Nézzük az Új Világot

    Ma már egyáltalán nem ritka, hogy azt mondják vezető emberek, hogy az Új Világrend. A Föld vezető politikusai szinte kivétel nélkül emlegetik ezt az dolgot. Vajon miről szólhat ez? Vajon mit takar valójában ez a két szó? Vajon ez mennyire érinti az átlagembert? Vajon egyáltalán érdekli a döntéshozókat, és azokat, akik ezt az új megjelölést szorgalmazzák, hogy miképpen alakul a népesség sorsa ennek kapcsán a Föld egészén? Vajon mennyire új keletű ez a kifejezés? Az emberiség kifejlődése óta mindig jelen volt egy olyan emberi tulajdonság, ami arra irányul, hogy másképpen viszonyuljon embertársaihoz egy vagy több személy. Ez abban nyilvánul meg a mai napig is, hogy vezessen, irányítson, figyeljenek rá a többiek. Nyilván, hogy ezért valamit tenni is kellett, és kell is, illetve kellene tenni valami többletet. Ez legtöbb esetben abban nyilvánul meg, hogy valami újat, valami modernebbet, valami új fogalmat hirdet az illető. Aztán ennek az az egyik eredménye, hogy meg tudja győzni a társait, hogy az, amit ő mond, az a jó, azt kell követni. Ez a kezdetekben egy új vadászati módszert, egy új fegyvert, egy új gondolkodást jelentett. Aztán ahogy haladt az idő, egyre nagyobb lett a Föld népessége, és egyre színesebb lett az embercsoportok különbözősége. Kialakultak nagyobb csoportok, közösségek, melyek élén már egy választott vezető állt. Ő volt az irányító, neki engedelmeskedtek. Párhuzamosan létrejöttek az egyes hitvilágok. Szinte minden nagyobb közösségnél volt egy olyan valaki, akit mindenki egyként tisztelt, tartott tőle. Nagy ereje volt ennek a sok esetben megfoghatatlan valakinek. Az ezzel foglalkozók ennek révén nagyobb tudásra tettek szert. Egy mitikus világ övezte őket. Odafigyeltek arra, amit mondott, hallgattak rá. Aztán kezdődtek a problémák. Ők maguk is elhitték a különbözőségüket, és visszaéltek ezzel a lehetőséggel, tudással. Maguk számára hasznos dolgokat találtak ki, illetve a már uralkodóvá választott személy legközelebbi embere ő lett. Tanácsokat, ötleteket, sok esetben fondorlatos dolgokat ajánlottak az uralkodónak. Ezzel elérték, hogy tekintélyük legyen. Kialakultak az egyházak, és azok vezetői. Egy idő után már központi szerepet kaptak a vezető mellett. Ezt sok esetben ki is használták hatalmuk megerősítése érdekében. Kezdetben őket asztrológusoknak, a másik részüket, akik jóval nagyobb létszámban jelen voltak egy társadalomban, egyházi embereknek hívták, és hívják ma is. Elindult szerte a világban a ma politika néven futó eszme, amit mindig a vezetők diktáltak. Kialakult az uralkodó osztály és a szegényebb réteg. Létrejöttek az államok, az országok. Ezek társadalmi berendezkedését legjobban úgy lehet kifejezni, hogy az állam nem más, mint ahol az uralkodó kisebbség gyakorolja a hatalmát az elnyomott többség felett. Ez a mai világban is így van. Teljesen mindegy, milyen formában működik egy társadalom.

    Elérkeztünk oda, hogy szétválasszuk a politikát és az egyházat, azaz a vallást. Mindkettő az idők során hatalmas vagyonra és tekintélyre tett szert. A hatalom ezen belül teljesen összemosódott, hiszen az egyházi vezetők is hatalomra vágytak, kihasználva pozíciójukat. A történelem megmutatja, hogy mire voltak képesek az uralkodók, illetve az egyházi vezetők annak érdekében, hogy még nagyobb befolyást szerezzenek. Ennek érdekében nem volt akadály. Mindent megtettek, szó szerint mindent, hogy vezetők maradjanak. Ennek ékes példája a középkor, és az azt követő időszak. Ezekben az időkben szinte korlátlan hatalommal rendelkezett mindkét terület. A politikai akarat és a vallási akarat. A későbbiekben ez finomodott ugyan, de a hatalom vezérfonala ott leng a mai napig is mindkét oldalon. A gyarapodás, a nagyobb gazdagság, a felsőbbrendűség, az uralkodás, a hatalom gyakorlása teljesen hatalmába kerítette a vezetőket. Kezdett kialakulni egy a már említett létforma. A korábbi időkben létrehozott vagyon meghatározó volt. Ez biztosította a hatalmat. Akárcsak a mai világban, korábban is egy szűk réteg irányított, vezetett, félrevezetett rengeteg embert. A furcsa, hogy ez a rengeteg ember teremti meg a jólétet az uralkodó kisebbségnek, ez legyen bármilyen formáció. Aztán ahogy haladunk előre az időben, elérkezünk úgy a 60-as évekhez. Egyre inkább kirajzolódik egy nagyon is különleges valami. Olyan uralkodói réteg alakult ki, mely még a politikai és vallási vezetők felett is hatalmat gyakorol. A mai modern világban semmi nem változott abban a tekintetben, hogy az elnyomott rétegre egyre nagyobb hatást, egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a világot irányító elit társaságok. Miért említem a társaság szót? A társaságon aránylag kis létszámú csoportot értünk. A valóságban ez így van. Nem nagy létszámú csoport vezeti a világot. Tőlük származik az Új Világrend fogalom.  Ahogy említettem, már az 60-as évek végén szóba került ez a kijelentés. Vajon ez a kifejezés egyáltalán mit takar, mit értünk alatta? Hát ez a nagy kérdés. Vannak események, történések, amelyek egyértelműsítik, hogy valami nagy változás van készülőben. Ahogy időben haladunk előre, sorban jönnek a változások. Ez szinte természetes és elkerülhetetlen. Fejlődni persze kell. Fejlődés nélkül nincs haladás, nincs előre lépés. Ha visszatekintünk a történelmi fejlődési eseményekre, akkor láthatjuk, hogy az embereknek mindig is érdekük volt, hogy hatékonyabbá, könnyebbé tegyék a munkájukat. Ahogy említettem, nagyon sok minden megváltozott, főleg a mai ember gondolkodása. Az viszont nagyon. Ez annak tudható be, hogy a kommunikáció, az információ, a hírek, és minden más egyéb számukra fontosnak vélt dolog révén teljesen átformálódott a valósághoz, az igazsághoz való tudatuk. Nagyon rossz ez az irány, de már elég nehéz ezt visszafordítani. Nem ez a cél. A mai modern embert nem érdekli az események mögötti dolog, csak a felszínes történések. Nem erőlteti az agyát, mert azt találja elfogadhatónak, amiben él. Szinte teljesen szabadnak és önálló gondolkodásúnak tekinti magát, holott a modern rabszolgaság előszobájában van, amiről semmi fogalma nincs, mert jól kifinomult módszerekkel, és még alaposabban kidolgozott kommunikációval olyan illúziót keltenek benne, és oly mértékben módosítják tudatát, hogy észre sem veszi, mi zajlik igazából körülötte, és a legfontosabb, hogy mi zajlik egyáltalán vele, környezetével. A szomorú, hogy már ott tartunk, hogy ezzel az általa jónak vélt életszemlélettel látja a világot. Olyannyira szabadnak és öntudatosnak tartja magát, hogy sok esetben, sőt, nagyon sok esetben ő az, aki agresszívan, erőszakosan lép fel másokkal szemben, tudatva, hogy ő az személy, aki teljes egészében fel van világosítva, tudatában van mindennek, és ő rendelkezik az igazsággal. Hát igen, ez már a valós tudatmódosítás. Ahhoz, hogy ezt ilyen módon tudassák az emberekkel, és úgy viselkedjenek és gondolkodjanak, ahogy most, ahhoz nagy tudásra van szükség. Az a szűk elit, akik ezt megálmodták és meg is alkották, hihetetlen tanult és intelligens emberek annak ellenére, hogy a kihasználás legmagasabb fokát produkálják, és igen erőteljesen gyakorolják a hatalmat. A cél a totális uralkodás mindenki felett. Milyen módon lehet ezt elérni? Hogy némi fogalmunk legyen, csak néhány terület, ami már érezhetően jelen van. Mik ezek a területek? Az Új Világrend kialakítása során közel 30 olyan fogalom került terítékre, amelyek az emberek mindennapjait szabályozzák. Ezek közül csak néhány. Hitel, szex, kábítószer, butítás, megfigyelés. Vegyük sorra.

    Hitel: nagyon fontos, hogy az emberek minél jobban eladósodjanak. Ennek egyik módszere a kölcsönök, hitelek felvétele. Ennek folyamán fedezetet kell adni a bank felé, ami azt jelenti, ha valaki nem tud eleget tenni a fizetési kötelezettségének, akkor a bank ráteszi a kezét. Van olyan is, hogy valaki felépít egy házat a saját, illetve banki hitelből, majd bérlőként lakik a korábbi saját tulajdonát képező ingatlanban. Eléggé összetett dolog ez, de a lényeg, hogy minél többen vegyenek fel valamilyen hitelt, kölcsönt, amit aztán komoly kamat mellett vissza kell fizetni. Ez sok esetben évtizedekre eladósítja az embereket. Ez komoly gondot jelent nagyon sok embernek.

   Szex: ez az a dolog, amiről az emberek biztos nem akarnak lemondani. Számtalan dolog foglalkozik ezzel a témával. Pornóoldalak milliói teszik elérhetővé a szexet, sajnos sok esetben nagyon fiatalokat is elérve velük. Ebből tanulnak. Azt követik, amit látnak. Van viszont egy másik oldala ennek. A szabad szexet úgy kell művelni, hogy ne legyen utód. Ez azt eredményezi, hogy a fogamzásgátlás előtérbe kerül a túlzott szex miatt. Ez viszont népesség csökkenést okoz. Sajnos, ma már a nemi hovatartozás is eléggé nyitott. Sőt! Ha egy kicsit tovább lépünk, akkor az esetleg gyerekvállalás kihívást jelent, tehát gondot. Ez szintén visszavetheti a párok gyerekvállalási kedvét.

    Kábítószer: nemcsak a fiatalok körében népszerű ez a tudatmódosító szer. Egyre többen használják. Ma már az összejövetelek, a bulik el sem képzelhetőek kábítószer nélkül. Egyre nagyobb tért hódit ezeknek a szereknek a fogyasztása. Hatalmas üzlet, és hatalmas károkat okoz az emberekben. Ez már az előszobája az emberek butításának, döntésképtelenségének. Az ilyen ember nagyon könnyen manipulálható. Ezzel azt is kifejezem, hogy a drog kedvért mindenre képes. Szó szerint mindenre. Így egyre labilisabbá, egyre befolyásolhatóbbá válik az egyén.

   Butítás: talán ez a legpusztítóbb, amit lehet mondani az emberek milyenségéről. A tudatlanság egyre nagyobb teret hódít. Egyre több ember tartozik ahhoz a csoporthoz, akik teljes tudatlanságban szenvednek. A saját torz képzeletük után mennek, és közvetítik is a családjuk felé. A gyerek ezt lemásolja, és ugyanúgy terjeszti a tudatlanságot. Az ismeretek megszerzése ma már nem cél. Azt az illúziót követve élnek, hogy az a kis valami, ami még elfér a fejében, éppen elég. Mi a fontos? Pénz, buli, szórakozás, erőszak, szex, szélsőséges gondolkodás, stb. Semmit nem tesznek az emberek annak érdekében, hogy műveltek, intelligensek legyenek. Ennek révén az történik, hogy tudatlanságuk miatt ki tudják használni őket, és ez a cél. Sajnos ez a jelenség már egymás közt is fellelhető, ami abban nyilvánul meg, hogy nem őszinték az emberek. Kialakult a tudatlan, korlátozott, könnyen befolyásolható modern mai ember.

   Megfigyelés: ez az a pont, ami eléggé tág teret enged annak, hogy beteljesüljön az Új Világrend egyik fontos mérföldköve. A totális ellenőrzés az emberek felett. Az adatok, az információk, és a különböző embereket érintő tények nélkülözhetetlenek annak érdekében, hogy kellő rálátásuk legyen az uralkodóknak minden egyes alattvaló megfigyelésére. Csak nézzünk körül. Térfigyelő kamerák, biztonsági kamerák mindenhol. Ma már nem gond egyes emberek kiemelése egy tömegből. Ezen azonban még tovább lehet menni. Az egyes úgynevezett „okos” készülékek már elég sok mindenre jók. Helymeghatározásra, lehallgatásra, nyomkövetésre. Csak érdekességképpen megkérdezném. Ha nézzük a televíziót, lehet, hogy minket is néznek? Olyan információkat, olyan adatokat gyűjtenek be, melyekkel vissza lehet élni. Zsarolni lehet mindenkit. Kapcsolataival, egészségügyi állapotával, munkájával, ismeretségi körével, munkatársaival, hobbijával, nézeteivel, kijelentéseivel, stb. A módszer igen tág. Mi teszi mindezt lehetővé? Egyszer a jól kifinomult, és egyre tökéletesebb technikai eszközök, a másik az emberek egymáshoz való viszonya. Az irigység, a tisztességtelen magatartás, a becstelenség, a hazugság, és minden, ami a normális emberi viselkedés alapjának kellene lennie. Ma már normális szintről alig lehet beszélni. A szélsőségek uralják a világot, legfőképpen az emberek gondolkodását. Ha mindezeket egybevetjük, és ami még ezekhez hozzátartozik, akkor láthatjuk, hogy kialakult egy olyan világ, aminek neve Új Világrend.

      Szinte minden társadalmi formában megjelenik, majd mi megmondjuk, ki, mit, mikor, hol és miképpen csináljon. Ebből fakad, hogy a gondolkodás kezd egyre inkább háttérbe szorulni, a butaság pedig egyre nagyobb teret hódít. A sajnálatos az, hogy az emberek egyre inkább ebben érzik jól magukat. A döntések nem az ő kezükben vannak, tehát a felelősség sem. Ez így lenne szép, de nem így van. A rossz döntésekért sem a vezető a felelős, hanem a tudatlan ember, aki nincs tisztában semmilyen rá vonatkozó szabállyal. Ha már szabályok. Az emberek sem nem törvénytisztelőek, sem nem szabálykövetőek. A kiskapu, az a cél. Ahol meg lehet kerülni, ki lehet játszani a szabályokat. Ha sikerül örömmel tölti el, hogy valamit megszegett, és még el is újságolja az ismerőseinek. Így kialakul egy olyan állapot, mely a szabálytalanságok sorozatát indítja el. Ez pedig sok minden mást is magával sodor, többek között a tisztességtelen magatartást. Felüti a fejét az erőszak, az agresszív magatartás, a hazugság magas foka, az egyenlőtlenség, a gyűlölet.  A vagyoni jólét meghatározza az emberek hovatartozását. Ez egyre inkább kisebb ember csoportokra szűkül. Az Új Világrend követői és gyakorlói tökéletesen kihasználják a számukra minden esetben elérhető olyan lehetőségeket, melyekkel hatalmukat még jobban tudják gyakorolni. Teljesen szétszakad a társadalom. Egy uralkodó elitre, és egy végtelenségig kihasznált többségre. A szomorú, hogy ez a többség a tudatlanságánál fogva van abban a helyzetben, amiben él. Úgy véli, ő dönt mindenben. Ezeket az embereket el kell, hogy szomorítsam. Az egyén ma már nem dönt semmiben, mert döntésképtelen. Az illúzió megvan, hogy szabadságban él. Ez ma már nem érvényes megállapítás. Mindenki, mindenhol, minden időben meg van figyelve. Az Új Világrend erre van berendezkedve.

   Egy fontos dolog. Ahol kiszámítható módon működik a társadalom és a gazdaság, ott nyugodtabbak az emberek. Itt gyorsan hozzá kell tennem, hogy ők is az Új Világrend szerint cselekednek, de társadalmi jólétük valamivel többet megenged a polgárainak. Az Új Világrend egyre inkább szorít az egész rendszeren.   Ne higgye senki, hogy a különböző könnyítések, engedmények, vagy bármi más az embereket szolgálja. Ezt az illúziót el kell felejteni. Viszont, ahhoz, hogy ezt valamilyen formában meg tudjuk változtatni, széles körű tudást kell szerezni. Sajnos, a mai modern ember erre már nem képes, vagy csak nagyon kevesen. Az átmenet egyikből a másikba észrevehetetlen. Apró jeleket lehet találni, de az emberek ezzel nem foglalkoznak. Egyszerűen nem érdekli őket. A közömbösséget, és más egyéb tulajdonságokat azért nevelik az emberekbe, hogy könnyebben lehessen manipulálni, befolyásolni őket. Fel lehet tenni azt a kérdést: vajon merre tart a világ? Sajnos azt látjuk, hogy valami nem jó irányt vett. Mi az oka? Lehetne taglalni. Egy biztos: az emberi kapzsiság, hatalomvágy, pénzszerzés mindent felülír. Talán nem idegen az, amit most mondok: mindennek és mindenkinek ára van, csak tudni kell, mennyi. Tudom, nagyon sokan talán ellene mondanak. Érthető. Sértő is lehet. De. Itt van ez a szó. Mindenki gondolja végig, ha akarja. A nyílt, őszinte és bizalmas gondolatok előbbre visznek. Ma már sajnos sok olyan dolog van, amit „szakemberekre” hivatkozva közölnek. Vajon miért? Mert így könnyebben eladható. Ha viszont a háttérbe tekintünk, szembesülünk a valósággal, mégpedig azzal, hogy nem fedi a valóságot. Sajnos ez történik minden nap. Nem az a cél, hogy az emberek széles köre képzett, megfelelő tudással rendelkező világpolgár legyen. Éppen ellenkezőleg. Tudat és tudásnélküli emberekre van szükség, akik teljes egészében alávetik magukat annak a rendszernek, amely kihasználja őket, elültetve benne azt a gondolatot átmenetileg, hogy fontos része az egésznek, de abban a pillanatban, amikor egy bizonyos határt túllép, kegyetlen szigorral lecsap bárkire, nem válogatva az eszközökben. Megadja azt az illúziót, mely szerint korlátozott tudásoddal szolgálod a társadalmat. Azzal, hogy tanulsz, képezed magad, csak bizonyos szintig, és meghatározott területen érhetsz el részeredményeket. Azok a régiók, ahol az igazi döntéseket hozzák, mindenki számára elérhetetlen, csak és kizárólag az a réteg képviselheti, akiket kiválasztanak, illetve akik a pénz, hatalom és tudás birtokában vannak. 

Kedves olvasó: Te érted ezt? Ha igen, jó neked, tájékoztass róla, mert olyan tudásnak vagy a birtokában, amit szívesen vennék, tanulnék.

    Valamit tudomásul kell venni. Az Új Világrend fogalma ma már közhelynek számít. Számtalan esetben, és sok helyen, legfőképpen vezető emberek beszéde alkalmával elhangzik. A történészek és politológusok, akik féltik az egzisztenciájukat, görcsösen igyekeznek hangsúlyozni, hogy mindez paranoiás összeesküvés-elmélet, holott ez maga a valóság, amiben napról napra élünk. Az igazság keresésekor óhatatlanul rábukkanunk teljesen ellentmondó dolgokra. Ez a zűrzavar nem véletlen. Ez okozza az emberekben a bizonytalanságot, azt pedig mindenki tudja, tapasztalja, hogy ez a legrosszabb állapot. Magát a rendszert, az Új Világrend képviselőit és elképzeléseiket már nem kell titkos dologként kezelni, mert beépült az emberek tudatába, hogy létező valamivel állunk szemben. A lebutított emberek ma már elfogadják ezt a helyzetet. Amiket évek hosszú során mindig a középpontban tart valaki, az előbb-utóbb beépül, rögzül az emberekben. Az Új Világrend tényével is ez történt. Minden józanul gondolkodó ember előtt világossá kell válni, hogy életünket a háttérhatalom legfelső szintje irányítja, ami nem egyenlő a vezető politikusokkal. Ez a rendszer nem rövidtávon gondolkodik. Évszázadokra előre terveznek. Az Új Világrend képviselői, nevezhetjük őket úgy is, hogy a világ urai, fantasztikus tudással rendelkeznek. Ha kicsit is belegondolunk, akkor világossá válik, hogy bizonyos technológiák csak évtizedek múlva kerülnek ki a köztudatba, amik ezeknek az embereknek a birtokukban vannak. Bárki visszagondolhat úgy 50 évvel ezelőtti időkre. Mi volt akkor, és mi van most. A háttérhatalom már jóval előrébb tart, ami majd szintén évtizedek múlva kerül napvilágra, ha kerül.  Mindaz, amit mindennapos használatra átengednek a tömegek számára, voltaképpen elavult technológiát képvisel. Sajnos az emberiség túlnyomó többségét egyáltalán nem érdekli a világ sorsa, csak a saját túlélésével van elfoglalva, és még rosszabb, hogy hitelt sem adnak azoknak az összeesküvés-elméleteknek, melyek valójában nem azok, amik rávilágítanak arra, hogy mi fog következni. Ennek az egész rendszernek a legfontosabb eleme, hogy az embereken globális tudatmódosítást hajtsanak végre, magyarul, akaratától, tudatától fosztanának meg mindenkit. Azt hiszem ide illik.

 „A csőcselék semmitől sem fél annyira, mint az észtől.
A butaságtól kellene félniük, ha felérnék ésszel, hogy mi félelmetes.”
                        /Goethe/