Kihívás

    Szeretném felhívni a figyelmet egy érdekes jelenségre, szóra. Ez pedig a „kihívás” szó. Szomorú, hogy a mai modern ember eljutott odáig, hogy sok esetben a legegyszerűbb dolgokra is odailleszti a kihívás jelzőt, annak ellenére, hogy különleges dolog nem történik. Csak egy példa. Egy nyilatkozat szerint kihívást jelent, hogy reggel el kell menni munkába. Miről beszélünk? Ez ma ilyen katasztrofális? Sajnos nagyon sok mindenre használják ezt a kifejezést, jelezvén, hogy ez mennyire bonyolult, mennyire összetett, mennyire nehéz, holott erről szó sincs. Maga az ember vált olyanná, hogy már a legegyszerűbb dolgok is nehézséget okoznak neki. Annyira le vannak butítva az emberek, hogy nagyon egyszerű dolgok is akadályt jelentenek. Az esetleges sikeres megoldás eufóriát eredményez, ezzel bizonyítva, hogy mennyire nagy valamit tett. Az önértékelés mögött semmi tényleges teljesítmény nincs, egyszerűen alapvető emberi magatartásról, döntésről, megoldásról van szó. Na, ezek ma már hiányoznak az emberekből. Hozzáteszem, nem véletlenül. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy egyre többet hallani főleg hírekben, hogy bizonyos eseteket túlreagálnak. Olyan szintre állítanak be dolgokat, mintha az valami különleges módozatot, elbánást, megoldást igényelne. A túlbonyolított dolgok nehézkessé, bosszantóvá, ezáltal türelmetlenné, agresszívvá teszi az embereket. Sajnos ezek a jelenségek jelen vannak a minden napjainkban. Miért alakult így? Erre van szükség. A hozzá nem értés, a tudatlanság ezt eredményezi. Ha tovább lépünk, éppen az elmondottakkal kapcsolatban, akkor valami igen furcsa légkör lengi körül a társadalmat. Nem nagydologról van szó, mégis hatalmas jelentőségű. Az emberek mindennapi életét befolyásolja. Ez nem más, mint a normalitás, azaz, a normális viselkedés. Mi tartozik ehhez? Mi szükséges ahhoz, hogy ez az állapot stabil legyen? Nem sok, mégis rengeteg. Sajnos a mai modern ember viselkedése, a társadalomhoz és embertársaihoz gyalázatos. Az emberek normalitása, a normálishoz való közelítése nulla, illetve csak nyomokban létezik. Tudom, ezt már sokan próbálták megmagyarázni. A szörnyű, hogy sohasem sikerült változtatni ezen. Jelzem, most sem fog sikerülni. Az emberek gondolkodása nagyon megváltozott, rossz irányba. Mára a normális kifejezés elavult. Az emberek viselkedéséről kijelenthető, hogy nem normális. Nézzük csak? Olyan események, történések, gondolatok foglalkoztatják az embereket, amik teljesen elütnek a normálistól. Sőt! Az ember gondolkodása élete során is torzul. Vajon mi a normális? Tudom nagyon hétköznapinak fog hangzani. Tisztelet, szeretet, megértés, bizalom, viselkedési kultúra. Ezek a normális magatartás ismérvei. Na, a mai modern ember egyáltalán nem ilyen, sem tudatilag, sem fizikailag, nem üti meg a normális szintet. Tudati szintje igen alacsony, eszköze a hazugság és az erőszak. Viselkedése a bizalmatlanságon alapul. Társadalmi kapcsolatai a távolságtartáson és a visszaéléseken nyugszik.

Szinte semmi sem működik normális keretek között. Felütötte a fejét a magas szintű hozzá nem értés. Az ember saját magát teszi tönkre. Az életét, a környezetét, a társadalmat az ember mérgezi meg, és teszi egyre elviselhetetlenebbé. Az életét azzal, hogy szó szerint idegenné válik a másik ember számára, a környezetét azzal, hogy felemészti energia tartalékait, hatalmas mértékben szennyezi azt a környezetet, amiben él. A társadalmat azzal, hogy hazugságok, tisztességtelen magatartás, és becstelenség uralja az országokat.  Ha ezeket összevetjük, látjuk, hogy ez nem a jövőben fog kialakulni, hanem már benne is vagyunk. Lehetne ezen változtatni? Lehetne, de nem ez a cél, illetve ma már nem egyértelmű a válasz. Az emberek úgymond „jóságos” viselkedése is álságos. Minden érdekek mentén működik. Őszinteség, bizalom, elfelejtett fogalmak. Az emberekből hiányzik az értelemi és érzelmi intelligencia. Részemről felvetődik egy kérdés, illetve egy kijelentés. Egy ilyen romlott világot csakis mesterséges úton lehet fenntartani, és működtetni.

Forrong a világ, de a vezetőket ez egyáltalán nem érdekli. Az egész rendszer hazugságokra épül, illetve ahogy korábban jeleztem, egy illúzió az egész. Mindig, és minden esetben az ember a hibás. Tesz is azért, hogy hibázzon. Ma már az ember egy eszköz, semmi más. Kemény szavak? Igen, azok. Tessék körülnézni, és egy kicsit elgondolkodni az élet folyásán. Hamar rájönne mindenki, hogy valami nem stimmel. A nagy kérdés: vajon rá akar jönni a mai modern ember erre? 

Sok minden olyan esemény van, amit „jópofa” dolognak tartanak. Valójában nem „jópofa” dologról van szó. Értelmi defektről beszélünk. Olyat tesznek az emberek, ami egyáltalán nem normális. Csak egy pár példa: szelfit készít egy szikla tetején. Az eredmény, zuhanás. Száguldozik az autóval, sok esetben másokat veszélyeztetve, mindezt a telefonjával rögzíti. A végeredmény hatalmas baleset. Zenét hallgat a vasúti átjáróban, és elüti a vonat. Sportrendezvényen összetöri a teniszütőjét, mert elrontott valamit. Tizenévesek részegre isszák magukat, és állati módon viselkednek. Mindezek tetejébe az emberek azonnal indulatosak a másikkal szemben, még akkor is, ha nincs igazuk. Nagyon sok esetben még a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be az emberek. Türelmetlenség, értetlenség lengi körül az emberek hétköznapjait. Ez az igazi jele a nem normális viselkedésnek, és ez már napi szinten működik. Hangsúlyozom, nem az eltérő magatartás és viselkedés a baj, hanem az, ahogy ezt művelik. Ha sarkosítani szeretnék, akkor azt mondom, hogy az ostoba, tudatlan ember ismérvei a felsoroltak. Szellemileg nem tudja felfogni, mekkora bajt tud okozni másoknak, és saját magának. Nem tudja felfogni és kontrollálni a történéseket. A „majd én megmutatom” nagyon elterjedt. Mindenki különc akar lenni. Ennek érdekében teljesen vad, értelmetlen és megfoghatatlan dolgokat visz véghez. Tudatlansága és viselkedésbeli intoleranciája megbotránkoztató viselkedést generál. Elsősorban a szülők alkalmazzák ezt a viselkedésformát, amit a gyerek lát, hall, majd később alkalmaz, azaz, ugyan úgy viselkedik, mint a szülei, hiszen lemásolja őket. A szomorú, hogy a szellemi és fizikai leépülés igen nagy méreteket öltött már. A még szomorúbb, hogy az emberek ezt el is fogadják, és e szerint élnek.

A mai modern ember kezd olyan társadalmi formában élni, ami a régmúlt korokban is jelen volt. Ez a társadalmi forma ma éli modern kori változatát. Az adósrabszolgaság a modern kori rabszolgaság leggyakoribb formája. Sajnos sok más változata is jelen van már szerte a világban. Kijelenthetjük, hogy ma a XXI. század történelme ismétli önmagát. Létrejött, és működik a III. évezred elején a modern rabszolgatartó társadalom.