A hazug és mutálódó ember

     Be szeretném tartani a sorrendet, ezért egy igen fontos emberi tulajdonsággal kezdeném, ami a címben is szerepel, hogy hazugság. Mondom mindezt azért, mert manapság már „igazmondó” ember talán nincs is. Szomorú, hogy ezt kell mondani, de a valóság sajnos ez. Őszinte, becsületes ember ma már nincs. Akkor mégis hogy alakulnak az emberi kapcsolatok, a társadalmi kapcsolatok? Hazugságokon. Igen hosszú ideig lehet ezzel a trükkel játszani, majd a játék visszaüt, és kialakul valami. Nem véletlenül nem írom ki hogy mi, mert mindenkinél más, és másképpen formálódnak a dolgok. Ez az egész nagyon nem jó. Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy ez a magatartás sehova nem vezet. Illetve vezet, de az egyáltalán nem jó senkinek. Viszont az ember ilyen. Igen, egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy ez a közeg, ami kialakult, az ember műve. A legnagyobb baj az, hogy már ebben érzi jól magát. Nem akar változni. Nincs miért. Nincsenek azok a motivációk, melyek ezt már megváltoztatnák. Túl bonyolult lenne az egészet elemezni, hogy vajon ez az állapot mikortól indult el, kik voltak az elsődleges terjesztői, miképpen finomodott, ki, milyen módon, és mélységben használja folyamatosan, vagy csak alkalmanként, stb. Egy biztos és fontos. A mai modern embernek ez a lételeme. Itt egyáltalán nem számít a társadalmi rang. Sőt! Minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál inkább érezhető és tapasztalható ez az állapot. Ugyanis az állam, mint olyan, mindig is erőszakszervezet. Egy erőszakszervezetben az elsődleges a hatalom gyakorlása, bármi áron. Fontos, bármi áron. Ez a viselkedésforma aztán szépen legyűrűzik az alsóbb rétegekbe, és láss csodát, kialakul egy hazug társadalom. Ez aztán olyan mélységig lehatol, és olyan mélyen beleívódik az emberekbe, hogy már észre sem veszik azt, hogy folyamatosan hazudnak egymásnak. Ide illeszkedik egy mondás. Az emberek a hazugságok megbocsájtják, az őszinteséget és az igazságot nem. Hát nem furcsa? Viszont van egy bökkenő. Őszinteség és igazság nélkül nem lehet élni. Boldogan. Ámíthatok mindenkit. Családtagokat, barátokat, munkatársakat, közeli és távoli ismerősöket, bárkit. Egy valami marad. Az igazság és őszinteség. Vagy már ezeknek a fogalmaknak nincs jelentőségük? Sajnos azt kell mondani, hogy nincs. Talán túl erős a kifejezés, de valós. Mindenki nézzen körül egy kicsit a szűkebb és a tágabb környezetében. Idézzen fel találkozásokat, beszélgetéseket, és azok utózöngéjét, ha egyáltalán foglalkoznak ilyenekkel, és egyáltalán foglalkoztatja-e ez embereket. Igen érdekes megállapításra juthatnak. De nem jutnak, mert senkit nem érdekel ez a dolog. Egy torz, eseménytelen, unalmas, rideg világ tekint az emberekre. Nincs érzelem, nincs értelem. Lehet azt mondani, hogy az emberek érzelmi és értelmi válságban vannak. Az ehhez kapcsolódó intelligencia szintén hiányzik. Lehet, hogy már sokan nem is tudják mi az, hogy intelligencia. Ezt csak azért jegyzem meg, mert ennél egyszerűbb dolgok is már feledésbe merülnek. Nincs rá szükség. Akkor mire van? Jó kérdés. Az érzelem- és tudásmentes állapotra. Én úgy gondolom, hogy három nagyon fontos dolgot igen jó lenne betartani, ami visszabillenthetné a normális állapotokat. Mondhatni úgy is, hogy a néhány évtizeddel korábbi állapotokat. Társadalmi béke, párkapcsolati béke, környezettudatosság. Rögtön itt le kell szögezni valamit. A mai modern emberre jellemző, hogy nem törvénytisztelő, és nem szabálykövető. A társadalom erre nevelte az embereket világszerte. Talán nem állok messze az igazságtól, amikor azt mondom, hogy az ember is mutálódik. Ez már egy régi megállapítás, de erre nem igazán figyel oda senki. Hogy miért? Mert idejét múlta. Mi maradt? Az erőszak. E felé a tulajdonság felé tart az emberiség. Nézzünk körül. Mindenhol a gondok vannak, Nem kicsi, nagy. Ezekben vergődik az ember, és próbál talpon maradni. Nem könnyű. Viszont a fennmaradás érdekében mindent megtesz. Olyat is, ami sok esetben nem egyezik gondolataival, elképzeléseivel. Kénytelen, másképpen elveszik. Mivel korábban a csoport megvédte az egyént, egyéneket, ma már ez nem így van. Nincs csoport, nincs összetartás, nincs érdekeltség. Ma már minden egyéni kezdeményezésen múlik, és alakul. Mindenki a saját dolgaival foglalkozik a túlélés miatt. Ez valahol érthető is. Ami egyáltalán nem érthető, hogy ezen miért nem tud az ember túlnőni. Sokkal egyszerűbb, és sokkal könnyebb lenne minden. Itt visszacsatolnék a hazugságra, ami bizalmatlanságot, bizonytalanságot szül. Ez megmérgez mindent. Itt van minden állapot okozója. A hazugság. Olyanná formálódott az ember, mondhatni mutálódott, ami ilyenné tette őket. E szerint élnek, gondolkodnak, vegetálnak. Ez nem más állapot, mint vegetálás. Egy kilátástalan, semmitmondó valami. Ennek alapos megváltoztatása, visszaállítása megadná ismét a társadalmi és párkapcsolati békét. Vajon van-e rá még igény? Nagy kérdés. Lehet, hogy már nincs. Van még valami, amit nem véletlenül hagytam a végére. Ez nem más, mint a környezettudatos viselkedés. Talán sokan azt mondják, hogy miképpen illeszkedik ez a téma ide? A válasz nagyon egyszerű. Ha van értelmi és érzelmi intelligencia, akkor van környezettudatos viselkedés, ami szorosan összefügg azzal, hogy az emberiség békében, nyugalomban, egészségesen éljen ezen a Földön. Nagy szavak tudom. De vajon nem ez volna a normális? Ehhez a szóhoz, hogy normális, néhány gondolat. Kissé bonyolult, de úgy gondolom, több olyan esemény, sőt, nagyon sok olyan esemény történik naponta, mely egyszerűen megkérdőjelezi az emberek ítélőképességét. Annak fokozatait, nehézségeit, határait. Vajon az igen előrehaladott, és vélhetően teljes egészében az emberek által elfogadott gondolkodás megfelel a normálisnak? Miről van szó. Egyszerűen arról, hogy a mai modern ember úgy érzi, hogy okos, mindent nagyon jól tud, alapos, tájékozott, felette áll másoknak, amelyet szerteágazó tudásának tulajdonít. Ez az alap. Az viszont felettébb érdekes, hogy teljesen másképpen viselkedik. Ha mindezekkel a jó tulajdonságokkal rendelkezne, akkor nem lennének komoly, igen komoly gondok. Márpedig vannak. Hogy lehet ez? Csak egy példa. Egy nyilatkozatból idézek: „igazság nincs, csak jó ügyvéd”. Úgy gondolom, ezzel igen sok mindent meg lehet magyarázni, még azt is, hogyha valaki bár elmondja magáról, hogy rendelkezik a felsorolt tulajdonságokkal, mégis megtörténik vele a számára felfoghatatlan öngól. Magyarul, ott áll valami miatt, amit csak ügyvéd tud megoldani. Ha a felsorolt jellemeket magáénak tudná, akkor nem került volna olyan helyzetbe, hogy segítség kell, méghozzá komoly segítség. Valami azt súgja, hogy valami nagyon furcsa a történetben. Egyszerűen az, hogy a felsorolt tulajdonságok illúziók.

     A mutáció elindult. A XXI. század embere kiharcolta magának, és elérte, hogy a butaság, tudatlanság, és közöny révén elinduljon az emberi mutáció. Az okok elég szembetűnőek és kézenfekvőek. Korábban egy társadalmi átalakulás vette kezdetét. Egy jobb élet, egy modernebb élet, egy reményteljesebb élet felé indultak el az emberek. Aztán ez az egész bizalom kezdett veszteni a fényéből. Helyébe bizalmatlanság, kétely és gyűlölet lépett. Az emberek gondolkodása szinte teljesen megváltozott. Az értelem érthetetlenségbe, a szellemi fejlődés leépülésbe, a bizalom bizalmatlanságba, az őszinteség hazugságba, az érzelmek utálatba, a biztos bizonytalanságba, a szeretet gyűlöletbe váltott. A lehetőségek adta haszonszerzés messze az emberek fölé kerekedett. Nincs semmiféle gát, akadály, szabály. Ennek sajnos elég jelentősen megjelent a következménye. A munkalehetőségek, az élelmiszerek, a társadalmi berendezkedés nyújtotta dolgok, elősegítették egy rossz irány kialakulását. Ennek egyik legjobban látható jele az emberek egészségi állapota. Csak hazánkban több millió allergiás, glutén- és laktózérzékeny, ételallergiás, kövér és elhízott ember van. A vegyi terhelés az egekben, szinte szó szerint. Gyógyszer mindenre. Már azt is emlegetik, hogy az a megoldás. A jólét illúziója működik. Az ár viszont hatalmas. Az emberek fizikai és szellemi állapota. Az emberi szervezet nem a vegyi anyagok okozta torzulásra teremtődött. Lényegében az említett állapotok kialakulása, a környezeti ártalmak, az emberi felelőtlenség az, ami idáig rontotta el a mai modern embert. Tudatlansága, közönye, érdekei átformálták az embereket. Olyan embertípus kezd kialakulni, aki szellemileg alulképzett, fizikálisan gyenge, lelkileg kiegyensúlyozatlan, könnyen irányítható, az értelmi és érzelmi intelligenciája messze elmarad még a minimális elvárástól is. Az illúzió és a mutáció világa beindult.