Erőszak

     Egy nagyon egyszerű szó. A jelentése ma már nagyon elterjedt, és egyre inkább hallani a hétköznapi életben is a gyakorlását. Nincs olyan terület, ahol ne ütné fel a fejét. Ne lepődjenek meg, de már óvodákban, iskolákban, munkahelyen, utcán, nyaralás közben, gyakorlatilag bárhol és bármikor szenvedő alanyai, vagy szemlélői lehetünk. Úgy gondolom, az erőszaknak igen sok változata van. Némely fajtájára sokan csak legyintenek, és egyszerűen nem törődnek vele. Pedig kellene. Az utóbbi időben elterjedt egy újfajta „erőszak”, mégpedig a világhálón. Bár sokan azt mondják, és persze mondhatják, hogy ott aztán már a kezdetektől fogva jelen van. Ez így igaz. Én egy másféle „erőszak”-ról szeretnék említést tenni. Ez nem más, mint a híreket, információkat kísérő állapot. Nevezetesen arról van szó, hogy a példának okáért egy híranyagot nem lehet megnézni, amíg az ember el nem fogad valamit, amit egyáltalán nem tudni, hogy mire használják fel, valamint nem lehet bizonyos szolgáltatásokat sem igénybe venni, amíg nem teszek eleget az ott megjelenő felhívásnak. Én ezt úgy tekintem, mint egy erőszakos magatartást valakik részéről. Tudom, az informatika világa, és a hozzá fűződő dolgok ezt a magatartást előírják, de ennek ellenére semmi alternatív lehetőség nincs arra nézve, hogy egyáltalán én szeretném-e igénybe venni azt a valamit, illetve nincs megjelölve, hogy azt én nem szeretném. Biztos én vagyok lemaradva egy kicsit, vagy nagyon. Egy valami azért felmerült bennem, de gondolom másokban is. Ugyanis a bizalmatlanság igen erősen jelen van az emberekben, sőt, az is, hogy nem hisznek sok dologban, ami információt hallanak, olvasnak. Úgy gondolom, joggal. Én magam is meglepődtem, amikor egy portálon azt olvastam, hogy a hozzájárulásom alkalmával kezelt adatokat még ötven cégnek adják át, akik felhasználhatják. A mai informatikai világ nagyon sok mindenre képes. Arra is, hogy bárkiről megtudjanak bármit. Ez már nem titok. Az viszont bosszantó, hogy minden esetben jelzik, hogy ők biztonsággal kezelik az én adataimat. Az én adataimat csak én tudom biztonságosan kezelni, már amennyire lehet. Bár ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Sok esetben előfordul, hogy az adatkezelés, adatvédelem némi kívánnivalót hagy maga után. Vajon ezeknek a felhívásoknak, jelzéseknek az egyes oldalakon van valami értelme? Valószínűsíthetem, hogy van. Marketing stratégia kialakításnál, bizonyos szoláltatások elérésénél, könnyebb tájékozódásnál, stb. Ma már nagyon kifinomult módszerek vannak arra nézve, hogy irányítsák az embereket. Ez minden téren így van. Egy valami azért mégis zavar. Mégpedig az, hogy ez a módszer egyre erőszakosabb. Ma már nem az ember számít, mint egyén, hanem úgy számítanak rá, mint fogyasztó. Ez a létfenntartás irányába van így. A másik irány felé is csak egy bizonyos pontig számít az egyén, utána el van felejtve. Igen sok megoldatlan problémával kerül szembe az ember, de segítséget nem igazán kap. Úgy vannak ezzel, hogy mindenki oldja meg a saját baját. Igaz, hogy ez intézményi rendszeren kívül nem lehet. Az intézményi rendszer pedig nem törődik az emberrel. Valahol, valamilyen formában ez is erőszak, hiszen nem úgy működik, ahogy kellene, és csak a kellemetlenség marad az egyéneknél. Az egész lényege, hogy az emberek teljesen magukra vannak hagyva, és csak találgatni tudnak, hogy mit hogyan kellene, kell helyesen csinálni. A bizonytalanság bizalmatlanságot szül, és egyben nagyfokú félelmet is. Minden az ingatag, és szinte folyamatosan változó, sok esetben ismeretlen helyzetek sokaságától függ. Ez egyáltalán nem jó. Most már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ez nem véletlen. Így sokkal egyszerűbb az embereket irányítani, sok esetben erőszakkal is. Sajnos az említett fogalmat, és a mai világban egyre sűrűbben alkalmazzák, csak teljesen más köntösbe bújtatva. Ezért is említettem, hogy az erőszak nem biztos, hogy fizikai bántalmazást jelent, de ugyanolyan káros, sőt, sok esetben még sokkal ártalmasabb. A mai ember elég sűrűn él ezzel a magatartás formával. A hírek szinte folyamatosan erről is szólnak. Ez kissé nyugtalanító, sőt egyre inkább okoz feszültséget, ember és ember között. Mintha ezzel az lenne az üzenet, hogy egymást bántsátok, ne azokat, akik vezetnek benneteket, mert azok csak jót adnak. Itt van az első buktató. Nem akarnak jót. A vezetői beosztás, a hatalom érzete, a komoly anyagi jólét, a szinte kiváltságos helyzet, a mások feletti uralkodás, ez motiválja őket. A látszat dolgok, a mellébeszélés, a tájékoztatás hiányossága okozza a legtöbb bajt. Mivel csak részinformációk kerülnek ki az emberekhez, a találgatások, a majd én jobban tudom megoldások, hallgass rám, mert nekem van igazam állapotok nem igazán nyugtató jelek. Valóban az emberek nem is nyugodtak. A mindenfelől érkező erőszakosan sulykoló információk uralják a rendszert. Ebben kell, kellene valahogy kikeresni mindenkinek a számára legmegfelelőbb helyzetet. A baj az, hogy hiába az igyekezet, valamit biztos, hogy nem jól tud, nem jól tesz, nem jól gondol, mert akadályba ütközik. Így kialakul egy olyan helyzet, ami arról szól, hogy te ne gondolkozz, majd mi megmondjuk mikor, mit és hogyan csinálj. Ami aztán az általános életvitelt jelenti, az sem felhőtlen. Itt éppen a szolgáltatókra gondolok. Bizonyára ismerős az a helyzet, amikor valamivel van valami probléma, és egyáltalán nem lehet elérni az ügyfélszolgálatot. Bár mondhatom azt, hogy ez egy általános jelenség. Az emberek teljes egészében ki vannak szolgáltatva ennek a rendszernek. Idefelé működik a dolog, vegyél, fogyassz, használj, de amikor ezekkel valami gond van, akkor nincs senki, aki felelős lenne érte, vagy tudna segíteni. Nem én hozzám tartozik, nem minket kell keresni, én csak ügyeletes vagyok, nem tudok kapcsolni senkit, stb. Ismerős? Ez is az erőszak egyik formája, hiszen ráerőltetem a másikra, nevezetesen az emberekre az akaratomat azzal, hogy nem tudnak megfelelő tájékoztatást adni bizonyos dolgokról, ami sok esetben nagyon is fontos lenne. Láthatjuk, hogy milyen sok apró, de annál lényegesebb probléma tud felhalmozódni a mindennapokban. Egy biztos. Nem az ember a fontos, hanem a pénz. Mindent a pénz mozgat. Uralkodás, hatalom, pénz. Ez a jelszó, és ennek érdekében az emberek mindent megtesznek. Szó szerint mindent. Talán jogos a kérdés: hol van a rengetegben az ember?  Valami még, ami nagyon fontos. A magyar ember, de most már lehet mondani, hogy az emberiség nem jogkövető, és nem törvénytisztelő. Ebből aztán egyértelműen következik, hogy az erőszak egyre inkább teret hódít. Ha még azt is hozzá tesszük, amit egy ügyvéd nyilatkozott, mely szerint igazság nincs, csak jó ügyvéd, akkor egyértelművé válik az erőszak napi szinten történő jelenléte. Szomorú. Az emberiség intelligencia szintje igen messze van még attól, hogy az egész rendszer normálisan működjön.