Természetes

      Talán érdekesnek tűnik a cím, de valójában egy egyszerű szóról van említés. Vagy talán mégsem? A mai világ mást diktál ezzel a fogalommal kapcsolatban. Úgy 50-60 évvel ezelőtt volt egy olyan mondás, „hogy ez természetes”. Na, ez ma már nincs, legalább is nagyon ritkán. Persze lehet azt mondani, hogy ennyi idő után sokat változik minden. Ez valóban így is van, és így is van rendjén. Csakhogy vannak alapvető fogalmak, amelyeknek soha nem szabadna „elévülniük”. Az egyik ilyen szó éppen a természetes. Tudom, hogy ez a fogalom már megkopott, halványult, feledésbe merült. De vajon miért lényeges ez? A válasz nagyon egyszerű. Ma már semmi sem természetes. Az élet minden területén jelen kellene lennie ennek a szónak, helyette az állandó kérdezés, érdeklődés, bizonytalanság. Mindent meg kell kérdezni, semmi sem az, aminek látszik. Ez nagyon zavaró, és sok esetben nagyon bosszantó. Személyes tapasztalatból tudom mondani ennek helyességét. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a dologgal nem vagyok egyedül. Sőt! Még tovább megyek. Vannak események, történések, melyek már a józan ész határán kívülre esnek. El lehet végezni egy egyszerű gondolatmenetet. Ha csak a hírek anyagait vesszük górcső alá, máris egy sor olyan eset kerül látótérbe, ami ellentmond a normális gondolkodásnak. Nem szeretnék példák felsorolni, biztos vagyok benne, hogy igen sokan találkozunk esetekkel. Ekkor még nem is említem azt a magatartást, amit maguk az emberek generálnak saját maguknak. Ennek szintje már sok esetben a pszichológiai esetek határát súrolják, sok esetben túl is lépik azt. A természetesség. Ez volna az ideális. Kezdünk ettől igen nagy sebességgel távolodni. Egy torz világkép kezd kirajzolódni az emberek fejében. A különlegesség, az elütő viselkedés jellemzi a mai modern embert. Rossz irány, nagyon rossz irány.  Ma már nem természetes az őszinteség, nem természetes az emberi viselkedés, nem természetes a társadalmi kapcsolat, nem természetes a meghitt kapcsolat. Az elidegenedés, az elszigeteltség jellemző ma már. A bizalmatlanság, a bizonytalanság váltja ki az emberekből ezt a magatartás formát. Sőt! Ma már egyre több eset kerül napvilágra, amely a pszichológiai korlátokat feszegeti, sok esetben túl is lépi azt a határt. Az emberek egyáltalán nem a természetesség felé haladnak, hanem éppen ellenkezőleg. A tudás, a tájékozottság, a szakmaiság, a megértés és tolerancia, a kompromisszum készség, ezek mind hiánycikké váltak az emberek körében. Helyette a hazugság, a nagyotmondás, a tudatlanság okozta teljes elbutulás, az erőszak ütötte fel a fejét. Mintha nem is érző, szeretetre vágyó emberek élnének a Földön. Egy személyes példát szeretnék mondani. Korábban egy tárgyalás alkalmával természetesen egymás szemébe néztünk, de már néhány mondat után tudtam, hogy a beszélgető partnerem hazudik. Mondanom sem kell, hogy itt lett a vége az egész kapcsolatnak. Ez üzleti megbeszélés volt. A helyzet az, hogy ma már az ilyen beszélgetések „természetesek”. Itt kell megjegyeznem, hogy míg egy kicsit korábban egy megállapodáshoz elég volt egy kézfogás, addig a mai világban még egy alapos, részletes, aláírt szerződés sem jelent semmit. Ma senki nem felelős semmiért. Egy tudván tudott sérelem elkövetését sem ismeri be senki, mindaddig, amíg fotó, vagy videofelvétel nem készül róla. Sőt! Sok esetben még ez is kevés. Becsület, felelősségtudat nulla. A hazugság a legáltalánosabb viselkedési forma. Ez teljesen egy elfogadott magatartás. Ezt még inkább megfejeli egy köztudott állítás, mely szerint igazság nincs, csak jó ügyvéd. Ennek tudatában, és ilyen légkör mellett egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy hol tartunk ma becsületesség, bizalom terén. Természetesség? El lehet felejteni. Ez a világ nem erről szól. Szomorú, hogy a XXI. században ilyen gondolkodás uralja a világot. Mit lehet ehhez hozzá tenni? A magam részéről igen sok mindent, mások részéről viszont szinte semmit. A sajnálatos dolog az, hogy ez a kijelentés is tapasztalaton nyugszik. Tudják azért mi a nagyon érdekes? Ha valakit megkérdezek a távolabbi ismerősök közül, hogy hogy vagy, egyszerű, tömör a válasz, jól. Ha viszont még azt is megkérdezem, és úgy általában, akkor egészen más valami veszi kezdetét. Elkezd mesélni különböző dolgokról. Ha még megértésre is talál, akkor még inkább. Egy ideig gyanakvóan beszél, érezni azt, hogy nincs bizalma. Felteszi a kérdést, hogy vajon mit akarhat ez a valaki? Benne van a félelem, hogy visszaélnek, elbeszélik másoknak, stb. az általa elmondottakat. Természetesen nem. A baj, hogy ma már nincs olyan, hogy természetes. Találkozni olyan dolgokkal, hogy le van írva valami, de alkalmazása esetén közlik, hogy az nem úgy van. Mindent kérdezni kell. Még a legalapvetőbb dolgot is, mert kellemetlen meglepetés érhet. Ez egy bizonytalanságon, és bizalmatlanságon alapuló állapot. Az érezhető eredményhez nem szeretnék hozzáfűzni semmit.