Milyen furcsa

     Sajnos be kell látni az ember egyáltalán tanul. Ezt arra értem, hogy követtek el nagy hibákat, de újra és újra ugyanabba belelépnek. Mondják azt, hogy az okos ember más kárán tanul. Na, ebből is látszik, hogy az emberek túlnyomó része nem okos. Sőt! A borzasztó, hogy éppen az a réteg nem okos, akinek igencsak annak kellene lennie, hiszen több mint nyolc milliárd emberről van szó. Itt azért egy kicsit helyesbíteni kell. Nem az emberekről van szó. Legalább is nem azokról, akiknek minden köszönhető. Ez valahogy elfelejtődött, mint sok más egyéb. Az élet bármely területén akadnak problémák és megválaszolatlan kérdések, sőt, megoldásra váró feladatok. Csak halkan felteszem a kérdést: vajon tényleg meg akarják oldani a felvetődő problémákat, kérdéseket? Eddig úgy néz ki, hogy nem. Az egészségügyben új gyógyszereket gyártanak az élelmiszerek által okozott betegségek miatt. A környezetvédelem területén semmi nem tesznek, hogy élhetőbb világ alakuljon ki, és valamelyest visszaálljon a korábbi éghajlati állapot. Az informatika és robotika területén már felvetődött, hogy a gépek veszik át az uralmat rövid időn belül az ember felett. Kérdezem én: miről is beszélünk? Rohan az emberiség valahova, ami már lassan ellenőrizhetetlen méreteket ölt, ahelyett, hogy felhagyna a tevékenységével. A legutóbbi példát említve. Egyszerűen nem kell olyan gépeket, eszközöket, berendezéseket gyártani, melyek esetleg árthatnak az emberiségnek. Vagy ez olyan nehéz? Egyszerűen, nem értem a gondolatmenetet. Vagy szokták mondani, nem kell mindent érteni. Igen, ez is egy megoldás. A helyzet az, hogy az ember itt él a Földön. Itt születik, itt él, itt dolgozik, itt gyarapodik, itt van jelen minden nap. Miért kell ezt tönkretenni? Alapvető tulajdonság, hogy pusztítani kell?

    Majd én megmutatom a természetnek, hogy majd én fogom irányítani. Tessék, itt az eredmény. A butaság, a nem tanulás oda vezetett, hogy olyan gondolatok fogalmazódnak meg, melyeket rögtön el kell vetni. Mintha nem lenne más alternatíva. Van egy irány, melyről egyáltalán nem akar letérni még annak ellenére sem, hogy kárt okoz saját magának. Az ember elindít egy folyamatot, és úgy tesz, mintha nem lehetne megállítani, inkább előrevetít egy sötét időszakot, melyet könnyen el lehetne kerülni. Nem kellene csinálni, ennyire egyszerű. Úgy látszik egy ilyen megoldás már nem megoldás. Inkább szörnyülködik, elméleteket állít fel, új megoldásokat keres egy még nem lévő dologra. Keres valamit, amit egyáltalán nem kellene. Sok példát tudnék arra mondani, hogy hova jut vele. Van egy érdekes és tanulságos mondás, amit még a mai napig is sokan gyakorolnak: a nem munkából, a semmiből is munkát csinálnak. Na, ennek semmi értelme. Nem kell. Nincs erre szükség. Nagyon sok olyan dolog, teendő lenne, ami a Föld lakóit szolgálná. Vagy ez nem opció? Nagyon úgy néz ki, hogy nem. Merre tart az emberiség? Illetve inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy merre tart annak a rétegnek a gondolkodása, akiknek az lenne a feladatuk, hogy megoldásokat találjanak egy élhetőbb, békésebb, nyugodtabb élet felé. Na, ez az illúzió!!!! Kergetjük a nagy semmit, és úgy gondoljuk, úgy érezzük, hogy teszünk valamit. Higgyék el, semmit nem teszünk. Sodródunk az árral. Azok az emberek, akiknek a nyakukon felüli tartományban igen sok minden van, okos és jó dolog, az nem kell. A másik oldal pedig dübörög. Hát itt tartunk. Az egyszerűség, a természettel való harmónia. Ez lenne a járható út. Mivel az ember ezt a gondolkodást kinőtte, marad a kínlódás. Sajnos nem tudom másképpen jellemezni a jelenlegi hozzáállást a globális rendszerhez. A természeti népek az egyszerűségre törekednek. Tudom, a fejlődés fontos része a mai modern embernek. Mégis azt mondom, hogy sokkal jobban meg kellene becsülni, amit a természet biztosít az embereknek. Ma már minden egyre bonyolultabb, és ez magával hordozza a nagyobb hibalehetőségeket. Az embereknek az egyszerűséget kellene közvetíteni.

    A mai eszközök sok esetben nehézkessé, bizonytalanná teszik az egyszerű megoldásokat. Sok esetben az emberek már félnek ezektől. Olyan hibalehetőség van, amit igen nehéz helyre hozni, és pontosan az eszköz bonyolultsága miatt. Tudom, hogy az emberek munkáját, hétköznapjait könnyíti meg, de az ellenkezője sem ritka. Az eszközök bonyolultsága okozza a bizonytalanságot. Nehézkes a gépek kezelése, amit úgy kellene feloldani, hogy egyszerű kezeléssel az eszköz oldja meg bonyolultabb feladatokat. Ezzel nem az ember kerülne háttérbe, mondván, hogy még ezt sem tudod kezelni? Nagy hibákat és nagy veszélyeket hordoz a túl kombinált rendszer. Vannak jelek arra nézve, hogy a gép több mindent tud, pontosabban tud, megbízhatóbban tud. Na, itt a veszély egyik forrása. Innen már csak egy ugrás, hogy megforduljanak az erőviszonyok. Azt gondolom, hogy ezt senki nem akarja. Vagy mégis? A késnek a pengéje nagyon vékony. Mondhatjuk azt is, könnyen át lehet esni a ló túlsó oldalára. Ne legyen így. Az ember mindig is félt valamitől. A mai modern világban éppen attól kell félni, amit nem a természet, hanem az ember állít elő.