Hol tartunk?

   Egy idézettel kezdeném: „Nincs igazság, csak jó ügyvéd”. Hát itt tartunk. Bizonyára sokan arra gondolnak, na, már valaki megint tépi a száját, és ossza az észt. Aki ezt gondolja, már be is fejezheti az olvasást. Tudják se hatalmam, se pénzem nincs arra, hogy esetleg érvényt szerezzek annak, ami nagyon is világos. Ma már minden a látszat, a hazugság, a szex és pénz körül forog. Hangsúlyozom, minden. Legyen szó bármiről. Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy a félrevezetés, a bizonytalanság, a bizalmatlanság talaján élünk. Nem csak én, mindenki. Kinek jó ez? Szerintem senkinek, de ezt éljük. Ebben taposunk nap mint nap. A kínlódás, a bizonytalanság, a megélhetési problémák emésztik fel az embereket. A magam részéről csak azt tudom mondani, amin már keresztül mentem. Legyen az bármi. A fizikai valóságtól az érzelmi világig. Tapasztalat. Ez a lényeg. Mondhat bárki bármit, amikor magamon, vagy másokon tapasztalom a valóságot. Talán valakikben már most felmerül a kérdés: „Mindez kit érdekel?” Valóban kit érdekel? Semmilyen végzettségem nincs azzal kapcsolatban, hogy esetleg azt mondja valaki, hogy figyelj csak, ez egy érdekes dolog. Sem tudományos, sem semmi a témához kapcsolódó végzettségem nincs, ahogy említettem. Tapasztalat viszont van. Ma mit látni a nagyvilágban? Szinte minden oldal azzal van tele, hogy valakinek mekkora melle van, mekkora feneke van, ki kivel van, kinek mennyi pénze van, stb. Határ nincs. A gusztustalan rész is egyre inkább előtérbe kerül. Csak halkan megkérdezem: a „giga mell, a giga fenék, a női szépség alpári módon történő megjelenítése, ez található mindenhol. Azok, akik ezt olyan mértékben érzékelik, értékelik, hogy hűha, annak azt hiszem sürgős segítségre van szükség. A nemiség egy szép és természetes dolog. Ennek bármiféle torzítása káros. De hát hogy jövök én ahhoz, hogy véleményt alkossak erről? Ezt csak azért teszem, mert olyan irányba terelik el a széphez, a kellemeshez ragaszkodó és vágyó embereket, amelyeket nem kellene így kiszolgáltatni. Van itt valami, ami megjegyzendő. A női nem ezt kihasználja, és tálcán kínálja magát. Csak azt nem érteni, akkor bizonyos esetekben miért vannak felháborodva? Ők kínálják magukat. A mai társadalom erre fogékony. Hatalom, pénz, szex. Erős? Talán igen, talán nem. Ezt látni. A híradástechnikai eszközökön keresztül ezt látjuk, halljuk minden nap. Erős gondolatot fogalmazok meg. Ma már eszébe nem jut senkinek, hogy boldogan éljen. Ez a fogalom illúzió. Az egyének magatartása, viselkedése olyan egyedi, hogy fel sem merül az a szó, hogy kompromisszum, megértés, tisztelet, tolerancia. A mai ember szótárából ezek a fogalmak hiányoznak. Tudom, felfokozott világot élünk. Vannak műsorok, melyek erre próbálnak rávilágítani. Ez addig működik, amíg a stúdióban beszélnek róla, pont. Torz világ van jelen. Egyediség, egyéniség, más gondolkodás. Ha két ember összetalálkozik, ezek a tulajdonságok rögtön előtérbe kerülnek. A problémák már itt kezdődnek. Torz gondolatok torz cselekedeteket szülnek, és kész a baj. Igen, bajt említettem. Veszekedés, vita, tettlegesség válik az egészből. Fel sem merül, hogy lehetne másképpen is. Nincs rá igény. Ma már nem az őszinte, bizalmas viselkedés a jellemző egymás iránt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ma már, amikor csak lehet, egymás dolgaiban turkálnak. Az egyes híradástechnikai eszközök titokban történő elemzése természetes. A bizalom hiánya. Itt kezdődnek a bajok. Ezt tetőzi az állandó hazugság. Ma már ez is természetes. Az emberek, a fiatalok így viselkednek. A kételkedés a mindennapok velejárója. Csak egy kérdés. Hogy lehet így élni? Hogy lehet így bizalmat építeni? Hogy lehet így érzelmi szintet, szinteket építeni? Megmondom, sehogy. Ez egy látszat. Semmi köze a valósághoz. Ideig, óráig működik, aztán kidurran, mint egy lufi. A párkapcsolatok lazák, érzelem mentesek, csak a minimális vonzódási tételek érvényesülnek. Nézzünk körül. Egyre több pszichológusra van szükség. Vajon miért? Nem tudnak az emberek mit kezdeni magukkal. Keresnek valakiben valamit, amivel esetleg tudnak azonosulni. Nem akarok senkit sem megbántani. Mindenki el tudná intézni a dolgait, saját maga. Higgyék el, az én korosztályomnak is voltak igen sok problémái. Meg tudtuk magunk oldani. Ma segítséggel sem tudják megoldani. Az egyént nem lehet sablonként kezelni. Higgyék el, mindenki rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami ahhoz kell, hogy boldogulni tudjon. Persze az más kérdés, hogy akar-e. A makacsság, a dac, a ki vagyok én, semmi jóra nem vezet. Ezt kellene levetkőzni, és minden másképpen lenne. Sajnos ez ma már nem lehetséges. Annyira öntudatos, annyira erőszakos, annyira agresszív a mai modern ember, hogy erre már képtelen. Majd én megmutatom, majd én megmondom, majd én tudom, stb. Ez rossz irány. Az élet nem természetes útja. Az élet természetes útja az őszinteség, az alázat, a megbecsülés, a bizalom, a szeretet. Az emberek próbálkoznak ezekkel, de nem sok sikerrel. Nincs rá igény. Jobban érzik magukat abban a rendszerben, amiben hazudni, álságos dolgokat mondani és tenni, felsőbbrendű módon gondolkodni, és érzelem mentesen lehet élni. Kialakult. Itt van ez a helyzet. Változtatni? Ki szeretne? Tudják az az érdekes, hogy valahol a tudat mélyén még ott van a jóság gondolata. Ez néhány beszélgetésből ki is derült. Na, de ott van a következő aggály. Nehogy már gyengének, érzelem szegénynek, tudatlannak tartsanak. Ez a gondolat aztán mindent tönkre tesz. Marad az eredeti verzió. Valószínű hosszú folyamat kell ahhoz, hogy meg lehessen változtatni az embereket.  A nagy kérdés, hogy meg akarnak-e változni. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy nem. Papíron és műsorokban talán igen, de az életben biztos nem. A mai modern világ itt tart. Az Új Világnak ez is egy része. Ma már sem értelmi, sem érzelmi intelligenciáról nem beszélhetünk. Hogy miért? Mert minden ember okosabbnak akarja láttatni magát, különlegesebbnek akarja láttatni magát, fontosabbnak akarja láttatni magát. Az érzelmi oldalán pedig a szexpartnert nézi a másikban. Ennyi. Persze mindkét fél tesz arról, hogy ez a helyzet bonyolódjon. És bonyolódik is, pedig nem kellene. Ez a magatartás már benne van az emberekben. Változtatni nem akar. Ebben érzi jól magát. Igaz, azt hozzá kell tenni, hogy igencsak rásegítenek a különböző testületek, amelyeknek igen komoly a szándékuk a felől, hogy ez az állapot így maradjon. A tudatlan embert könnyebben lehet irányítani. Ez odáig van finomítva, hogy ma már mindenki azt hiszi, hogy ő dönt. Pedig már régóta nem így van. A döntés mások kezében van. Az illúzió nagy úr, a meggyőződés szintén. Ezek mentén halad az élet, ezek mentén éljük a mindennapokat, ezek mentén igyekszünk felszínen maradni. Ez az Új Világ kapuja. A belépés garantált, hiszen senki nem akar változtatni rajta, és már nem is tud. Hát itt tartunk. Hogy jó vagy rossz? Lehetne azt kérdezni, hogy ki tudja? A kérdés azért valamivel bonyolultabb. A bonyodalom viszont nem jó. Ebből fakad, hogy ezt a kérdést senki nem teszi fel. Kényelemből, jól olvassák, kényelemből.

    Csak még egy gondolat. Emlékeznek az első sorokra. Ezt az írást talán elolvassák egy páran. Nem tudom ki ért vele egyet, és ki mondja azt, hogy kit érdekel az itt leírtak. Ez is egy opció. Sajnos hiányzik a hatalom, és a pénz. Egyszerű, hétköznapi ember vagyok. Minden érdekel, ez a téma is. Néhány évtizedes tapasztalatom van. Sok minden megváltozott ezalatt a hetven év alatt. Ma már igencsak össze tudok hasonlítani sok mindent, és levonni a következtetéseket. Sajnos igen rossz a tapasztalatom. Lehetne még sok mindent írni ezzel kapcsolatban, de azt hiszem a lényeget érintettem. A magam jóságát, szeretetét, odafigyelését, törődését próbálom átadni nap mint nap annak, akit a legjobban szeretek, a páromnak, a feleségemnek, immár évtizedek óta. Vajon hányan tesznek így?

Egy kis kiegészítés

    Egy kicsit külön szeretném kezelni a fent írtakat, illetve amit még most meg szeretnék említeni. Hogy miért? Mert itt olyan eseményeket, történéseket említenék, amelyek már az igen torz világot a gyakorlatban is megjelenítik. Magyarul, olyan dolgokat lehet látni, amelyek minden józan ész határát messze túllépik. A szomorú az, hogy ezt elhiszik az emberek, hiszen látják. Még konkrétabban a lehetetlent akarják elhitetni az emberekkel. A fizikai törvényeket nem lehet semmissé tenni holmi divatos valamivel. Mostanában ez történik. Ámuljanak az emberek, hogy lám van ilyen is. Emberek, nincs. Egyszerűen el kell gondolkodni a látottakon, és hamar rá lehet jönni, hogy nagyon sok minden hamisítvány, átverés. Illúzió, ahogy már korábban említettem. Ha egy kicsit tovább lépünk, akkor találkozunk hasonló megjelenítésekkel, csak ezek már igen alpári módon mutatnak be embereket. Egy tekintélyes, feltételezhetően nagy tudású, a maga területén kimagasló emberek káromkodva, idegeskedve, megalázó módon viselkednek. Senki nem születik annak, hogy mindent tökéletesen tudjon. Valamihez évek, évtizedek kellenek. Ezt a tapasztalatot és tudást nem lehet néhány nap alatt átadni. Sajnos ezzel kísérleteznek. A végeredmény egy otromba beszédstílus egy otromba embertől, aminek nem így kellene lenni. Vagy a nézők ezt várják el? Ez tetszik nekik? A káromkodás ma már divat. A közélet szinte minden szereplője él ezzel a lehetőséggel. Csak halkan megkérdezem: mit várnak el az emberektől, amikor ezt látják minden nap? Ami ennél még egy fokkal undorítóbb, hogy senki semmiért nem vállal felelősséget. Tudják, mint a fociban. Felrúgják az ellenfelet, de szétteszi a karjait, hogy ő ott sem volt. Manapság az emberek így viselkednek. Az emberi viselkedésnek ez már egy igen mély bugyra. A meglátásom szerint van egy hihetetlen nagy probléma a mai modern emberek, de főleg a fiatalok körében. Ez nem más, mint a „kihívásnak” nevezett valami. Ma már szinte minden kihívás. Fiatalon ezt a szót sok más egyébbel együtt nem is ismertük. Tettük a dolgunkat, megoldottunk igen nehéz problémákat is anélkül, hogy kihívást emlegettünk volna. Nem is szeretném tovább ragozni ezeket a témákat, csak annyira szemmel látható az álságos magatartás, hogy álságos világ bontakozik ki, az a tény, hogy torz világot láttatnak az emberekkel, melyeket el is hisznek. Ma már ott tartunk, hogy igen nehéz eldönteni, hogy mi igaz, és mi nem. Az emberek zsigereiben benne van, hogy erőszakot, agressziót, bántást, fájdalmat, kínlódást lássanak, és ez szinte jó nekik. Félelmetes. Csak egy példa. A minap a tömegbe hajtott egy autós. Nem az elütött embereket mentették, hanem fényképezték, videózták a történteket. Hol élünk? Ki az a vadember, aki ilyet tesz? Agyilag igen gyenge, de ezt várják el tőle. Ezt az új fajt úgy hívják, hogy közömbös, felelőtlen mai modern ember. Lassan közeleg az az idő, amikor megvalósul egy régi mondás: „Számítógéppel generált álomvilágban élünk”. Őszinteség, szeretet, bizalom. Létezik még?