Szellemi kapacitás

     Az emberiség kialakulása óta igen sok minden történt. Ha egyszerűen az ismert dolgok elejét nézzük, már abban is megállapítható, hogy az ősembernek is voltak bizonyos tapasztalatai, megérzései, gondolatai. Az idő előrehaladtával ezek a gondolati dolgok nem változtak, egyszerűen modernebbekké váltak. Itt arra gondolok, hogy az emberiség mindig is szembesült azzal, hogy valamitől tartani kell, valamitől félni kell. Mindig törekedett arra, és most itt az emberre magára gondolok, hogy valami mást, valami újat, valami különlegeset találjon ki. Ez mindig is így volt, és a mai napig is tart. A kezdődő időben főleg a babona volt, ami foglalkoztatta az embereket. Az akkori tudás ezt tette lehetővé. Ahogy végignézünk a történelmi időkön, ez a babonás időszak mindig jelen volt. Formálódott, módosult, változott az adott kor szellemének megfelelően. Sok félresikerült gondolatból sok esetben ugyan kinőtt valami, de igazából csak az emberekben alakított ki egy torz világképet. A régi korok sámánjai, papjai, és különböző szektákat alapító személyek az emberek tudatlanságát használták ki, legtöbb esetben a saját előrejutatásuk miatt. Ezek az emberek vezető szerepet kaptak egy adott társadalom életében, és döntően tudták befolyásolni a környezetüket, legfőképpen a tömegeket. A későbbiek során a babonához, az emberi tudásanyag mellé társult az áltudomány. Ez a kettő igen erős párosítás ahhoz, hogy komoly dolgokban is szerepet kapjanak. Számomra még mindig kérdés, hogy miképpen lehet megosztottság egy bizonyos kérdésben. Talán ahhoz tudnám nagyon egyszerűen hasonlítani, hogy a bolygó egyik felén a kétszer kettő az mindig négy, míg vannak olyan helyek, ahol próbálják magyarázni, hogy az öt is lehet. A babonának, és az áltudománynak nagyon sok káros hatása van. A mai modern ember gondolkodása ma már lehetővé teszi, hogy olyan tanokat, elméleteket hirdessenek, melyek igen messze állnak a valóságtól. Ilyen sajnos számtalan sok van. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy ennek semmi köze a manapság oly divatos összeesküvés-elméletekhez. Erről egy kicsit később. Az egy ember által kitalált újszerűnek mondott dolgokról meg kell győzni más embereket, hogy valami nyomatéka legyen. Legtöbb esetben ez elég egyszerűen megoldható, hiszen az emberek szellemi tudása, tájékozottsága egyre csökken, így sokkal inkább meg lehet őket győzni valami olyanról, ami igazából egy torz valami, egy álságos dolog hirdetése. Az is biztos, hogy az emberiséget végig kísérte a valós, igaz, adatokkal, információkkal alátámasztott világ. Sok tudós kitartó munkája, megfigyelése juttatta oda az embereket, hogy törvényszerűségeket, megállapításokat gondoljanak ki, és elmélkedjenek a tudomány szintjén bizonyos dolgokról. Sok esetben itt is akadnak zsákutcák, de ezek sem az elrugaszkodott gondolkodás kategóriája. A tudomány, mint olyan, több mint sok tudásanyag összessége. A tudomány a reális dolgok, a természeti törvényszerűségek összessége, egy új gondolkodásforma. Manapság igen sok múlik ezen. Sajnos ennek egy gátló és rontó tényezője az áltudomány. Vajon miért hajlamosak az emberek arra, hogy inkább azokat a dolgokat higgyék el, amiknek nincs semmiféle alapja? Nagyon egyszerű. Az emberekben még mindig ott lapul a régmúlt korokból és az emberiséget mindig is követő misztikus világkép. Ha valamire nem tudott magyarázatot adni, akkor kitalált valamit, amit aztán idővel el is hitt, és hangoztatta is. Ez így van a mai napig is. Álságos, torz, sok esetben hazug adatokat tényként állítanak be. Az emberek részéről ezt sokkal könnyebb elhinni, mert semmiféle tudásanyag nem kell hozzá, csak tovább kell adni. Sőt! A maga kis „tudásvilágából” is még tesz hozzá, hogy hitelesebb és tudálékosabb legyen, kiemelve saját szellemiségét. Hát sok esetben ez igen rosszul sül el. Az áltudomány káros tényező. Oly annyira, hogy már sok esetben ennek művelése visszairányítja az embereket a babona világába. A kettő keveredése komoly károkat okoz, hiszen a valósággal találkozva fogalomzavart idéz elő. A tudatlanság szülte butaság eléggé veszélyezteti a mai modern embert. Ebben a világban, ahol hihetetlen sok újdonság van, igen nehéz eligazodni, nem beszélve arról, ha nincs kellő szellemi kapacitás. Márpedig sok esetben még ma is úgy vélekednek, hogy amit nem tudok megmagyarázni, az nincs. Innen származnak aztán az igazán torz dolgok, mert nem nyugszik meg addig, míg valamilyen magyarázatot nem talál egy adott dologra. Itt kapcsolódik be az áltudomány, szorosan a babona, a misztikum világával. Tudomásul kell venni, hogy a mai modern világ megismerése, nyomon követése csakis úgy lehetséges, ha van hozzá ismeretanyag. A mai modern ember ezt az ismeretanyagot nem tudja, de úgy néz ki, nem is akarja elsajátítani. Ebből következik, hogy félrevezethető, hamis dolgokkal meggyőzhető, valótlan információval eltéríthető a gondolatvilága a valóságról. Sajnos ebből az is következik, hogy kialakul egy álomvilág, egy illúzió, amely igen káros az emberekre. Az a nagy baj, hogy ezt már nem veszi észre. Nincs meg hozzá a kellő tudásanyag. Emlékezzenek rá. A tudomány egy gondolkodásmód. Nagyon sok dolog összessége. Igaz, ezért fejleszteni kell az agyunkat, követni kell a világban történő dolgokat, ha nem is teljesen, de tisztában kell, kellene lenni alapvető tézisekkel. Ennek hiánya sajnos káoszt, értetlenséget, bizonytalanságot okoz az emberekben. Vajon ez a cél? A valószínűsége ennek igen magas. A szellemi kapacitás leépítése egy olyan társadalmi réteget teremt meg, amely tetszőlegesen irányítható. A cél ez. Viszont mindig is akadnak olyanok, akik másképpen kezdenek gondolkodni. Azért ne feledjük. A másképpen gondolkodás nem azt jelenti, hogy visszatérünk a babonák világába, visszatérünk és hirdetjük az áltudományok „igazát”. Egyértelműen és világosan le kell szögezni. A világot, az emberiséget a tudományos tények, a tudományos tanok, a tudományos tézisek, törvényszerűségek, a megalapozott információk, adatok juttatták oda, hogy az a világ legyen, amiben jelenleg élünk. Racionális világban. Be kell látni, hogy szellemi kapacitás nélkül az ember visszasüllyed egy tudatlan világba, melyet egyáltalán nem lát át. Ebből fakad, hogy kihasználható bármeddig. Sajnálattal kell azt is tudomásul venni, hogy komoly szakemberek adják nevüket, tudásukat, ismeretségüket olyan dolgokhoz, amikről világos, hogy valótlanságokat takar. Ebben az esetben érdekről beszélünk. Az ember már csak ilyen. Van olyan réteg az emberiség létszámában, akik bár rendelkeznek tudással, mégsem a tudomány valódiságát hangsúlyozzák. Tudom, még igen sok ismeretanyag kell ahhoz, hogy az ember tökéletesen megismerje a nagybetűs világot. Ez egy folyamat. A tudomány elősegíti az embereket abban, hogy csodálatos dolgokat ismerjenek meg, és alkalmazzanak a hétköznapokban is. Ezekből kellene többet tudni, növelve szellemi kapacitásukat, elősegíteni azt, hogy jobban rálássunk olyan dolgokra is, amelyek még esetleg nem magyarázhatóak. Nem kell rögtön összekötni az áltudomány eszköztárával, a babonák világával, vagy éppen a kettő keveredésével, mert ez is már előfordul. Meg vagyok győződve, hogy vannak olyan embercsoportok, akik éppen ebben hisznek. Egy különleges, egy más világban. Ennek számtalan példáját lehetne említeni. Higgyék el, ezeknek alapja a tudatlanság, a tudomány mellőzése. Olyan adatok, információk elültetése az emberek fejében, ami egyszerűen nincs, vagy teljesen másképpen van. A Föld népe össze van zavarodva. A mai nehéz helyzet mellett sokan várnak valamire, hogy jobb legyen. Vannak olyanok, nem is kevesen, akik azért hisznek valami másban, mert nem látnak kiutat. Miből? Mindenből, amit nem tudnak. A kiútnak keresése nem egy torz, áltudományokkal kikövezett út. A kiút a tudomány alaposabb megismerése, a világ eseményeinek alaposabb megértése, a természet diktálta törvényszerűségek betartása. Ezt kellene megérteni. Ennek tudatába egy értelmesebb, tudatosabb, környezetkímélőbb, élhetőbb, sokáig fenntarthatóbb világot lehetne élni. Nagy dolog ez? Nagy kérés ez? A válasz sajnos az, hogy sokaknak már igen. Az emberi elme mindig felül tudott emelkedni igen rossz dolgokon. Vajon ez most is meg fog történni? Megvan hozzá a szellemi kapacitás?