyan valaki teszi, aki vélhetően, de immár megkérdőjelezem, hogy rendelkezik bármiféle intelligenciával. Ha rendelkezne, nem tenne ilyen megjegyzéseket, és nem viselkedne úgy, hogy a másik embert megbántsa. Vagy ez a sikk? Ez a menő? E szerint kell élni, hogy ennyire nem tiszteli a másik embert? Ha a kérdésekre igen a válasz, akkor szomorú jövő elé nézünk, mert ez egyre rosszabb lesz. Vagy már ott tartunk? Még csak annyit. Kisírt szemmel, megszégyenítve állt ott az illető. Az ilyen magatartás megengedhetetlen, bárki is legyen az, aki vélhetően többet tud nála. Hangsúlyozom, vélhetően, mert intelligens ember így nem viselkedik. Ha valami nem jó, nem úgy sikerül, el lehet mondani szépen is, nem alpári módon viselkedve. Tudom, mindenkinek más és más a véleménye. Másképpen gondolkodik, más a jelleme, magatartása, viselkedése, gondolatvilága. Ezt én mindenkor tiszteletben is tartom. Hogy ki miképpen gondolkodik, egyéni dolog.

        Valami érdekeset megint láttam. Lehet, hogy ez másoknak nem furcsa, mert úgy látják, hogy ez egy jópofa dolog. Valóban az? Miről van szó? Ismét feltűnt egy érdekes műsor, melyben szinte belezavarják annak résztvevőit olyan helyzetekbe, amire nem vágyik, ami nem igazán tetszik neki, vagy igen. Ezt a magatartást látják az emberek. Ezeket a kínlódásokat nézik, és nevetnek rajta, vagy alkotnak olyan véleményt, mely teljesen negatív képet ad a szereplőről. Most ez tetszik nekik? Mármint a szereplőknek, illetve a nézőknek. Egyszerűen nem értik, nem fogják fel, hogy rajtuk élcelődnek? Még szomorúbb, hogy ezeket a műsorokat maguknak találják ki, a maguk szórakoztatására, hiszen egy roppant színvonalon aluli produkciót látunk. A párokat, mert ezekről van szó, tesztelik. A szomorú az, hogy olyan helyzeteket hoznak létre, amivel esetleg kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, illetve sok esetben meg is bántják, vagy még rosszabb szituációkat teremtenek. Direkt belehajszolják olyan helyzetekbe, amivel kárt tesznek a másik érzelemvilágában. Vagy ez a sikk? Ez a nyerő? Lehet. Minden esetre elég szomorú, hogy ilyenek lát az ember, és nem olyan műsorokat, amik a tudást, a műveltséget, az intelligenciát reprezentálják. Vagy éppen ezekre nincs szükség? Éppen ott tartunk, hogy erre már nincs szükség? 

Olyan érdekes

    A minap ismét egy érdekes nyilatkozat ütötte meg a fülemet. Ez egy életmód váltással kapcsolatos hír volt. Olyanok tesznek kijelentéseket, hogy a pénz nem minden, és csak a sokadik, akiknek már a zsebükben van több tíz millió, vagy még sokkal több. Ilyen háttérrel lehet olyan dolgokat mondani, amit igencsak szűk réteg tehet meg. Csak zárójelbe mondom, egyre több ilyen van. Mindenhez pénz kell. Aki megszokott egy átlagon jóval felüli életmódot, az nem igazán tud átszökkenni egy jóval egyszerűbb környezetbe. Az ilyen kijelentések álságos dolgok. Sokan rácsodálkoznak az ilyen kijelentésekre. Mondják, ez igen. Milyen fantasztikus ember. A valóság teljesen más. Az élet igazol. Azt hiszem, nagyon sokan vannak az ellenkező oldalon, gyanítom, hogy egyre többen. Sok mindent lehet mondani. Van egy jó magyar közmondás: a messziről jött ember azt mond, amit akar. Hogy ki milyen szinten hiszi el, az már egy másik történet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a hétköznapi valós életet élik, nem egy álomvilágot. Tudomásul kell venni, és ez a szomorú valóság, hogy pénz nélkül az ember egy senki. Kimondja valaki? Senki. Az emberek legnagyobb százaléka titkolja, hogy milyen körülmények között él. Szégyelli. Persze ez a paletta igen színes, és az emberek hozzáállása is ilyen.    

Mi történne akkor…….

     Ha az emberek igazat mondanának? Mi történne akkor, ha az emberek bíznának egymásban? Mi történne akkor, ha az emberek tisztelnék egymást? Mi történne akkor, ha az emberek szeretettel fordulnának egymás felé? Mondom a választ. Egy jobb, egy szebb, egy lakhatóbb világot építenénk. Ma ez már sajnos egy illúzió. Ilyen világ már nem lesz. Túl sötéten látom a dolgokat? Lehet. A sok évtizedes tapasztalat, és a jelentős változás azt mutatja, hogy egyre rosszabb lesz a létünk. Mindig elcsodálkozom, amikor kis falvakban vagyok. Az emberek előre köszönnek. Akkor látnak először. Mégis. Ezeken a helyeken még fellelhető az önzetlen segítő szándék, az őszinteség, a bizalom, a kedvesség. Nekem nem furcsa, mert volt benne részem gyerekként is megtapasztalni, aztán még egy kicsit felnőttként is gyakorolni ezt a kellemes helyzetet. Ez ma már teljesen elfelejtődött. A felsoroltak ma már éppen az ellenkezője szerint vannak jelen a minden napokban. Így kell, hogy legyen? Ez jó így? Ez megfelelő az embereknek? Sajnos a válasz a kérdésekre az, hogy igen. Ez már egy létforma. Van egyáltalán még értelmi intelligencia? Van egyáltalán még érzelmi intelligencia?  Tudunk még egyáltalán hazugságok nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizalmatlanság nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizonytalanság nélkül élni? A válasz kiábrándító. Nem. Kell a hazugság, kell a bizalmatlanság, kell a bizonytalanság. Ez a mai modern ember létformája.