Tudás? Butaság? Közöny?
Nekem az a véleményem az emberi fajjal kapcsolatban, hogy alapvetően egy törekvő, tudását, ismereteit gyarapító, békességben, megértésben és szeretetben élő csoport. Aztán hamar rá kellet jönnöm, hogy a felsoroltak közül nagy általánosságban egyik sem igaz. A címben szereplő felsorolást hátulról kezdeném. Ma az emberek teljes mértékben közönyösek szinte minden területen, és minden iránt. Talán meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy még párkapcsolaton belül is jelentkeznek ilyen tünetek. Ha kicsit körülnézünk, azt látni, hogy egyre nagyobb lényeget tulajdonítanak a látszatnak. Legtöbb esetben a valósnak vélt helyzetek eltörpülnek, nem jelentenek sokat. Így aztán egy idő után érdektelenné, érzelem mentessé válnak kapcsolatok. Ezzel kapcsolatban egyetlen egy példa. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a mai párkapcsolatot kereső, és kialakítani vágyó emberek viselkedéséből hiányzik az udvarlás. Ezért is utaltam a látszat dolgokra. Ma ezt úgy fogják föl, hogy vagy sikerül, vagy nem. A túlzott szélsőséges gondolkodás, a tolerancia, és a kompromisszum hiánya konfliktust okoz, ami aztán váláshoz vezet. Itt is felüti a fejét a közöny. Egyáltalán nem érdekli egyik felet sem sok esetben, hogy mi lesz. Megpróbáltuk, nem működött, ennyi. A baj az, hogy legtöbb esetben az őszinteség hiányzik, ami kellőképpen megalapozná a komoly és mély kapcsolatot. Bizalom. Ez a kulcsszó. E nélkül semmi sem létezik. Én úgy vélem, hogy az emberek elérkeztek egy olyan állapotba, amikor úgy gondolják, hogy mindent tudnak. Szó szerint. A legtöbb nézeteltérés abból adódik, hogy nem tudnak megegyezni, nem találnak közös, mindkét fél számára elfogadható utat. A saját véleménye, elgondolása, tervei a jók. A másik emberé nem, vagy nem annyira. Ez már egy alapvető butaságra enged következtetni. Hogy miért? Mert az emberi elme nem arra van kitalálva, hogy ellentéteket szüljön szüntelen. A haladás, a gyarapodás, a tudás növelésére van kitalálva az a kis szürkeállomány. Csak halkan jegyezném meg, hogy ma már ez a szó, hogy szürkeállomány, nagyon sok embernek gondot jelent, hogy mi is az. Nagymértékben felütötte a fejét a butaság. Ez egy folyamat része, ami nem várható, hogy javulni fog. Ez ma már egy elfogadott állapot. Az emberek döntő többsége úgy véli, hogy ő mindent jól, pontosan, és jobban tud. Gyorsan hozzá tenném, hogy azon a szinten, ahol van, ott viszont tökéletesen. Ide már szorosan társítani lehet azt a fogalmat, hogy tudás. Érdekes folyamat zajlik. Az iskolában, az én koromban az volt „menő”, aki jól tanult, többet tudott. Ma már az ilyen gyerekeket kiközösítik. Korábban voltak tudás alapú vetélkedő műsorok. Ma már nincsenek. Régen bizonyos élethelyzeteket az emberek gond nélkül megoldottak, most ugyanezeket kihívásnak állítják be, annak élik meg. Ma már a 2x2 kérdésre is sok esetben bizonytalan a válasz. Nem vagyok egy nagy tudású ember, de az már igazán meglepett, hogy bár vannak kvízjátékok, úgy állítják be, hogyha tízből hat kérdésre válaszol valaki, az már „brutális” tudással rendelkezik, az IQ-ja az egekben. Végignéztem párat. Igen gyenge kérdések szerepeltek. Több esetben az lepett meg, hogy teljesen egyszerű kérdéseket is úgy állítanak be, mintha igen nagy tudás kellene a kitalálásához. Aztán hamar rájöttem. Ami úgy 40 évvel ezelőtt teljesen természetes volt, az ma már egy megerőltető, gondolkodásra ösztönző állapotot idéz elő az emberekben. Ennyire elbutultak az emberek. Ez viszont nem véletlen. Az emberekkel elhitetik, az a valami valójában nehéz, és örömben törnek ki, ha valami sikerül. A valóságban egy egyszerű, hétköznapi tudást alig igénylő, tippelős formában elérő dologról beszélünk. Ha a három fogalmat összegyúrjuk, akkor az az állapot alakul ki, amiben ma a legtöbb ember él. Az ilyen ember nevezi magát mai modern embernek. Lehet, hogy kicsit eltúloznak?
