A valóság árnyéka

      Az évek alatt sok, nagyon sok cikket, írást, tanulmányt, kimutatást olvastam el. Sajnos egyre többször találkozom olyan meghatározásokkal, melyek egyáltalán nem, vagy csak részben fedik a valóságot. Ennek nagyon nagy romboló hatása van. Ugyanis az emberek ezeket a cikkeket elolvassák, és mivel olyan helyen jelent meg, ami számukra egy hiteles dolog, így bizonyos események kapcsán ezek az információk kerülnek elő. Szinte meg sem fordul a fejekben, hogy valami ott nem stimmel. Magyarul ott a vége a dolognak, ahol vége az írásnak. Nincs sem kérdés, sem elgondolkodás, sem semmi. A dolog letudva. Nekem már korábban is megfordult a fejemben, amikor azonos témákról olvastam. Feltűnt, hogy elég sok adat nem fedi egymást. Sok esetben igen nagy eltérések vannak az egyes helyeken megjelenő cikkek pontosságán. Több minden eszembe jutott ezzel kapcsolatban, de egy valami mindenek előtt. Még általános iskolában tanultuk, hogy a mérés egy ellenőrzés. Egy ismert értéket hasonlítunk össze ismeretlennel. Ez így rendben is van. Az viszont már nincs, hogy az egyes mérőeszközök által mért értékek nem egyformák. Vajon miért nem? Ezt sajnos én nem tudom megmondani, de azt igen, hogy ez egy nagyon félrevezető dolog. Egy példa. Légnyomásmérő eszközöknek azonos fizikai, földrajzi helyben, azonos értékeket kellene mutatnia. Csak kellene, ugyanis nem mutatnak az értékek egyezést. Vagy. Bizonyos fontos számítások paramétereit különböző értékekben adják meg. Csak egy példa. A fűtőértéket egyszer köbméterben, egyszer kalóriában, egyszer joule-ban értelmezik. Nagy baj. Vannak esetek, vannak megfigyelések, melyek hosszabb időn keresztül történnek. Itt a mérések igen komoly problémát okozhatnak, hiszen a kiértékelő személy azokat az értékeket veszi vizsgálat alá, melyeket a műszer mutat. A baj ott van, amikor egy másik személy is ugyanezt teszi, de egy másik műszerrel. Itt már nem lehet eldönteni valós értékeket. Ekkor alakul ki az a helyzet, amikor az egyik szakértő így, a másik pedig másképpen magyaráz valamit. Mindez egy hibás mérés miatt. A még nagyobb baj, hogy ezek az írások kerülnek az emberek elé, és nem tudják, melyik a helyes. Viszont az emberi természetből adódóan mindig a vészjóslóbb információ a nyerő. Ezáltal torzul a világunk. Nem túlzás, amikor azt mondom, hogy torzul a világunk. Sajnos minden területre érvényes ez az eltolódás. Senki nem néz ezeknek az írásoknak hitelessége után. Pedig jó lenne. A mostani világban nem volna szabad megengedni, hogy valótlanságok kerüljenek az emberek elé. Ugye milyen naiv vagyok? Hát igen. Sajnos ma már senkiben nem lehet bízni. Mondom mindezt azért, mert egyre több olyan dologról derül ki, hogy az a valami valótlan, vagy egyáltalán nem úgy van, illetve csak részben állja meg a helyét. Ezért említettem a címben is, hogy a valóság árnyékéban élünk. Ennek egyik ismérve, hogy egyre butábbak az emberek. Ezzel szinte naponta lehet találkozni, ha máskor nem, akkor egy cikk olvasása kapcsán. A mai modern világban az információ egy nagyon fontos dolog. Rengeteg minden érkezik naponta, és ezek között bizony szelektálni kell. A keveredést és a bizonytalanságot még jobban lehet érzékelni, amikor olyan meghatározásokat lehet olvasni, hogy bizonyos időszak átlagához képest, vagy egy adott időszakhoz képest, vagy a több éves átlaghoz képest. Csak egy példa. A hőmérsékleteknél sok esetben az átlagot veszik. Egy forró nyári napon az emberek a környezetükben kialakult hőmérsékletet érzékelik, nem az átlagot. Jó lenne a valóságos dolgokra törekedni. Már nem is akarom megemlíteni a viszonyítási, a feltételezési, és a „ha” megfogalmazásokat. Vannak dolgok, amin igen csak el lehet csodálkozni. Nagyon sok eseményre, történésre mondják azt, hogy különleges, kihívásos, összetett. Az idő viszont azt igazolja, hogy az említett dolgok csak ma számítanak különlegesnek, bonyolultnak. A mai ember a valóság árnyékában él. A szelektálás, az életvitel, a minden napi dolgok kihívást jelentenek neki. A mostani világ inkább a szörnyűségekről szól, nem a nyugodt, békés világról.

A hírek valódisága

     Sajnos azt kell mondani, hogy a címben szereplő kijelentésre nem igazán figyelnek oda. Egyáltalán nem fontos, hogy annak a hírnek milyen a valóság alapja. A lényeg, hogy újdonságnak tűnjön, új hírként jelenjen meg, és elüssön minden más híranyagtól. Ez a lényeg. Vannak olyan hangzatos címek, melyek mögött semmiféle arra utaló leírás nincs. Nincs semmilyen értéke olyan értelemben, hogy az emberek tudatosan odafigyeljenek rá. Ami még rosszabb, hogy kétértelműsítik a híranyagokat. Egyáltalán nem jelentkezik a korrektség ezekben az anyagokban. Csak néhány példa. Korábban leszerelték a szélerőműveket Hollandiában. Ez hírként úgy jelent meg, hogy lám, már abban az adott országban sem kifizetődő a szélerőművek telepítése, üzemeltetése. Aztán jött a meglepetés. Azért szerelték le a korábban telepített szélgenerátorokat, hogy helyettük nagyobbakat építsenek. Na, ezt már nem írta meg senki. Ez nem hír. El van felejtve. Senkit nem érdekel a további esemény. Az emberek elolvassák, és azt rögzítik, hogy leszerelik a szélerőműveket, mert nem jók. Lecsupaszítva erről van szó. Ugyanis a további esemény már nem érdekes. Vagy.  Elhangzott egy természetfilmben, hogy 900 méter mélyen 900 bar nyomás van, azaz, 900 atmoszféra köznapi nyelven. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy a tengerekben lefelé haladva tíz méterenként növekszik a nyomás egy atmoszférával. Tehát 900 méteres mélységben 90 atmoszféra a nyomás és nem 900. Hatalmas különbség. Talán érdemes lenne odafigyelni arra, hogy milyen értékek hangzanak el olyan műsorban, amit nagyon sokan kedvelnek, és nagyon sokan néznek. Ha az rögzül valakiben, amit hallott, akkor nagyon félre lesz tájékoztatva. Egy esetleges beszélgetés kapcsán érdekes véleménykülönbség is kialakulhat emiatt. Vagy. Egyre többet hallani a globális felmelegedésből fakadó sarki jégsapkák olvadásáról. Jött egy érdekes hír, nem szeretnék a számokba bonyolódni, csak annyit, hogy olyan tengerszint emelkedést határoztak meg, megjegyzem két híranyag között, ami nagyságrendileg nem stimmelt. Nem is a nagysága a lényeg, hanem a nagyságrendi különbség. Ez azért már jelentős. Mivel megjelent, senki nem figyelt arra, hogy ez lehetetlen. Csak érzékeltetve. Az egyik hír 68,2 centiméteres magasságról, a másik 68,2 méteres magasságról szólt. Hát nagyon nem mindegy. Vannak ilyen híranyagok, de az a baj, hogy ezt senki nem ellenőrzi. Én is részese voltam elég sokáig az írott anyagok világának, de ilyen soha nem fordult elő. Több ellenőrzésen is átesett egy cikk, amíg nyomdába került. Ma már úgy látszik, ennek semmiféle kontrollja nincs. Valaki valamit ír valamiről, és leközlik. Hogy aztán az mennyire valós, vagy sem, az már senkit nem érdekel. Lényeg, hogy hír legyen, kitöltse az oldalt. Ez korábban komoly kérdés volt, hogy valóban igaz hírt közöltünk-e. Hamar kiderült, és akkor elmarasztalták a szerkesztőséget. Ma már nem is lehet nyomon követni a hír eredetét, és azt sem, hogy ki írta. A tartalom terén annyit lehet mondani, hogy sok esetben a tartalom nagyon messze áll a valóságtól. Ennek nagyon nagy kára van, mert az embereket félretájékoztatják. Olyan információk birtokába jutnak ilyen valótlan híreken keresztül, amik alkalomadtán rossz irányba terelnek dolgokat, eseményeket, történéseket, amelyek esetleg újabb szálat indítanak el, de immár helytelen irányba. Az eredmény, az átláthatatlan és követhetetlen hírből komoly konfliktus. Persze felelős nincs, ahogy ezt megszokhattuk. Vajon jó ez így? Hát persze, hogy nem. A sajnálatos dolog az, hogy ez senkit nem érdekel. Az emberek olvasnak, megpróbálnak tájékozódni. Ilyen torz anyagokkal tűzdelt újságokban, portálokban nem lehet hinni. Még sajnálatosabb, hogy az emberek ezt olvassák, mert ez a modern világ hírforrása. Szinte semminek nem néznek utána, tehát elfogadják az álhíreket. Sok esetben valamiről felkapják, hogy valótlant állít. Ma már senki nem tudja, hogy mi az igazság. Az emberiség hazugságban él. Szomorú, de így van. Jó lenne ezen változtatni, addig, amíg lehet. Vagy már nem lehet, vagy már nincs is rá igény?