Kicsit elgondolkodtató

    Sajnos, de fel kell tenni egy nagyon is aktuális kérdést. Vajon miért váltak ilyenné az emberek? Talán sokan visszakérdezhetnének: milyenné? Egy egyszerű gondolatsorral tudok erre válaszolni. Lehet, hogy erősek lesznek a szavak, de így talán érthetőbb. Nem zabálni kell, hanem enni, nem vedelni kell, hanem inni, nem felelőtlenül, erőszakosan kell viselkedni, hanem megértően, toleránsan, intelligensen. Ezeknek a magatartásformáknak alapvetőeknek kellene lenni mindenkinek. Arra sajnos nem tudom a választ, hogy miért alakult így, illetve lehet-e rajta változtatni. Ennek a viselkedési típusnak elsődleges kiinduló pontja a család. Csak két személyes példát szeretnék említeni. 60 család él egy társasházban. Van szelektív hulladékgyűjtő. Sajnos nem mindenki gondolkodik úgy, hogy ott is rend és tisztaság legyen. Csak odateszik, tehát nem a gyűjtőbe. Most ez valóban annyira nehéz cselekedet, vagy agytekervényeinek hiánya nem tud ezen felül kerekedni. Én nem tudom elnézni, hogy rendetlenség van. Lemegyek, és odateszem, ahova kell. Az a valaki ugyanitt lakik, azt a szemetet látja, amit ő odatett. Vajon ennyire igénytelen, hogy egyszerűen nem érdekli a környezete annak ellenére, hogy ő is azt látja minden nap? Sajnos, igen. Az ilyen ember minden másban is ilyen. Viselkedésben, magatartásban, párkapcsolatban. Igénytelen, felelőtlen, agresszív. Ugyanis, ha valaki szól érte, hogy a kukába tegye, még neki áll feljebb. Az ilyen ember gyereke ezt látja, és ilyen módon fog nagyobb korában viselkedni.

    A másik. Az emberi kapcsolatok romokban hevernek hazánkban. Ennek tényleg így kell lennie? Lehet ezen változtatni, vagy még rosszabb lesz? Tudnak még az emberek tudatosan gondolkodni, viselkedni? Miért válik alaptulajdonsággá a hazugság, a felelőtlenség és a tisztességtelen magatartás? Megfigyelték? Az emberek mindenre szinte úgymond „harapnak”, semmi felelősséget nem vállalnak, ellenséget látnak mindenkiben, visszaélnek mindennel, felsőbbrendűséget sugallnak, én vagyok az, aki. Az emberek távolodnak egymástól. Minden szinten. Az erőszak egyre nagyobb teret hódít, egyre sűrűbben fordul elő, és egyre durvább.  Sajnos ez annak a is jele, hogy a tudati fejlődés leállt. Az agresszió nem igényel szellemi tevékenységet. A szellemi leépülés vette kezdetét. Erőszakosnak, agresszívnek lenni, ez a mai világban „menőnek” számít. Az emberek menet közben válnak ilyenné, mert mindenki jónak születik.

Haladás 

   A tudat, a szellem előre haladása mindig is fontos volt az emberiség történelmében. Néhány csoport éppen a fejlődésnek az ellenkezőjét akarja. Magyarul, gátolják az előre haladást, de éppen azok, akik a fejlődést szorgalmazzák. Ez egy tökéletes paradoxon. Feloldható ez az állítás? Igen. Ugyanis pontosan azok szorgalmazzák ezt a folyamatot, akik nagy tudással és nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Védik a saját dolgaikat, ezáltal komoly előrelépést érnek el világszerte. Vajon kik ők? Mindig is homály övezte ezt a vezetői réteget. Mert erről van szó. Mostanában sokat emlegetik, és sűrűn hallani az Új Világrend fogalmát. A vázolt fejlődés körüli ellentmondás erre a rétegre tökéletesen megfelel. Mindig voltak vezetői hajlammal rendelkező emberek, ma is vannak ilyenek. Sőt! Ma már ezt a viselkedésformát, ezt a magatartási formát, a hozzá tartozó üzleti szellemet, a vezetői magatartást már elit iskolákban tanítják. Ide olyan emberek, fiatalemberek járnak, akiknek mindent megadnak ahhoz, hogy egy adott területen tökéletes vezetői posztot tudjanak idővel betölteni. Ezekből nincs sok. Világviszonylatban sincs sok. Itt találkozik az a kijelentés, mely szerint ők ugyan előre haladnak, de nagyon, míg a másik oldal éppen annyit tud ebből a világból, amennyit megismerhetnek. Magyarul, a fejlődés ezen szakasza blokkolva van a részükre. Csak annyit engednek megismerni, amennyi éppen a munkájukhoz kell. Semmivel sem többet. Azon a szinten természetesen kiváló eredményeket érnek el. Azon túl viszont már egyáltalán nem engednek rálátást semmire. Itt van elrejtve a tudásnak az a szintje, mellyel létre lehet hozni az Új Világrendet. 

Új vagy régi jelenség

    Ismét a fiatalabb korosztályról néhány gondolat. Sajnos megint előtérbe került, hogy a mai fiatalok semmiféle viselkedésbeli elvárásoknak nem felelnek meg. Félreértés ne essék, ezek nem olyan szigorú, és nem olyan „földhözragadt” elvárások, melyeket nem lehet teljesíteni, és nem lehet együtt élni vele. Ezek az elvárások a normális hétköznapi élet alapvető velejárói. Na, ez sem nagyon megy a mostani generációnak. Vajon miért? Elég hosszasan lehetne sorolni ennek a tényét. Egy biztos. Nagy százalékban a szülők a felelősek mindezekért. Lehetne azt is kérdezni, vajon miért éppen a szülők. Nagyon egyszerű. A gyerek másolja a szülők viselkedését, magatartását, reakcióikat bizonyos esetek kapcsán. Az ott látottak másolódnak, és kerülnek be a gyerek tudatába. Úgy kell viselkednem, ahogy a szüleim. Ehhez még hozzájön a közben felszedett, másoktól tanult magatartás. Ennek tárháza végtelen. Sajnos ennek kapcsán egyre több olyan dolgok kerülnek elő, és történnek, melyek nem egyeztethetők össze a normális emberi kapcsolatokkal. Mondhatjuk, hogy mindennek megvan a helye és ideje. Azt is mondhatjuk, hogy ezekhez a helyzetekhez hozzá kapcsolódik egy magatartás. Minden helyzetben valamilyen módon viselkedni kell. Ez valahogy a mostani generációnak nem megy. Nem is érdekli őket sok minden. Van egy szűk kör, amit, vagy akiket valamilyen szinten elfogadnak és ezzel kimerült minden szellemi tevékenységük. A túl nagy szabadság azt eredményezte, hogy erőszakos módon viselkednek, agresszív magatartást tanúsítanak, felelőtlenül viselkednek, egyáltalán nem foglalkoznak a környezetükkel. Háborogni, zúgolódni, a kötelességeket megkerülni, rendetlenkedni, másokat zavarni, olyan dolgokat tenni, ami már messze túlmutat a józan ész határán. Ha baj van, akkor kapaszkodnak a szülőkbe, hogy majd ők kimentik őket egy adott helyzetből. Ha ez megtörténik, újra elkövetik ugyanazt, tudván, hogy nem lesz belőle semmi, mert a jó szülők megtesznek mindent a gyerekükért. Ha esetleg már nem, akkor gondolkodás nélkül a szüleik ellen fordulnak. Nem érdekli őket, hogy minek mi lehet a következménye. Gátlástalanul teszik az általuk helyesnek vélt dolgokat. Nézzünk körül. Mennyi rossz dolog kerül napvilágra a fiatalok viselkedésével kapcsolatban. Lehetne mondani, hogy régen is volt, csak nem volt ilyen széles a kommunikáció.

     Na, ez már nem igaz. A 2000-es évek szülötteiről van szó. Még ha azt mondanám, hogy 1960, vagy 1970. Akkor a hírek olyanok voltak, amilyenek. De ma már? Nincs esemény, történés, ami ne kerülne napvilágra. Csak gondoljunk bele. Milyen az a fiatal, aki képes végignézni egy társuk megverését, bántalmazását úgy, hogy még a telefonjával fel is veszi, majd közzé teszi? Milyen elmebeli elferdülése van az ilyen embernek? Ezek az események sajnos szinte rendszer szintűek. Mi készteti arra, hogy így viselkedjen? A közönyösség, az erőszakosság, az agresszió, a nem törődöm magatartás, az érdektelenség, és ami a legfontosabb az alacsony szintű tudati állapot. Valljuk be őszintén. A mai generáció társadalmi, erkölcsi hozzáállása a világhoz szinte a nullával azonos. Jó lenne felébredni, és még időben változtatni ezeken. Nem lesz könnyű.