Emberi viselkedés

    Úgy gondolom, hogy egyre inkább eltolódik egy rossz irányba az emberek viselkedése. Nagyon sok példát lehetne mondani ezzel kapcsolatban, de biztos vagyok benne, hogy ezt már mások is megtapasztalták. Vajon mi okozza, hogy az emberek sok esetben olyan magatartást tanúsítanak, ami teljesen ellentmond a józan viselkedésnek? Nem könnyű kérdés. Egy biztos. A felelőtlenség igen nagy méreteket ölt. Ez egy valamire vezethető vissza, hogy az emberek nem tudják felfogni ép ésszel, hogy amit tesznek, az helytelen, és mi lehet a következménye. Ebből pedig az következik, hogy az emberek kezdenek elbutulni, sőt, egyre gyorsabban. Vannak írott és íratlan szabályok, melyek mentén él az ember. Valahogy ez teljesen elfelejtődött. A magyar ember egyáltalán nem szabálykövető, és egyáltalán nem törvénytisztelő. Ahol lehet, keresi a „kiskapukat”. Magyar mentalitás? Talán igen, de én inkább azt mondanám, hogy szellemi leépülés. Ugyanis olyan dolgok történnek, amik ép ésszel fel nem foghatók. Nem szeretnék példákat sorolni, gondolom, ezt mindenki tudna. Azt sem akarom, hogy visszautaljak úgy az 50 évvel ezelőtti időszakra, mert akkor még teljesen más volt az emberi gondolkodás. Talán sokan mondanák, hogy az akkor volt. Csak azt szeretném megjegyezni, hogy korábban volt őszinteség, ma nincs, akkor volt becsület, ma nincs, akkor volt tisztelet, ma nincs, akkor volt biztonság, ma nincs, akkor volt bizalom, ma nincs, akkor volt szeretet, ma nincs. Ezek a dolgok a legfontosabbak az ember életében. Egy bizonyos korosztály ezt még megtapasztalta és átélte. Sajnos ma már ezeknek csak a nyoma maradt. A torz gondolatok vették át az uralmat, nem véletlenül. A mai modern ember a hazugság, a képmutatás, a becstelenség nélkül már nem tud élni. Ez az új modern világ. Megváltoztak az emberek, megváltoztak a fogalmak. Sokan azt hiszik, hogy a szabadság, a nyitottság azokon a viselkedésformákon érzékelhető, amit mutatnak. Sajnos nemet kell mondanom erre. A szabadság érzetét nem szabad összekeverni a józan ésszel, a következetességgel, a felelősséggel.  A szabadság érzete illúzió. Ma már minden egy bizonyos vonal mentén halad. Nem az a szabadság, amit jelenleg látunk, tapasztalunk. Ezek szélsőségek. A normális emberi élet, a normális emberi gondolkodás, a normális emberi viselkedés nem keresi a szélsőségeket. Vannak normák, amiket be kell tartani. Ha ez nem megy, akkor gond van. Ez a gond egyre nagyobb. Lassan félni kell. Ha körülnézünk a világban, akkor láthatjuk, hogy ez a jelenség nem csak hazánkra vonatkozik. Viszont ezeket a problémákat oldja meg minden állam a saját keretein belül. Határokon belül maradva sajnos egyre rosszabb a helyzet. Ezek a magatartási formák nem csak a felnőttekre értendők, hanem a fiatalokra is. Sőt! Egyre inkább a fiatalokra. A túlzott vélt felszabadultság ilyen torz dolgokat okoz. Az is elkeserítő, hogy egyáltalán nem látják be, hogy az, amit tesznek, csinálnak, nem jó. A szabad gondolkodásra hivatkozva teszik. Viszont a normális szabad gondolkodás nem így néz ki, és nem így kell művelni. Azzal, hogy valaki teljesen buta, azzal még ne magyarázza azt, hogy ő csak másképpen gondolkodik. Nem másképpen gondolkodik, hanem ostoba. Erről viszont nagyon sok fórum tehet. Az egyes kommunikációs csatornák világában élők a helytelen, a valótlan dolgokat hallják, látják. Ma már nincs kontroll, hogy ennek vagy annak a hírnek mi a valóság alapja. Jó cím, rövid leírás, hamis adatok, és kész van a jó híranyag. Ezt olvassák, majd adják tovább az emberek. Így szépen, lassan kialakul egy nagyon torz világkép, és ezek mentén élnek. Innen próbálnak információt szerezni, innen próbál meg szinte ma már mindent. Úgy érzi, az, amit lát, az a valóság. Azt próbálja másolni, de kudarcot vall. Ez még inkább arra sarkalja, hogy valami olyat tegyen, mondjon, ami kilóg a sorból, újdonságnak hasson, őrá figyeljenek. Buta ember magyaráz az ostobának. Tudják régen volt egy közmondás, ami ma is nagyon igaz.  „Lehet okosan hülyéskedni, de lehet hülyén okoskodni”. A mai világban az utóbbi a menő. Ha körülnézünk, ezt látjuk mindenhol. Van azonban egy sokkal veszélyesebb terület. Ez nem más, mint a felelőtlenség és a nemtörődömség. Sok esetben nincsenek tekintettel senkire és semmire. Igaz, ez is a butaságnak, és a vélt szabad gondolkodásnak az egyik formája. Ezt még megfejelik azzal, hogy erőszakoskodnak is. Ugyanis a szellemi hiányt agresszióval lehet pótolni. Ennek kora is beköszöntött, és ehhez hozzájárul még a cinikus magatartás. Ha ezt így összegyúrjuk, akkor egy vad, érzelem mentes, buta embert kapunk. Sajnos ez a viselkedés egyre inkább teret hódít. A kommunikációs csatornákon ömlik az ilyen jellegű műsor. Lövöldözés, rablások, erőszak, bárgyú műsorok az úgymond celebek között, tartalmatlan, üres, semmitmondó, magamutogató adások sorozata. Az csak elszomorító, hogy ezekben a műsorokban olyan emberek is szerepelnek, akikről feltételezhető, hogy esetleg műveltebb, de nem. Ezt nagyon szomorú látni, és még szomorúbb hallani. Csak egy kérdés. Vetélkedő kvízműsorok miért nincsenek? Egyszerű a válasz. Nincs rá igény. Az emberek a butaságot szeretik. Azt, amin nem kell gondolkodni, csak tenni valami nem normálist, amit úgy hisznek, hogy jópofa dolog. Pedig nem. Sok esetben szánalmas, de ez a menő. Ezt kell majmolni. Felnő egy tudatlan társadalom abban a hitben, hogy milyen jó minden, holott egy olyan világot közvetítenek feléjük, ami valótlan és ostoba. Ezeket az embereket viszont nagyon könnyű irányítani. Na, ez a cél. Itt a lényeg. Nagyon sokan azt hiszik, hogy ők mindent tudnak, ők irányítanak, ők a menők. Meg sem fordul a fejükben, hogy amit lát, az nem valóság, amit hall, az hazugság, amit tapasztal, az álságos. Ezt rakja össze nap, mint nap az ember, és ezek mentén él. Néha előfordul, hogy elgondolkodik valamin, de ez nem tart sokáig. A leépülés erőteljesen folytatódik. A döntés labdája már régen nem az ő felén pattog. A mai modern ember már nem is igen tud gondolkodni, és az életének ez a része már nem is érdekli, csak teszi azokat a dolgokat, amiket mondanak neki, és teszi mindezt abban a tudatban, hogy ő a fontos. Pedig régen nem. Az illúzió nagyon érdekes. A tudatlanságban élő ember számára láthatatlan valami, a tudatos ember számára viszont egy szomorú dolog. Amit viszont nem látok, nem tapasztalok, az nincs. A szellemi bezártság borzalmas valami, amit az emberek ma már nem érzékelnek. Az emberi viselkedés egyre szélsőségesebb, egyre torzabb lesz. Határ nincs.

    Ide a végére még valami, ami ma már teljesen hiányzik az emberek szótárából és viselkedésükből. Ez nem más, mint a figyelmesség és tapintat. Talán ezeket a fogalmakat már nem is ismerik sokan, és ezt sajnos szinte minden nap meg lehet tapasztalni. Ezek hiánya nagyon komoly probléma, ugyanis ezek nélkül semmiféle kapcsolat, sem társadalmi, sem párkapcsolat nem működik normálisan. Sajnos minden jel arra mutat, hogy ezek a fogalmak valóban eltűntek az emberek tudatából. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán annyit, hogy ezek hiánya megkérdőjelezi a jóérzés, a megértés, a tolerancia fogalmát is. Nagy baj, nagyon nagy baj. Ezek nélkül az értékek nélkül az emberi élet elvadul, torzul, korcsosodik. Talán nem vagyok egyedül abban a véleményben, hogy éppen ideje lenne ezen változtatni, amíg lehet. Vagy már nem lehet?