Az ember saját énje, egyszerűsége, tudata, avagy Én, vagy Magam, vagy az Egyén
Lehet, hogy érdekesnek hangzik a címben szereplő meghatározás. Igyekszem ezeket a furcsaságokat eloszlatni. Minden egyes dolgot, ami a Földön történik, a régmúlt korokkal kell kezdeni. Már az őskor emberének is volt tudata. Most ne menjünk bele, hogy milyen szinten, és mit mivel lehet összehasonlítani. Fogadjuk el azt a tényt, hogy az emberré válás folyamatában is rendelkezett az előember valamiféle tudattal. Ez az idő múlásával egyre inkább kiszélesedett, csiszolódott, alakult. Elkezdődött a tapasztalatok begyűjtése, szelektálása, a hasznos dolgok megőrzése, tovább adása, röviden tanulása. Kialakultak csoportok, akiknek egyes területek nagyobb fontosságot jelentettek. Számtalan ilyen terület van, felsorolni is nehéz lenne. Gyűltek a tapasztalatok, információk, adatok, és egyre szélesebb körben kezdtek el gondolkodni az emberek. A megismerés kiszélesítette a tudásukat. Sok, nagyon sok hasznos eszköz, berendezés, elmélet látott napvilágot. Ezzel együtt óhatatlanul is kialakult a másképpen gondolkodás is. Mivel egyénekről beszélünk, ez természetes velejárója az eszmei világnak. Egyéni és világnézeti dolgok, események, történések sorozata követte az emberek életútját. Háborúk, hatalmi harcok, viszályok, eszmei konfliktusok színezik a történelmet. Ezen történések mentén mindig ott volt az ember a maga tudásával. A lehető legváltozatosabb egyének alakultak ki. Bármennyi ember is kezdte benépesíteni a bolygót, mindig megmaradt az ember magának, a saját gondolatvilágának és elképzeléseinek.
Az egyes korokban különböző világképet gondoltak ki az emberek. A tudás növelésével, a technikai eszközök, berendezések korszerűsítésével, a világ jobb megismerésével, a tudományok adta lehetőségekkel egyre inkább kezdett kialakulni egy modern társadalom. Eszmék, elméletek, tanulmányok, felfedezések, újdonságok színesítették a világot. Igen komoly szakágak alakultak ki, segítve ezzel az emberek könnyebb boldogulását a mindennapi életben. Ezzel az előrehaladással azonban felmerültek más problémák is. Nevezetesen az emberek más és más gondolatvilágának, eszméinek különbözősége. Ez a tény végigkövette az emberiséget, és tart a mai nap is. Sőt! A mai világ még szélsőségesebb világot próbál teremteni. Vajon miért? Erre még korai lenne a válasz. A szeretet és gyűlölet, a jó és a rossz már a kezdetektől jelen volt, és jelen van az emberek tudatában. Eszmék csaptak össze, akaratok nyilvánultak meg. Mindezek az ember játékai. Igen játékai. Mit csinál egy gyerek? Növekedése folytán elfoglalja magát. Elkezd érdeklődni valami felől, elkezd bizonyos dolgokat kipróbálni, elkezd játszani. Fejleszti ügyességét, növeli tapasztalatait, gyarapítja tudását. A későbbiekben többen játszanak, és kialakul egy szintbeli különbség a gyerekek között, ügyességben, találékonyságban, tudásban. Ez a későbbiekben addig fajul, hogy irányító szerepet harcol ki magának, és követőket tud maga mellé állítani, ez pedig rangsort állít fel. Ezzel sincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor személyes üggyé válik az eset, azaz, elkezd hatalomra vágyni. Ez a hatalom szinte uralkodásba vált, és olyan emberek válnak szenvedő alanyokká, akiknek ehhez semmi közük nincs. Ugyanis egy eszme követése még közel sem jelenti azt, hogy egymás iránt vadidegen emberek olyan gyűlölettel nézzenek a másikra, hogy képesek az életére törni. Ezt egy eszme vezetője megteszi, és egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik az emberekkel, akiknek nem ez az elképzelésük az élettel kapcsolatban. Miért nem ő méri össze erejét a másik féllel? Miért kell ártatlan embereket igénybe venni ehhez? Ja, hogy úgy egyszerűbb? Hát persze. Ezt csak azért említettem, hogy rávilágítsak arra, milyen torz gondolatok is foglalkoztatják az embereket. Senki ne higgye, hogy ez ritka esemény. Nem, ez a viselkedés a mindennapjaink része. Hogy összefoglaljam, ez a magatartás a mai világunkban is jelen van, sőt egyre inkább. A történelem érdekes dolog. A leírtak ismétlődnek folyamatosan. Az eszmék változnak, az emberek világképe szintén. Vajon tehetnek a maguk alkotta kép kialakításában? Talán egyértelmű lenne a válasz, de nem az. Hogy miért? Mert egyszerűen az ember ilyenné vált. A hosszú sok évszázados tapasztalatok, meglátások olyanná tették az embert, hogy ne minden esetben fogadjon el bármit is. A valóság és valótlanság mérföldkövei végig kísérik az embereket életútjukon. Az emberi elme eljutott odáig, hogy tud kérdezni. Kérdéseket tesz fel mindennel kapcsolatban, mert a valóságot szeretné látni, nem azt, amit el akarnak hitetni vele. A mai világ számtalan olyan területtel rendelkezik, amit nem lehet követni, mert egyszerűen lehetetlen a sokszínűsége folytán. Vajon miért van az, hogy ezeket a sokszínűségeket éppen az emberek ellen fordítják? Hogy világosabb legyen. Válassz valamiből. Nem lehet, mert annyi minden van egyazon dologból. Ez nemcsak egy bizonyos terméket jelent, hanem különböző eszméket is. A tudás nagyon fontos.
Az ember előrehaladott kora révén feltesz egy kérdést a sok közül. Vajon miért ilyen bonyolult minden? Ilyennek kell lenni? Vagy ilyenné van kitalálva? Emlékeznek, a régi korokban a népet meg lehetett rémiszteni, és félelemben lehetett tartani egy egyszerű napfogyatkozási eseménnyel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ma is ez történik, csak nagyobb léptékben. Miért olyan túl bonyolult minden? A világot működtető fizikai, kémiai és más állandók, törvények folyamatosan jelen vannak, és jelen voltak a régmúlt időkben is. Ezek megismerése, alkalmazása, fejlesztése kihasználása az emberi elme csodás vívmánya. Ezen törvények szerint tudott az ember élni, alkotni, létezni. Az idő múlásával még jobban meg szerette volna ismerni az ember a környezetét, azaz, azt a világot, amelyben él. Egymást követték az egyes elméletek, vizsgálatok, felfedezések, és tényleg egyre bonyolultabbá vált a világ. Egyre nehezebb eltájékozódni a mindenségben. Nem akarok illúzió romboló lenni, de sok esetben ezek csak elméleti kérdések, és olyan dolgokat feszeget, amire nincs bizonyíték, és nincs semmilyen haszna. A mai világ szerint talán szükséges, de értelmetlen őrült pénzeket olyasmire fordítani, aminek semmi gyakorlati haszna nincs. Biztos vagyok benne, hogy sokan másképpen gondolkodnak. Ez mindenkinek egyéni joga. Valaki egyszer még régen azt mondta: az egyszerűség felé kell törekedni. Milyen igaz, csakhogy itt az ember a maga világképeivel, különböző felfogásaival. Az ember énje, sajátja, mindig is hordoz más gondolatokat. Ez természetes. Ezek együttese alkot egy olyan rendszert, ami előreviszi a haladást, de az egyén mindig megmarad. Nem szabad a saját elvet, elképzelést elvetni valami más miatt. Attól még lehet közösen gondolkodni, alkotni, létezni, csak az egyén maradjon meg. Fontos, főleg a mai világban. Sajnos rossz hírem van. A saját elvi gondolkodásmód kezd eltűnni. Nincs egyén, nincs egyéni tudat, nincs egyéni irányítás, nincs egyéni kontroll.
A bonyolulttá tett rendszer átláthatatlanná tette a gondolkodást. Minden egyes ember rendelkezik olyan csodás dologgal, mint az elme. Ennek használata felül tud múlni mindenen. Vajon igényli ezt a mai ember? Valóban használni akarja a számára fenntartott helyzetet, hogy tudással rendelkezzen? Sajnos egyre inkább azt lehet látni és tapasztalni, hogy nem, pedig mindenkinek adva van a lehetőség. Az egyén részéről itt jön elő az igény szó. Egyéni igény. Sokan talán meg is kérdeznék: mit kezdjek vele? Mindent, mondanám. Ugyanis a tájékozott, intelligens embert nehezebb ebben a bonyolult világban félrevezetni. Ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon, nem kell sokat tenni, mégis rengeteget. Szeretet, megértés, tolerancia, bölcsesség legyen a tudatában. Ha ezekből csak egy dolgot ragadok ki, a szeretet szót, és a mögötte található tartalmat, akkor nagyot léptünk előre. Sajnos a helyzet teljesen más. Az ember vélt tudati fejlődésével együtt felütötte a fejét a hatalom utáni vágy. Az az állapot, mely mindazokat a tulajdonságokat mellőzi, ami a felsorolásban szerepelt, pedig szintén egyénről, énről van szó, és ezekről beszélünk. Minden ember azonos, vagy közel azonos feltételekkel indul. Megszületik, játszik, tapasztalatokat gyűjt, gondolatai lesznek, tanul, elképzelései lesznek, önálló világképe alakul ki. El tudja magát helyezni a társadalomban, élni, dolgozni, létezni tud. Létrejön a felnőtt önálló döntéssel rendelkező egyén. Vagy mégse? Amikor ez a téma kerül szóba, mindig van egy kis fenntartás. Mi az? Egyszerűen arról van szó, hogy vajon a mai világ embere ténylegesen tudati egyén? A tudatiság mögött milyen érdekek húzódnak meg? Mert miről van szó? Arról, hogy a mai modern ember, az egyén, az énképpel rendelkező személy nem rendelkezik azzal a tudással, nem rendelkezik azokkal a fogalmakkal, nincs igénye azokra az értelmi és érzelmi szintekre, amelyek egy egyéntől elvárhatók lennének. Nem szeretném ismételni magam, hogy mik tartoznak ezek közé. A mai modern ember, mint egyén, akinek egyre kevesebb az igénye, inkább válassza a könnyebb utat, nevezetesen azt, hogy hazugságokkal, tisztességtelen magatartással, becstelen eljárásokkal, gyűlölködő magatartásával jusson előre, és élje a mindennapjait. Nem foglalkozik a másik egyénnel, mert érzéketlen, és messze áll tőle a szeretet. Amikor ez kezd eluralkodni az embereken, és ez a jelen, akkor szomorú következtetést lehet levonni. Ez pedig a következő: egyre több egyén válik közömbössé, erőszakossá, egyre több egyén lesz agresszív, értetlen, tudatlan. Ezeket az embereket, egyéneket egyre jobban, és egyre egyszerűbben lehet vezetni, félrevezetni és irányítani. Lassan az én, a magam elveszti jelentőségét, és nép, tömeg megjelölés veszi át a személy megjelölését. A hatalom részéről senkit nem érdekel az egyén addig, amíg az egyén jogait kellő módon, és kellő mértékben nem tudja érvényre juttatni, de ehhez az kell, hogy legyen minden ember igényes, rendelkezzen megfelelő tudással, és minden olyan tulajdonsággal, ami egyéniségét fel tudja emelni olyan szintre, amit tisztelni, becsülni lehet. Ne csak a jelent szeressük, és benne a sok Egyént, hanem gondoljunk a jövőre is. Fontos, nagyon fontos, a legfontosabb.
