Egy fontos szempont

     Az emberiség létszáma több mint nyolc milliárd fő. Ennyi embert kell ellátni a Földnek. Képzeljük el, hogy vannak olyan területek, melyek mezőgazdasági termelésre teljesen alkalmatlanok. Ilyenek a sarkvidékek, a sivatagok, a sziklás területek, stb. Elég kevés hely marad arra, hogy az élelmiszer igényeket ki tudják elégíteni. Pontosabban leírva a termesztésre alkalmatlan területek földrajzilag Észak-Amerika felső tartománya, a Szahara, és Dél-Afrika keleti partja, Ausztrália középső része, valamint Szibéria, és az ázsiai területek nagy része. Az erősen terhelt területek Európa szinte teljes része, Dél-Amerika északi vidéke, Ázsia távol-keleti része. Ki lehet jelenteni, hogy nagyon kevés hely marad arra, hogy ezt az embertömeget el lehessen látni élelmiszerrel. Az egyre növekvő új technológiák áthidaló megoldásként jelentkeznek. Az adott területen történő termésnövelés átmenetileg biztosítja az ellátást. Sajnos egyre több olyan területet vonnak be ebbe a láncba, amely a természetet is érinti. Lassan nem lehet fenntartani a biodiverzitást, azaz a biológiai sokféleséget. Miért baj ez? Állat- és növényfajok eltűnésével állunk szembe. A nagyobb igények nagyobb területeteket igényelnek, ezáltal elvesznek az egyes fajok életterei. Egy érdekes folyamat kezd kirajzolódni. Vannak olyan területek, melyeket ezidáig nem lehetett bevonni ebbe a tevékenységbe. Mire gondolok? Szibéria jelentős része, valamint Kanada északi területe. Itt vannak olyan fagyos területek, melyeket a globális felmelegedés miatt egyre inkább be lehet vonni a mezőgazdasági termelésbe. Csak gondoljunk bele. Ha most is el tudják látni a lakosságot, akkor vélhetően a népesség gyarapodása miatt nagy szükség lesz ezekre a területekre. Persze ez most még csak egy lehetőség latolgatása. Tény, hogy ezek a területek olvadnak, és talán idővel termékennyé is tudják tenni.

A hosszú élet titka

   Időnként felröppennek hírek, mely szerint meg lehet hosszabbítani az életet. Ez egy örök dilemma. A helyzet az, hogy ez is eléggé távol áll attól, hogy komolyan vegyük. Persze igen sokan foglalkoznak világszerte ezzel a problémával, de azt hiszem nem túl nagy eredménnyel. Lehet hogy vannak még olyanok, akik emlékeznek arra, hogy van már úgy lassan 60 éve, hogy lefagyasztották magukat emberek, bízván, hogy majd ha az adott betegségüket gyógytani tudják, akkor újra életre keltik őket. Na, erről se tudunk túl sokat, sőt semmit.  Annyit viszont igen, hogy élettani szempontból kissé lehetetlen ez az eljárás. De maradjunk a hosszú élet titkánál. Sokakat, akik ténylegesen jóval hosszabb ideig éltek, megkérdeztek, hogy mi a hosszú élet titka? Nagyon sok dolgot említettek ezzel kapcsolatban, de két azonos nincs közte. Ezek a megnyilvánulások nem komoly dolgok. Szerencse, hogy ilyen sokáig élnek. Vannak bizonyos népcsoportok, ahol megfigyelhetők a hosszabb élet lehetőségei. A lényeg, arra törekednek a tudósok, hogy ezt milyen módon lehetne magvalósítani. A dolognak ez az egyik oldala. A másik, hogy miképpen lehetne megvalósítani ezt akkor, amikor az emberiség állapota eléggé rossz. Szerintem addig, amíg egy stabil testi, lelki helyzet ki nem alakul, addig ki volna az, akinek meghosszabbítanák az életét? Olyan betegségek ütik fel a fejüket, melyeket még gyógyítani is nehéz. Olyan komoly egészségügyi ártalmak jönnek elő, amelyekről korábban nem is tudtak. Kérdezhetnénk, hogy jön ez ide? A hosszú életről beszélünk. Valóban arról. Viszont azt megkérdezném, hogy egy olyan ember, akinek súlyos élettani problémái vannak, hogyan és miképpen lehetne kezelni, hogy jóval tovább éljen? Én úgy gondolom, hogy egészséges embereknél lehetne ezt megejteni. A baj ott kezdődik, hogy ilyen emberekből egyre kevesebb van. A mai világ embere egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjon. Akkor vajon miért ez a látszólag megalapozott kijelentés? A remény miatt. Próbálják azt sugallni, hogy eljön az az idő, amikor ezt meg lehet valósítani. Ez az idő annyira távol van, hogy többször elfelejtik annak az embernek a nevét, aki ezt felvetette. Az emberiség komoly egészségügyi gondokkal küzd. Sajnos ebben egyre több a gyerek. Hangsúlyozom, egyre több a gyerek. Olyan betegségekkel küzdenek, melyeket korábban alig lehetett hallani, manapság már igen sokan kerülnek ebbe a helyzetbe. A legfontosabb az egészség. Jó lenne ezt szerte a világban stabil alapokra helyezni. Ha ezt meg tudják oldani, akkor esetleg jöhet az ilyen problémák alapos kutatása. 

Érthetetlen

    Tudom, mindenkinek más és más a véleménye. Másképpen gondolkodik, más a jelleme, magatartása, viselkedése, gondolatvilága. Ezt én mindenkor tiszteletben is tartom. Hogy ki miképpen gondolkodik, egyéni dolog. Valami érdekeset megint láttam. Lehet, hogy ez másoknak nem furcsa, mert úgy látják, hogy ez egy jópofa dolog. Valóban az? Miről van szó? Ismét feltűnt egy érdekes műsor, melyben szinte belezavarják annak résztvevőit olyan helyzetekbe, amire nem vágyik, ami nem igazán tetszik neki, vagy igen. Ezt a magatartást látják az emberek. Ezeket a kínlódásokat nézik, és nevetnek rajta, vagy alkotnak olyan véleményt, mely teljesen negatív képet ad a szereplőről. Most ez tetszik nekik? Mármint a szereplőknek, illetve a nézőknek. Egyszerűen nem értik, nem fogják fel, hogy rajtuk élcelődnek? Még szomorúbb, hogy ezeket a műsorokat maguknak találják ki, a maguk szórakoztatására, hiszen egy roppant színvonalon aluli produkciót látunk. A párokat, mert ezekről van szó, tesztelik. A szomorú az, hogy olyan helyzeteket hoznak létre, amivel esetleg kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, illetve sok esetben meg is bántják, vagy még rosszabb szituációkat teremtenek. Direkt belehajszolják olyan helyzetekbe, amivel kárt tesznek a másik érzelemvilágában. Vagy ez a sikk? Ez a nyerő? Lehet. Minden esetre elég szomorú, hogy ilyeneket lát az ember, és nem olyan műsorokat, amik a tudást, a műveltséget, az intelligenciát reprezentálják. Vagy éppen ezekre nincs szükség? Éppen ott tartunk, hogy erre már nincs szükség? 

Szokások, babonák

     Az emberek több évszázad óta kötnek valamilyen eseményeket, történéseket valamilyen szóláshoz. Minden emberben évek alatt kialakul egy szokás, egy mozzanat ismétlése, vagy bármi más, ami sok esetben egyedi jelleget is ölt. Vannak aztán olyan dolgok, amik hosszú évek megfigyelésén alapulnak. Ez lehet időjárással, viselkedéssel, vagy bármi mással összefüggő valami. A lényeg, hogy egyfajta igazolást hiszek valamiben, az úgy van, stb. meghatározásokat használnak. Mondhatni, hogy sok esetben babonás dolog, de van, aki meg van győződve ezek felől. Ilyen például a horoszkóp is. Nagyon régi története van ennek, és nagyon komolyan is foglalkoztak vele. Manapság is megjelennek horoszkópok, de ezek már szerintem csak divatból jönnek létre, íródnak különböző magazinokban. Persze van, aki követi, mások pedig nem. Egyéne válogatja. Ami érdekes az az, hogyha egy adott babonás kijelentés elhangzik, és nem úgy történik, nincs többet róla szó. Viszont, ha mégis úgy alakul, akkor máris elhangzik a varázsszó, na, ugye megmondtam. Az ember már csak ilyen. Szeret valamit valamihez kötni, társítani és valamilyen formában hinni benne. Számtalan ilyen van. Nem példákat szeretnék sorolni, mert mindenki találkozott ilyennel. Egy dolgot viszont érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni. Érdekes dolgot említek. Biztos sokan találkoztak már azzal a tárggyal, amit előszeretettel akasztanak fel a gépkocsiban a visszapillantó tükörre. Igen, a rózsafüzérről van szó. Ha valaki ezt a tárgyat használja, az tiszteletben tartja annak jelentését, és nem holmi dísznek használja. Innen egyszerűen kikövetkeztethető, hogy az autóban ez csak egy divat, egy álságos megnyilvánulás, köze nincs a valláshoz, és annak gyakorlásához. Arról nem is beszélve, hogy veszélyes. Az ilyen tárgy nem oda való, hanem egy meghittebb egyházi közegbe. A másik, ami figyelemreméltó és nagyon elterjedt, a focimeccsek játékosainak viselkedése. Mit csinál? Aki pályára lép, lehajol a fűre, felemelkedik, keresztet vet, és befut a pályára. Több tízezer ember látja, és elkönyvelik a magatartása alapján. Ez is szokássá vált. Aztán a pályán mi történik? Úgy viselkedik, úgy káromkodik, hogy rossz lenne hallgatni. Akkor hogy van ez? Egyik percben vallásos dolgokat művel, néhány perc múlva elszid mindenkit. Nem úgy viselkedik, ahogy próbálja mutatni. Röviden, ő is álságos módon viselkedik. Köze nincs a valláshoz. Divat. Ennyi. Jól mutat a nagyközönség felé.

Valami érhetetlen

     Kevesebb klímakárosító fluorgázt fog használni az Európai Unió. Ezzel a címmel jelent meg egy cikk. Kevesebb klímakárosító fluorgázt fog előállítani és használni az Európai Unió, mely jó úton van afelé, hogy teljesen felhagyjon a gázok használatával – közölte az Európai Környezetvédelmi Ügynökség /EEA/ a héten Koppenhágában.

Forrás: MTI Origo2020.02.05. 20.45perc

Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy miképpen lehet ez? Máris mondom. A múlt század végén nagy nyilvánosságot, és Nobel-díjat kapott az a felfedezés, hogy a fluor, klór és bróm a légkörbe kerülve károsítják az ózonréteget. 1974-ben, jól olvassák, nincs elírva, 1974-ben mutatták ki cáfolhatatlanul az ózonréteg károsodását, illetve elvékonyodását. Oka: spray-ben, hűtőberendezésekben hajtógázként használt klórozott és fluorozott szénhidrogének. Montreali jegyzőkönyv szerint 1987-ben nyitották meg aláírásra, és 1989 januárjában már életbe is lépett az egyezmény, amelyet 197 ország és az Európai Unio ratifikált. Már akkor tudták, hogy káros anyagokról van szó, olyannyira, hogy 2050-re sikerülhet helyreállítani az ózonpajzs vékonyodását. Mellékesen megjegyzem, hogy már most rendben van az ózonréteg.  Érdekes módon 1995-ben kémiai Nobel-díjat kapott három egyetemi tanár a légköri ózon keletkezésének és bomlásának vizsgálatában elért eredményeikért. Ők is megállapították azt, amit már 1974-ben megtettek, miszerint a klór, a fluor, és a bróm légkörbe kerülve károsítja az ózonréteget. Hát nem érdekes? Ezeket az információkat valószínűleg nem nagyon keresik, mert már senkit nem érdekel, és régen volt. Most valami miatt elővették ennek a tényét, és újra előtérbe került. Elég szomorú, hogy ennyi időnek kellett eltelni ahhoz, valamiféle hír megjelenjen, annak ellenére, hogy több cikk is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy ezeknek a gázoknak a korlátozása elősegítette az ózonréteg visszaépülését, amely mára már rendben van. Ami szinte érthetetlen. 1989-ben aláírtak egy egyezményt. Most értek el odáig, hogy talán érdemes lenne betartani, ami abban foglaltatik. Hát nem kapkodják el, az biztos. Vagy én nem értek valamit? Kétszer, háromszor, sokszor kell valamit átrágni ahhoz, hogy történjen valami, de az is évtizedekkel később? Most ott tartunk, és nagyon szomorú, hogy már bizonyos korlátozásokat 2030-ra, sőt 2050-re mondanak. Ha megnézzük, mit írtak elő az átlagos gépkocsiállomány tekintetében a káros anyag kibocsátásával kapcsolatban, akkor a következő értékeket határozták meg. A 2015-re kitűzött cél 130 gramm szén-dioxid kilométerenként, amelyet 2021-től 95 gramm szén-dioxid kilométerenkénti értékre kell csökkenteni. Nézzük mi a valóság. A sokat szidott diesel autók kibocsátása 119,8 gramm szén-dioxid kilométerenként, addig a benzines autóké 116,1 gramm szén-dioxid kilométerenként. Sőt! Az új rendelkezés szerint 2030-2034 között ennek az értéknek személygépkocsiknál 55%-kal, azaz, 53,91 gramm/kilométer, a kisteherautóknál 50%-kal, azaz, 59,90 gramm/kilométer értékre kellene csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást. Most tényleg: miről beszélünk? Mi az, amiről beszélni kellene? Hát arról, hogy miért nincsenek betartva az ígéretek, a rendelkezések, a vállalások? Tíz év alatt kellene ezeket az értékeket elérni. Már most borítékolni lehet, hogy nem fog menni. Az egésznek így semmi értelme nincs, ugyanis minden tovább romlik. A sok papír mindent elbír. Az emberek már kevésbé. Jó lenne már felébredni az alvó állapotból, és tenni valamit. Ja, ahhoz dönteni kellene, az meg nem megy.