A leépülés és romlás felé

     Az Univerzum keletkezésével elindult egy folyamat, mely az emberré válással vált azzá, amiben jelenleg élünk. Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Az egyes korszakok kapcsán mindig felmerült az ember uralkodó szerepe. Törzsi vezetők, sámánok, törzsfőnökök, fejedelmek, királyok, császárok, stb. Minden korszakban megvolt a vezetői, az uralkodói szerep. Dinasztiák követték egymást, uralkodó házak leszármazottjai várták a kinevezésüket. Háborúk, konfliktusok alakultak ki az évszázadok során. Egy vonal minden esetben azonos volt. Ez nem más, mint a hatalom gyakorlása. Ez az állapot a mai napig is fennáll. A mai modern ember gondolkodása sok esetben túlmutat bizonyos kereteken. A keletkezés elmélete, a valóság keresése, az anyagi állapotok egyre jobb és alaposabb megismerése, a szellemi világ tanulmányozása. Nem szeretném taglalni, hogy melyik, hol helyezkedik el egy bizonyos skálán. Melyik az igazabb, melyik a valósabb. A lényeg, hogy kialakult egy emberfajta, aki berendezkedett ezen a bolygón. Elért egy szellemi színvonalat, mely mentén próbál haladni, egyre kisebb sikerrel. Az emberek viselkedése, magatartása az egyes korokban nagyon eltérő volt. Most inkább a modern világ embere a központ. Koromnál fogva ki merem jelenteni, hogy nem évszázadok alatt, hanem évtizedek alatt jelentősen, sőt, gyökeresen megváltoztak az emberek. Nem kell azt hangoztatni, hogy az az igaz ember, akik köré mítoszokat alkotnak. Egyszerű dolgok. Van egy jó közmondás. Nem a nagy dolgok döntenek el valamit, hanem a sok apró kis dolog. Higgyék el, nem elavult, és „ugyan már mikor volt az” jelzőkkel kell illetni bizonyos dolgokat. A korábbi emberek viselkedése, magatartása a tiszteleten, az illendőségen, az őszinteségen, a megbízhatóságon alapult. Az emberek bíztak egymásban, számíthattak egymásra, a kis közösségekben, vagy a nagyobb kolóniákban is jelen volt a megbecsülés. Így teltek az évek, évtizedek. A szónak értelme, jelentősége, „súlya” volt. Ami elhangzott az úgy történt, papírok nélkül is. A tisztelet napi szinten jelen volt az emberek között. Az egymáshoz fűződő viszonyok, legyen az társadalmi vagy párkapcsolati viszony, a megbecsülés, közös tisztelet jellemezte. A gondolkodásban, a cselekedetekben nem kellett a hátsó szándékot keresni. Nem volt jelen „az ugyan mit akarhat ez tőlem” gondolat. Nagyon sok minden alapvetően jó volt, rendezett volt. A békés egymás mellett élés elve napi szinten működött. Aztán valami alaposan megváltozott. A fordulat igen erőteljesen jelentkezett. Ennek folyamatát már nagyon sokan ismerik. Ennek taglalásába nem szeretnék belemenni, inkább arról néhány gondolatot, hogy mi van jelenleg. Sajnos azt kell mondanom, hogy csupa rossz dologgal lehet találkozni minden nap. A globális rendszerek alapos megváltozása, a gyűlölet, az emberi butaság, a szellemi leépülés, a rossz gondolatok, az uralkodói vonalak, a környezeti ártalom, a válság. Csak néhány azok közül, melyek az embereket érintik. Próbálom mindig azt hinni, hogy a mai modern ember egy szabad, haladó gondolkodású valaki. Aztán nagyon hamar rá kell jönni, hogy ez egyáltalán nincs így. Sokszor lehet olvasni, hogy valamin, ami nagyon rossz, még lehet változtatni, ez az utolsó alkalom. Ezek mind álságos dolgok. Ezeket a kijelentéseket már szinte évtizedek óta hangoztatják. Tudomásul kell venni, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amit lehet, hogy már nem lehet helyrehozni, illetve nagyon nehéz visszafordítani. Ugye, én is említem azt, hogy talán még lehet változtatni. A remény ott van talán mindenkiben. A változás reménye, hogy jobb lesz. Mi lesz jobb? Minden. Ezt szó szerint tessék érteni. Nemcsak a társadalmi, hanem a párkapcsolatok, a családi kapcsolatok is. A család az a sejt, ami működteti az egész rendszert. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni. Amit ma megélünk, az a tökéletes illúzió. A mai világ erről szól. Nézzünk körül. Mindenhonnan a rossz hírek jönnek. Szörnyülködünk, aztán tovább lépünk. Ez a mai világ. Az érdektelenség, az erőszak, a becstelenség korszaka. Tudom, ezek súlyos szavak, de ezt látjuk. Ennek legfőbb mozgató rugója a gyűlölet. Az emberek szellemi színvonala messze elmarad a korábbi évekhez képest. Egyre butább, egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az emberek. Fel lehet tenni az a kérdést, hogy mi a cél? Nagyon egyszerű. Az emberek feletti totális felügyelet, a megfigyelés szinte személyre szabva. Ez az alapja egy olyan rendszernek, amely végképp megkerüli az embert. Ezt úgy értem, hogy dolgozz, próbálj meg gondolkodni alapszinten, de ne tovább. Érezd a szabadságot, de tudd hol a helyed, butuljál, hogy ne tudjál következtetni semmire, kövesd az utasításokat, ne ellenkezz, fogadd el a vélt jó dolgokat, ami feléd irányulnak, annak ellenére is, hogy még több problémád lesz belőle, egyszóval, tedd azt, amit mondanak, így leszel alázatos alattvalója a rendszernek. A döntések már nem az emberek kezében vannak, bár azt hiszik. Egyre világosabb, és egyre sűrűbben hallani, hogy teljesen félre akarnak vezetni bennünket. A mellé beszélés, a hazugság, a becstelen magatartás, a tisztességtelen eljárások, az emberek kihasználása napi szinten jelen van. Ha ezeket kapják az emberek, akkor mire számítsanak? Semmi jóra. Hová vezet ez? A nagyon rossz felé. Igen sebesen halad az emberiség ebbe az irányba. Itt már értelmét veszti az egyes rendszerek működése, az egyes uralkodói rétegek hatalmi harca. Itt a bolygónkról van szó. Ott, ahol azok az emberek is élnek, akik ezt az egészet kitalálták. Hogy tökéletesen működik, az biztos. Az emberek szellemi tevékenysége a nulla felé közelít. Olyan dolgokat, amiket elkövet, nem lehet józan, megfontolt ésszel elkövetni. Ilyen csak akkor lehetséges, ha a tudat teljes csődöt mond. A tudat teljes leépülése pedig az irányíthatóságot segíti. Ilyen körülmények között bármilyen hírt, bármilyen utasítást, bármilyen embereket érintő dolgot el lehet hitetni. De egyáltalán mi a globalitás? A Föld jövője a tét. Nézzünk körül. Mi történik itthon, illetve a nagyvilágban? A hírcsatornák alapvető anyaga a rémületkeltés, a félretájékoztatás. Ezek a hírek. Erre kíváncsiak az emberek. A legszomorúbb az, hogy bár ma már mindenki látja azt, hogy valami igen erőteljesen változás alatt van, mégsem tesz senki semmit. Ezt úgy értem, hogy azok, akik tehetnének, azok is tehetetlenek, döntésképtelenek. Olyan, mintha arra várnának, hogy valaki majd megmondja, mit kell tenni. Ez már szinte pontosan úgy működik, mint az embereknél. Majd mi megmondjuk, mit, mikor, és hogyan tegyél, nem gondolkozz. Ma már a tudomány háttérbe van szorítva az anyagi érdekek miatt. Nem érdekes, hogy milyen következtetéseket vonnak le a szakértők, a politika, az érdekek képviselői, majd megmondják mit, és hogy kell tenni. Innentől kezdve komolytalanná és veszélyessé válik a dolog. Közel nyolc milliárd emberről van szó. Vagy már ez sem számít? A totális hatalom a cél? Úgy néz ki, igen. A globális romlás elindult. Még mindig hallani, hogy most sem késő. Ez történik lassan húsz éve. El kell fogadni, hogy késő van már. El kell fogadni, hogy a változások itt vannak, egyre erőteljesebbek lesznek, egyre nagyobb áldozatokat hoznak, egyre nagyobb gondot jelentenek az embereknek. Az emberi butaság hatalmas méreteket ölt, és ezzel teljes mértékben irányíthatóvá vált. Visszaút már nincs. Ez a rendszer, a kialakított rendszer tökéletesen működik. Már csak finomítani kell egy kicsit. Az érdekek, a mohóság, az uralkodó véna eredménye a Föld tönkretétele. Ez a tét. Már láthatóak és tapasztalhatóak a katasztrófák, a járványok, a nélkülözések, a népvándorlások, az egyre elterjedő erőszak, az egyre erősödő szellemi torzulások, a természeti javak erőteljes csökkenése, az emberek egészségének jelentős romlása, a környezeti károk felszaporodása, az emberi felelőtlenség jelenléte. Mi várható? Senkit nem szeretnék megrémiszteni, de úgy gondolom, ha ez így marad, akkor semmi jó, egyre rosszabb dolgok fognak történni. Talán ellent mondok magamnak, amikor azt mondom, hogy talán még lehet változtatni. Ezt úgy értem, hogyha az emberek végre nem az illúziót választják, ami kényelmes, de roppant kiszolgáltatottá teszi őket, hanem a valós világot, akkor tudásukkal, szellemi fellendülésükkel igaz, hogy a nehezebb, de jobb világot teremthetnek maguknak, ami később jobbá válik. Ha nem, akkor marad a kiszolgáltatott állapot, amely a modern rabszolgatartó társadalom lényege. Azért megkérdezném. Egyáltalán tudják az emberek, hogy ez mit jelent, mármint a rabszolgaság? Valószínűleg nem, mert akkor tennének ellene. Néhány adat azzal kapcsolatban, hogy miképpen alakul a világon az emberek, és az őket befolyásoló események száma. Az adatok eléggé lehangolóak.   

    Végezetül, bár nagyon sok mindent lehetne még írni erről a témáról, egy talán nem eléggé a figyelem középpontjában lévő magatartást említenék. Ez nem más, mint az emberek pszichológiai állapota. Ugyanis olyan események indultak el világszerte az élet legkülönbözőbb területein, melyek igen erős lelki deformációról tanúskodnak. Torz gondolatok, torz következtetések, torz szélsőségek jellemeznek egyre több embert. Ezek az egyének nem tudják felfogni tettüket, cselekedetüket. Nincs felelősségérzet, nincs önellenőrzés, nincs semmi olyan, ami a helyes irányban tartaná a személyeket. Ezek hiánya romboló hatással van mindenkire. Összevetve, az emberiség rohan a veszte felé, rohan egy olyan ismeretlen felé, amely katasztrofális következményeket fog okozni. Mivel a természetben minden összefügg mindennel, így beláthatatlan események láncolata indulhat el. Nagyon úgy néz ki, hogy az emberiség nem is akar ez ellen tenni. Ha viszont senki nem tesz semmit, akkor mi lesz az erőszakkal, mi lesz az egészséggel, mi lesz a környezetükkel, mi lesz az emberiséggel. Nagy kérdés.