A három alapelem: szex, drog, játék

    Talán első olvasatra kicsit furcsa lehet ez a hármas. A mai modern ember teljesen meg van elégedve azzal, amiben él. Most vonatkoztassunk el sok mindentől, és vegyünk egy átlagot. Tudom, az átlag nem egy jó kiinduló pont, de ebben az esetben nincs jobb. Hogy miért? Mert az emberek életkörülményeinek változása, helyzete, alakulása annyira változó, annyira eltérő, hogy nem lehet egy aránylag biztos alapot, kiinduló pontot kijelölni. A kezdet az lenne, hogy az emberek élik a mindennapjaikat úgy, ahogy. Mondom mindezt azért, mert sajnos a bizonytalanság nem egy jó alap arra, hogy valaki, valakik stabilnak érezzék magukat és családjukat. Ez az állapot nem mai keletű, nem mostanában alakult ilyenné, hanem hosszú évtizedek alatt vált azzá, ami. Mivé, tehetnénk fel a kérdést? Nézzünk körül. Rohanás, idegeskedés, bizalmatlanság, bizonytalanság. Ezekkel a fogalmakkal találkozhatunk minden nap. Ezek a dolgok annyira beleívódtak az emberekbe, hogy már nem is tudnak nélküle élni. Itt van a lényeg. Nem tudnak nélküle élni. Ez a kulcsszó. Annyit javítanék, hogy nem arról van szó, hogy nem tudnak nélküle élni, hanem nincs más. Az emberek azt hiszik, hogy olyan szabadon élnek, amiben korábban soha. Ez az állapot van jelen minden nap. Nézzük meg azért ezt közelebbről. Azt látjuk, hogy az élet minden területén irányítva vagyunk. Ezt tessék szó szerint venni. Nincs olyan életterület, ahol bárki is dönthet szabadon. A vélt döntés csak látszólagos és felszínes. A komoly dolgokban ma már nincs döntési lehetőség. Mindent megmondanak az embereknek. Mit, hogyan és miképpen tegyél. Ezek mögött a szavak mögött van minden lényeges dolog. Annyira finoman ki van találva az emberek fontossága, hogy észre sem veszik az ellenkezőjét. Tökéletes kigondolás. Van azért valami, illetve több minden, amit úgymond meghagytak az embereknek, ami miatt úgy érzi, hogy fontos valaki. Ezekre próbál ráültetni mindent, ami a mindennapokban éri őt és családját. Miről van szó? Van három olyan dolog, amiről egyáltalán nem akarnak az emberek lemondani. Ez a szex, a drog, és a játék. Ma az látszik, hogy az emberek egyre inkább hajlanak olyan magatartási forma felé, ami egyáltalán nem illeszkedik a normál életvitelhez. Az erőszak, a bizalmatlanság, a hazugság, a felszínes dolgok. Ezek alkotják az emberek mindennapjait. Ezek mentén élnek, dolgoznak. Az erőszakos események mindennaposak, a hazugságok mindennaposak, a bizonytalanság mindennapos. Ebben a borzalomban, mert nevezhetjük ezt az állapotot így is, próbál az ember dolgozni, alkotni, nevelni, szeretni. Ez egy módon lehetséges, ha tudata nem teljes. A mai modern ember az erőszakot látja és gyakorolja, a hazugságot látja, hallja és gyakorolja, a bizalmatlanságot látja és gyakorolja. Ezt, ha összegyúrjuk, kialakul egy olyan embertípus, aki mindent jobban tud a másiknál. Ez az alap. Úgy érzi, hogy fontos valaki, és ezt az állapotot érezteti is a környezetével. Mivel azonban megfelelő tudással nem rendelkezik, mondhatni azt, hogy le van butítva, így csak torz, valótlan dolgokkal tud előrukkolni. Erről nem lehet eltántorítani semmivel, hiszen oly annyira meg van győződve arról a rosszról, amit mond, hogy igaz, és hogy csak az az igaz és jó, amit ő mond, állít. A valós tény, adat, információ közlése sem téríti el. Egyszerűen nem hiszi el az igazat, a valós dolgokat. Látni rajta, hogy figyel valamire, de azt is érezni, hogy nem tudja felfogni azt, amit hall. Meghallgat, majd mindent a saját kis elképzelése szerint tesz, legyen az jó vagy rossz. Na, itt van a nagy baj. Hogy rátérjek a három fogalomra, a szexre, a drogra és a játékra. Ez a három dolog ömlesztve érkezik az emberekhez. Pornóoldalak ezrei, kábítószer használata, az erőszakos filmek és játékok tömkelege. Miért érdekes, miért romboló, és miért károsak ezek? A válasz nagyon egyszerű. Nem a valós dolgokat, nem a valós tényeket mutatja egyik sem. A mai generáció a számítógépek adta világban nő fel. A közösségi oldalak, az egyes portálok vég nélkül árasszák az emberek felé az információkat, eseményeket. Ilyenek a pornóoldalak is. Nagyon sok ember ezt nézi, és az ott látottak szerint próbálja elképzelni, és sok esetben megvalósítani a szerelmi életét. Hatalmas csalódással találja magát szembe. Félreértés ne essék. Én is néztem már ilyen oldalakat. Tele van a világháló. Úgy ajánlkoznak fel a nők ezeken az oldalakon, hogy az már szinte félelmetes. Maga a pornó pedig táptalaja annak, hogy miképpen kell egy férfinak viselkednie, és alkalmazkodnia a partneréhez. Ez pedig a valóságban nem megy. Itt van az első gond. Legtöbben azt hiszik, hogy amit lát, az etalon. Így kell csinálni. Aztán jön a csalódás, hogy az nekem nem is megy, és előjön az erőszak, mert másképpen nem tudja akaratát érvényesíteni. Ebből aztán komoly konfliktusok, nézeteltérések, sőt tragédiák is születhetnek. Más a látott dolog és a valóság. A kettőt nem szabad összemosni. Sajnos ez már a mai világban nem így van. Ez az első olyan dolog, amiről az emberek nem fognak lemondani semmiért sem. A szórakozás, a bulik, a kikapcsolódás a mai fiatalok, de még az idősebb korosztály egyik alapvető tevékenysége, igénye. Utazás, koncertek, szabadidő. A mai világban a buli, a szórakozás egyet jelent a droggal is. Nincs olyan hétvégi összejövetel, ahol ne jelenne meg ez a szer. Sok esetben látjuk, halljuk a hatást. Erőszakos viselkedés, balesetek, felelőtlen magatartás. Mind ennek az eredménye. Erről sem fognak az emberek lemondani, sőt! Aztán itt vannak az egyes játékok, filmek. Ma már egyáltalán nem látni olyan filmet, ahol ne az erőszak lenne a középpontban. Az emberek ezt látják, ezt próbálják magukévá tenni. Minden egyes számítógépes játék erőszakon alapul. Egy kicsit szeretném érzékeltetni, hogy miről is van szó. A játékokban szerepel az az állapot, amikor több élettel rendelkezik a játékos. Ennek valóságos részét már meg lehetett tapasztalni az életben. Annyira beleívódik az emberekbe, hogy próbálják az életben is alkalmazni. Ez nem megy, ez nem így van, ez egy agyrém. Csak egy egyszerű dolog. megkérdeztek egy gyereket, hogy miből lesz a tojás. Mi volt a válasz? Elmegyünk a bevásárló központba, és levesszük a polcról, mert ott van. Hát nem szörnyű. Tudom nem általános, de már van ilyen. Mi lesz ennek a vége? Félek, hogy olyan, ami egy deformált világot próbál bemutatni és utánozni. Órákig tartó szexet, megalázva a partnert a végtelenségig, állandóan bódult, eszméletlen állapotokban fetrengő embereket, szórakozás címén, és a világot megmentő tudatlan embert, aki a valótlanságot próbálja ráerőltetni a hétköznapokra azzal a szándékkal, hogy ő az, aki nem ismer lehetetlent. Közben csalódott fiatalokat találni, és nemcsak fiatalokat, akik szexuális és lelki gondokkal küzdenek, akik pszichológushoz járnak, tudatmódosító szerektől megszabadulni akaró emberek gondjait megoldani próbáló szakemberek küzdelmét a tudatlan páciensekkel, a függőség okozta személyiségi problémákkal küzdő emberek sokaságával lehet találkozni. Az így kialakult népcsoport elegye egy komoly szellemi leépüléssel bíró embertömeget alkot, akik butaságukat és tudatlanságukat hangoztatva próbálnak helyet találni maguknak a társadalomban. Helyzetük egyre nehezebb, hiszen semmi olyat nem tudnak felmutatni, ami azt tükrözné, hogy igen, szeretnék előre jutni. Egy erőszakos, tudatlan, hazug tömeg alakul, alakult ki, akiket igen könnyű irányítani és vezetni. Még annak ellenére sem tud ma már lemondani azokról a nyitott dolgokról, amik nekik lettek megteremtve, szex, drog, játék, hogy teljesen ki van szolgáltatva. Döntésképtelen, önmagát irányítani, magát ellenőrizni képtelen embercsoport alakult ki. Ez a mai modern ember ismérve.  

A „jó” kifejezése

   Lehet, hogy sokaknak nem furcsa, illetve már fel sem tűnik a használata. Hogy miről van szó? Hát a hüvelykujj felemelése, a „nem baj”, a „nincs semmi baj” szavak használata. Ezek a helyeslés bizonyos magnyilvánulásai, illetve egy adott helyzet megítélése. A furcsa, hogy rossz esemény, történés végeredménye is lehet, sőt sok esetben az is. Ebből az vonható le, hogy a rossz is jónak van elkönyvelve, értékelve. Mire gondolok? Vannak helyzetek, események, melyek végeredménye a dicséret valamilyen foka, még annak ellenére is, ha nem jó a végeredmény. Nem lenne szabad negatív dolgokat jónak beállítani. Sok esetben a gyerekek az alanyok. Sokkal jobb lenne, ha egyértelműen ki lenne jelentve, hogy az a valami nem jó, nem úgy van, az nem helyes. Persze a szülő elfogult, és nem mondja. A gyerek eseményhez köt helyeslést, jóváhagyást, ami torzítja későbbiekben az ítélőképességét. Sőt! Azt hiszi, hogy mindent jól csinál, jól tesz. Ez rögzül egy darabig, amíg nem találkozik a valós megítéléssel. Ekkor válik bonyolulttá az esemény, mert találkozik a valósággal. A kettő viszont nem igazán fedi egymást. Ebből pedig konfliktus fejlődik ki. Ez a magatartás jelentkezhet az élet minden területén. Nem a rossz helyeslését, hanem a realitást kell előtérbe hozni. Tudatosítani kell a gyerekkel, hogy az nem úgy jó. Többet használ vele a szülő, minthogy a gyerek később találkozzon éppen az ellenkezőjével. Ehhez társul még a „nem baj”, „nincs semmi baj” kifejezés. Ha egy adott esemény nagyon negatív, akkor igenis baj van. Az más kérdés, hogy korrigálni lehet az adott helyzetet, de tudatni kell, hogy az a valami nem jó. A valós helyzeteket kell a gyerekkel megbeszélni. Meg fogja érteni, és kevesebb csalódás fogja érni. Ez a jelenség a felnőtt társadalomra is jellemző. Ha valami nem jó, valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, akkor nem helyeselni kell, hanem elfogadni, mert biztos, vagy legalábbis feltételezhető, hogy nem úgy akarta, hogy kellemetlen, rossz legyen. Ha elég intelligens, akkor meg fogja érteni, ha nem, akkor konfliktus alakul ki. Nagyon úgy néz ki, hogy ez utóbbi az általános. Nem ismerős az emberek szótárában a tolerancia, a kompromisszum készség. Ez nagy baj. Döntő többségben ezek hiánya okozza a vitákat, nézeteltéréseket. Sajnos azt kell mondani, hogy a társadalom döntő többsége azt az álláspontot képviseli, amelyik az erőszakosabb dolgokat követi. A saját akarat kinyilvánítása, erőltetése sok kellemetlen helyzetet teremt, még családon belül is. A tudatlanság egyre nagyobb térhódítása táptalaja annak, hogy agresszív módon szerezzen érvényt akaratának, még akkor is, ha nem valós, nem igaz, illetve nem úgy igaz. A hiányos ismeretanyag, a rossz információk tömege, a félretájékoztatás torz közvetítést eredményez. Ennek következménye az egyre nagyobb, és egyre hibásabb információk, adatok kezdenek elterjedni. Valahogy olyan módon, ahogy a szólás is mondja. „A falu egyik felén egy gyerek elvágta az ujját, a falu másik végén már amputálták a karját”. Ez ma a helyzet. Egy hírt, ami eleve rossz, hibás, az emberek még tovább bővítik, elvesz, hozzátesz, hogy kiemelje magát, hogy ő a forrás, ezt ő tudja jobban, ő szolgál olyan hírrel, ami újdonság. A szomorú, hogy ennek senki nem néz utána, hogy egyáltalán az a hír valós, vagy sem. Elhiszi, és tovább adja, a maga kis hozzáadott történetével együtt. Így aztán egy olyan rémes információ halmaz kerül az emberek birtokába, amivel nem lehet mit kezdeni, mert valótlan. Talán érdemes lenne ezen változtatni, ha nem akarnak az emberek teljesen elbutulni, hamis közegben élni. Legyen a jó végre valóban jó, a szó igazi értelmében.