Félelemipar

     Kezd valami nagyon érdekes kialakulni. A címben szereplő fogalom egyre inkább testet ölt a valóságban. Ezek fő területei a politika, a média, a gyógyszergyártók, a biztosító társaságok, a bankok, és furcsa mód a környezettel foglalkozók. Ezek a legjövedelmezőbb területek. Emberek tízmillióit lehet pánikban tartani. A félelem iparának, „kultúrájának” lényege, hogy még nincs is semmiféle dolog, nincs is itt semmi, nincs is valós hír semmiről, de máris „termeli a hasznot” a haszonélvező csoportoknak. Ezek a csoportok szerepelnek a cikk elején. Hogy világosabb legyen. Ezek a területek érintettek abban és akkor, amikor valamilyen igen nagy hatást szeretnének elérni. Magyarul megfélemlíteni az embereket. Kérdezhetnék, hogy mivel?

    Politika terén az uralkodó kisebbség hatalom gyakorlása az emberekre. Pozíciók, döntéshozók, szakértők elhelyezése a megfelelő helyekre. Ezt követően már létre lehet hozni a bizonytalanságot, amivel az emberek ki vannak szolgáltatva. Sőt! Félelemben lehet tartani őket. Média. A sajtó, a rádió, a televízió, és most már az internet adta lehetőségek hatalmas befolyást tesznek emberek millióira minden téren. Minden hír, minden esemény, minden történés, minden változás a megfelelő tálalás keretén belüli közlése. A közzététel nyilván érdekek mentén húzódik. Az ilyen jellegű tájékoztatás hatalmas erővel bír. Biztos mindenki tudna valamilyen példát említeni ezzel kapcsolatban. Gyógyszer gyártók. Tudom, a megelőzés nagyon fontos. A baj ott kezdődik, hogy szoktam mondani, addig, amíg valami jól működik, nem szabad hozzányúlni. Amint belepiszkálnak, azonnal baj van. Ez így van minden területen. Az emberek egészségére hivatkozva olyan gyógyszereket forgalmaznak, most már gyerekeknek is, amire semmi szükség nincs. Nem azt mondom, hogy ilyen szerekre nincs szükség. Nagyon is. A túlzások az aggályosak. Minden egyes gyógyszer vegyi anyag, természetellenes. Nem a szervezet alkotó része. A gyógyszert minden területen őrült forgalom mellett árusítják. Az embereket félelemben lehet tartani vele, hiszen azt mondják, ha nem szeded, bajod lesz. Ez ugyan nem így van tálalva, de a lényege ez. A biztosító társaságok és bankok is beszállnak ebbe a versenybe. Házak, lakások, vagyontárgyak és minden, ami értéket képvisel az embereknek, fontos dolog. Az még fontosabb, hogy biztonságban tudják. Ezért rá tudják venni őket, hogy nemcsak alapvető biztosítást kössenek, hanem olyat is, ami mindenre kiterjed, hiszen nagyon előtérbe kerültek az időjárás okozta károk gyakorisága. Ez viszont nem olcsó. Rávezetik az embereket, ha nem kötsz ilyen és ilyen biztosítást, akkor erre semmi kártérítést nem kapsz. Ez egy zsarolás is egyben, hiszen kész tények elé állítják őket. Sajnos, sok esetben ennek ellenére egy esetleges kárrendezés komoly jogi problémákat vet fel, és nem a biztosított javára. Azaz, a kár megtörtént, de a kifizetés elmarad valamilyen külön jogi dologra hivatkozva. Itt is a bizonytalanság üti fel a fejét. A bankok hasonló érdekeket képviselnek, hiszen arra sarkallják az embereket, hogy terheljék meg magukat kölcsönnel. Ennek további sorsa elég labilis, hiszen bármi közbejöhet, ami az emberekre nézve kedvezőtlen.

    A mai világ egyik fontos része az emberek biztonságos élete. Legyen megfelelő víz, élelmiszer, lakhatás, munka. A környezetvédelmi változások, károk, hiányosságok rányomják bélyegüket az olyan helyen élőkre, ahol ezek a feltételek egyáltalán nem biztosítottak. Ahol nagyobbak a természeti erők hatásai, ahol kérdéses az élelmiszerellátás, ahol kérdéses a víz- ellátás, ahol kérdéses minden olyan, ami a normális egyszerű életet biztosítaná. Ezeken a helyeken az emberekben a félelem napi szinten jelen van, hiszen nem tudják, mit hoz a holnap. Azt sem tudják, mi lesz velük, a gyerekeikkel az elkövetkezendő időszakban. A bizonytalanság és félelem hihetetlen reakciókat tud kiváltani az emberekből. Sajnos elő fog fordulni az az állapot, amikor elmúlik az emberek félelme, mert nem lesz mitől félniük, hiszen nem lesz mit félteniük, és nem lesz mit veszteniük.  

Félelem, bizonytalanság, erőszak

    Az emberek nagy része még most, a XXI. században is bizonytalanságban él. Ez világjelenség. A félelmet is ide lehet sorolni, bár ez már egy erősebb kifejezés arra nézve, hogy a mai modern ember milyen lelki problémákkal találja magát szembe. Lehet azt mondani, hogy ez napi szinten jelen lévő két fogalom. Fel lehet tenni a kérdést: vajon mitől van ez a jelenség? Most már elég messzire kell visszamenni az időben, hogy valamennyire tisztán lássunk ebben a témában. Egy nagy váltással bizonytalanabbá vált minden. Új szabályok, törvények, kötelességek, kötelezettségek, stb. Az emberek ezekben a felmerülő témákban nem tudnak kellőképpen tájékozottak lenni, ezáltal egy bizonytalanság érzet lép fel. Mindent kérdezni kell, keresni a helyes és könnyebb megoldásokat. Ez úgy lehetséges, hogy olyan valakit kérdeznek meg, akik értettek hozzá. A nagy baj ott kezdődik, hogy ezt felismerve nagyon sok ember ezzel visszaélt. Sőt! Egy idő után maguk az emberek is kezdték gyakorolni egymással szemben ezt a magatartást. Kialakult egy nagyfokú visszahúzódás az emberek részéről, mondván nem tudok mit tenni, nem vagyok tisztában dolgokkal, nem ismerem az ide vonatkozó szabályokat, melyek elég sűrűn váltakoznak. Ha ezt napi szintre tesszük, akkor felüti a fejét a félelem is. Félek, hogy elrontok valamit, félek, hogy olyat teszek, ami szabályba ütközik. Sajnos ezek a dilemmák fellelhetők, és ez okozza a félelmet. Ha a kettőt összerakjuk, akkor valóban egy nehezen élhető hétköznapi életforma kezd eluralkodni. Vajon feloldható ez valamivel? A válasz nem egyértelmű. A baj az, hogy erre az emberek már nem vevők. Arról van szó, hogy tanulni, okosodni, tájékozottnak kell lenni. Semmi mással nem küzdhető le a bizonytalanság és a félelem, csak a tudás növelésével. Ha képzem magam, jobban rálátok dolgokra az élet minden terén. A buta embert a legkönnyebb befolyásolni. A tudás megszerzése soha nem késő. Ez vonatkozik az élet minden területére. Viszont van, és kialakult egy igen félelmetes, és igen sok esetben döbbenetes jelenség. Sőt! Azt lehet mondani, hogy olyas valami, ami ép ésszel fel nem fogható. Az emberek mindig is valamilyen közösségben, valamilyen csoportban éltek, élnek. Ezekben mindig volt egy vezető, akire hallgattak az emberek, mert sok okos, a közösség számára előnyös dolgokat mondott. Az idők folyamán ez a rendszer mindig is megmaradt, azzal a különbséggel, hogy kissé módosult. Sajnos rossz irányba. Ugyanis a vezetők visszaéltek, és visszaélnek a hatalmukkal. Sok esetben a saját önös érdek előtérbe kerül, ami káros a közösségre. Ez a mai világban egyre inkább így van, mert a hatalom gyakorlása mindenek felett áll. Sok mindent tanítanak az iskolákban, de azzal a definícióval, amit korábban én általános iskolában a történelem tanáromtól tanultam, ma már ismeretlen. Ez így hangzik: „az állam egy erőszakszervezet, melyben az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett”.  Ez tökéletes megfogalmazás. Lehet ezt esetleg magyarázni, hogy ki mondta, és az a személy a mai világban milyen megítélést kap. Lényegtelen. A definíció a lényeg. Bármilyen államformát nézünk a világban, az uralkodói jelleg mindenhol jelen van. Sajnos azt kell mondani, hogy éppen ebből a jelenségből fakad a legborzalmasabb dolog a világon. Ez nem más, mint az erőszak, az agresszió. Ma már ez a két szó napi szinten jelen van. Szinte trendként lebeg az emberek előtt. Miért mondom ezt? Korábban, amikor gyerekek voltunk, akkor is volt köztünk konfliktus. Előfordult az is, hogy összeverekedtünk szemtől szembe valahol. Nem volt közönség. Ezzel az eseménnyel be volt fejezve a dolog. Nem volt utóhangja, nem volt harag, nem volt semmi, ami fenntartotta volna a nézeteltérés szintjét. Pont került a dolog végére. Ma ez úgy működik, hogy videóra veszik az egész eseményt. Sőt! Világgá kürtölik a dolgot, mert ma már van erre is lehetőség. Még egy kicsit vájkálok ebben dologban, mielőtt a lényegre térnék. Csak halkan kérdezem? Normális dolog-e, hogy különböző képeket, videókat készítenek egymásról az emberek, majd küldözgetik ide-oda. Amikor pedig kellemetlenné válik a dolog, fel vannak háborodva. A készítéskor nem jutott eszébe, hogy mi lehet belőle? Meg fogna lepődni, nem. Ilyen fokú a butaság. Amikor baj van, akkor legtöbb esetben az a válasz, hogy én nem ezt akartam, én csak segíteni akartam. Meg sem fordul a fejében senkinek, hogy milyen kárt, milyen lelki problémát okozhat annak a másik embernek. Ne tessék megijedni, amit most mondok. Nem is érdekli, hogy mit okoz, nem is érdekli, mi történik azzal a másik emberrel. Egyáltalán nem foglalkozik vele. Vajon normális dolog, hogy ütlegelnek egy gyereket többen is, és közben ezt fel is veszik, mert ugye van mivel? Most lépek abba mondandóba, ami borzalmas. Az erőszak trendi lett. Élvezettel nézik az emberek sok esetben még a legtragikusabb eseményt is. Sőt! Szinte elvárják, hogy egy konfliktus alkalmával testi kényszerítés alakuljon ki. Magyarul ösztönzik a másik embert, hogy üssön, rúgjon, és csináljon bármit, amivel fájdalmat okoz a másik embernek. Még messzebb megyek. Volt rá példa, hogy biztatták arra, hogy ugorjon le valahonnan egy illető, tudván azt, hogy nem fogja túlélni. Milyen magatartás ez? Belegondolni is szörnyű, hogy errefelé tolódik el az emberi elme. A butaságot legegyszerűbben erőszakkal lehet ellensúlyozni. Itt tartunk ma. Ehhez még társul egy agresszív magatartás, amit szintén az ostobaság szül. Az egészet pedig megfejeli a szabályok és törvények be nem tartása, mert az is trendi. Így szépen összeáll egy erőszakos, agresszív társadalom, mely torz gondolat világával egy furcsa életközösséget képvisel. A következmény: lelkileg sérült, kiégett, életunt emberek, akikben kialakul a bizalmatlanság, a bizonytalanság, és még az sem lehetetlen, hogy ugyanúgy erőszakossá, agresszív emberekké válnak, holott lelkületük éppen ellenkező jellemet takar. Ez a XXI. század. Itt tartunk most, és ez csak egyre rosszabb lesz. A világ, amely körbevesz bennünket hazuggá és romlottá vált.