Valóság, valótlanság

   Teljesen ellenmondó szavak. Sok ilyen szópár van a magyar nyelvben. Hogy ez most miért fontosabb, azt megpróbálom érzékeltetni. A mai modern világban talán nem mondok újdonságot, ha azt feltételezem, illetve mondom, hogy nagyon is helye van ennek a szópárnak a mai világban. Mi a valóság, és mi a valótlanság? Sokan egyszerűen megmagyaráznák az ellentétes értelmet. Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? Nézzük meg, és egy kicsit bonyolódjunk bele ebbe a szópárba. A valóság a környezetünkben zajló eseménysorozat. A mindennapi élet mozgalmas volta. A valóságot éljük, a valóságot tapasztaljuk. Az Univerzum, a Föld, a kontinens, ahol élünk, a város, a falu, a ház, és benne az ember, mi magunk, immár több mint nyolc milliárd ember.  Nem kevés, sőt, nagyon sok. Az élet kialakulása egy igen bonyolult folyamat. Ennek egyik megnyilvánulása maga az ember. A fejlődés persze itt még nem áll meg. Folyatódik, változik, alakul, formálódik. A tárgyak, az eszközök, a berendezések, és minden, ami jelenleg az embert szolgálják, valós dolgok. Tanulásunk, munkánk, és minden tevékenységünk során találkozunk az anyaggal. Azzal az anyaggal, ami körülvesz minket. Jelen van minden alkalommal az életünkben. E nélkül az ember nem létezne. Az anyag egy megfogható, érezhető, látható valami, különböző formában, állapotban, alakban. A környezetünkben fellelhető anyaggal van dolgunk állandóan. Az emberek értelmi szintje, érzelmi világa, társadalmi, és párkapcsolata a valóság. Ha egy kicsit még megyünk visszafelé az anyag formálódásának vonalán, akkor eljutunk egy olyan állapotba, amikor még csak gázok, gőzök, és valamilyen szilárdnak mondott valami volt kialakulóban, azaz formálódott a Föld. Az élet kialakulása nem egy egyszerű folyamat, és főleg úgy nem, hogy egy olyan lény van az értelem csúcsán, aki egyre több mindent kérdez. Talán a legegyszerűbb kérdés, hogy mindez a valóság, ami körülvesz, hogyan alakult ki? Nem én fogom megadni a választ erre a nagyon egyszerű, de nagyon bonyolult kérdésre. Én egy lehetőséget, egy érdekességet, a gondolatébresztő valamit szeretnék elindítani. Hogy tovább folytassam, akkor a valóságnak azt a részét kellene kiemelni, ami, illetve amiből létrejöhetett ez az egész rendszer. Kétféle elmélet van palettán. Az anyagi és a szellemi kialakulás. Még mindig a valóság részét hangsúlyozom. Az átmeneti állandóság, az élet igen bonyolult formája sok mindent megváltoztat, többek között az említett állandóságot is. Minden változik, minden alakul, minden formálódik. Tudják, az Ősrobbanás az oka mindennek. A jelenlegi elméletek szerint akkor indult el minden. Biztos ez? A mai emberi elme eljutott odáig, hogy olyan kérdést egyen fel, hogy vajon mi volt annak előtte? Mármint az Ősrobbanás előtt. Erre ma még senki nem tud választ adni. Szerény véleményem szerint erre nem is lesz válasz. Vajon van értelme ezt feszegetni. Szerintem nincs. A válasz olyan bonyolult és elérhetetlen, ami helyett inkább valóságos dolgokkal kellene foglakozni. Az emberi elme fejlődése rengeteg csodás dolgot talál ki. Tapasztaljuk meg a valóságot, ami körülvesz, és éljük ennek a tényét anélkül. Az Ősrobbanási elmélet taglalásán kívül számtalan olyan valamit lehet kutatni, fejleszteni, ami az ember hasznára van. Ez a lényeg. A valóság tartalma, a valóság megélése, a valóság szépsége. Az a mérhetetlen anyagmennyiség, amiről szó van, valóság. Ezt azért is emelném ki, mert olyan valamiről van szó, ami fogható, érezhető, látható. Nem kell tovább bonyolítani. Ezek között az anyagok között élünk minden nap. A fejlődés, a szerveződés, az élő anyaggá alakulás igen hosszú folyamat volt. Az élet sokszínűsége, változatossága, változása teljes joggal a valóságot tükrözi. Nem kell semmit magyarázni. Egy adott állapotot kell megnézni, és rájövünk, hogy az anyag a valóság. Létrejötte, kialakulása igen szerencsésen zajlott, mert létrejött ez a hatalmas rendszer, és maga az ember.

    Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék a másik lehetséges elméletről, nevezetesen a teremtés elméletéről. Mindkét alkalommal a döntő tényező az anyag. Ha időrendi sorrendet vesszük elő, márpedig ez a legfontosabb a téma megértéséhez, akkor láthatjuk, hogy valami nem stimmel.  Az emberré válás során sok minden alakult, változott. Létrejött egy egyetemes érvényű írás. Ez nem más, mint a Biblia. Vitathatatlan tény, hogy a teremtési elmélet jóval korábban íródott, mint a keletkezési alapú elmélet. Van valami, ami viszont kissé érdekesebbé teszi az egészet. Ez nem más, mint az utólag kialakított elmélet, bár ez mindkettőre vonatkoztatható.  Nevezetesen, az egész Univerzum már milliárd évek óta létezett, aztán valaki kitalálta, hogy miképpen teremtődött, sőt, határozottan állítva van, hogy így alakult ki az élet a Földön. Miből lett, micsoda, ki által. Ebben az elméletben sok ellenmondás van. A másik nagyon szembetűnő, hogy mindenre van magyarázat. Nincs olyan esetleges valami, amit ne tudnának megmagyarázni a teremtés elméletével. Van viszont egy nagy bökkenő. Ez nem más, mint az élet sokszínűsége, bonyolultsága. Egy egyszerű teremtéssel ilyen anyagi szerveződés nem jöhet létre. Fölösleges magyarázni, hogy így és így történt, bár lehet, de nem jutunk vele előbbre. Talán a témából fakadóan nem is az előbbre jutás a cél, hanem az, hogy az élet, és az élettel összefüggő állapotok egyszerűen nem állják meg a helyüket teremtési szinten. Élettani okai vannak. A bonyolultságról most ne is beszéljünk. Az anyagi szerveződés szerteágazó részei kizárják a teremtést. Feltehetjük a kérdést. Valóság vagy valótlanság? A teremtés által alkotott életnek is szerves része az anyag. Ennek egyszerű magyarázata nem állja meg sem a fizika, sem a kémia, sem az anatómia szakterületét. Itt persze csak az emberről van most szó. Az élet más területei még hiányoznak. Annyira összefüggő, annyira következik egyik a másikából, hogy egyszerű teremtéssel ezt nem lehet áthidalni. A természetben minden összefügg mindennel. Átláthatósága nem egyszerű. Sőt! Mind a mai napig sincs feltárva az élet bonyolult formája. Hogy mit jelent a bonyolultság? Már egy primitív egysejtű is hihetetlen kémiai kötések sorozatából áll. Ezt nem lehet teremteni. Nem mondhatom azt, hogy a következő másodpercben már valami teljesen új valami legyen, például növényzet. A valóság az, amit érzékelünk, a valótlanság az, amit hiszünk. Az, aki hisz valamiben, nevezetesen a teremtésben, ő is  kézzel fogható világot érzékel. Nem egy hitvilágot. A hitvilág nem anyagi megtestesülés. Minden esetben a hitvilág, és amit a teremtés kijelent, anyagi formában jelenik meg. Megteremtek valamit valamiből. Mit és miből?  Hát ez nagy kérdés. Ha anyagról beszélünk, akkor a semmiből nem lesz valami. Ha megnézzük ezeknek a sarkalatos szavaknak a definícióját, akkor érdekes dologgal találkozunk.  Az anyagi világban alkalmazott keletkezés kifejezés valamilyen folyamatot, történést, jelenséget ír le, hogy valami keletkezik valamiből, illetve valaminek a létrejöttét jelzi. A hitvilágban alkalmazott teremtés nem a jövőt, hanem a múltat idézi meg.

1.nap: világosság és sötétség

2.nap: égboltozat /alsó és felső vizek szétválasztása/

3.nap: a szárazföld és a növények megteremtése

4.nap: az égitestek megteremtése

5.nap: a vízi  és égi állatok megteremtése

6.nap: a szárazföldi állatok és az ember megteremtése

7.nap: Isten megszenteli a 7. napot és megpihen    

A fentebb felsorolt folyamatokat igen sok alkalommal magyarázni kell. Csak halkan megjegyzem, hogy az esetleges felvetődő kérdésekre mindig van válasz. Nincs olyan pontja a leírásnak, amely esetleges igen furcsa kijelentésre ne találna magyarázatot. Ebből következik, hogy bármit be lehet magyarázni a már megírt szövegbe, attól függ, milyen érdek húzódik meg mögötte. Ez is egy írás. Lehet azt mondani, hogy a keletkezés is csak egy írás. Ez így is van. A lényegi különbség, hogy a keletkezés alkalmával pontosan egyezni kell a Földön és a Világegyetemben zajló, és fennálló fizikai törvényszerűségekkel, szabályokkal, valamit azokkal az élettani folyamatokkal, melyek szabályozzák az élet minden területét. Ezek egyetemes érvényűek, nem lehet valamilyen érdek mentén magyarázni. A tömegmozgás, a levegő, az élet változása szigorú törvények szerint kell, hogy alakuljanak, és ezek mentén is halad. Amit szerintem sehogy nem lehet megmagyarázni, hogy két ember hogy tudta benépesíteni a Földet. Röviden és tömören, sehogy. Ahogy korábban említettem, vannak szigorú szabályok, amelyeket nem lehet megkerülni.

    Ez így van a szaporodással is. Két ember valóban normális utódot tud létrehozni. Gondoljuk tovább. Mivel nincs más, így a született gyerekek hoznak létre utódokat. Ebben az esetben a természet törvénye közbeszól. Röviden: egyre hülyébb gyerekek fognak születni. Ez teljesen kizárja az élet és az ember létszámának növekedését. A másik. A leírás szerint a két első ember a paradicsomban élt. Volt egy parancs, mely szerint az almafáról nem ehetnek. Mi történt, ettek. Mi lett? Kiűzték őket a paradicsomból. Ebből az következik, hogy eleve ott volt a rossz gondolat is. A folyamatos szeretet mellett, amit hangoztatnak, már akkor megjelent a gyűlölet. A gonosz gondolatok már abban a valakiben benne voltak, akit a legjobbnak tartanak. Persze ezt is meg lehet magyarázni, és meg is magyarázzák. Még valami. A hitvilág bizonyos írásai által említett dolgok erőteljesen változnak. A leírás tehát nem követi a benne foglaltakat. Itt még meg kell említeni a hitvilágot valló vezető személyek igen súlyos bűnöket követtek, és követnek el. Persze az említett bűnök másokat is érintenek. Nem szeretnék eltérni a lényegtől, csak annyit, hogy a keletkezés, illetve a teremtés kérdése soha nem lesz megválaszolva. Mindenkinek szíve joga, hogy melyik mellett kardoskodik, melyiket fogadja el. Egyiket sem szabad erőltetni. Az emberek eldöntik, hogy melyiket követik. Itt azért meg kell állni egy kicsit. Sajnos ki kell jelenteni, hogy az emberek egyre inkább elfordulnak a valós dolgoktól, és igen sok esetben a valótlan felé fordulnak. Ennek oka, hogy butulnak az emberek. Jobban elfogadják a valótlanságokat, mint a valóságot. A valóság legtöbb esetben nehezebb, körülményesebb, így a könnyebb felé fordulnak az emberek. Ez az egyszerűbb. Ma már ott tartunk, hogy nagyon könnyen lehet irányítani az embereket tudatlanságuk miatt. Ezt mindkét nagy tábor képviselői kihasználják. Ma már nem divat az őszinteség, helyette a hazugság vette át a szerepet. A követendő példa, amit hitvilág szereplői elfogadnak, és próbálnak terjeszteni, a szeretet, a becsületesség, az igazmondás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Helyette a becstelenség, a gyűlölet, a rosszindulat hatalmasodik el. Sajnos ezek már tények. Velünk van minden nap. A tudatlan, buta embert könnyű befolyásolni, könnyű vezetni, megvezetni, és gőzerővel tart is. A nagyon mély és rossz állapot az, hogy az emberek egyre inkább ebben a közegben érzik jól magukat. Szellemi igénytelenségük miatt nem érzik a valóság és valótlanság közötti finom átmeneteket. Ezek az állapotok egyre inkább előtérbe kerülnek a következő időkben. Az eredmény, egy tudatlan, hatalmas embertömeg, melynek egyedeit korlátlanul fogják uralni és irányítani a vezető emberek. A két ellentétes fogalom elveszti értelmét, elveszti jelentőségét. Kialakul egy értelem, és érzelem mentes társadalom.