Jövőkép

    Az Univerzum létrejöttét követően kialakult a Föld nevű bolygó. Csodálatos egy alkotás, mely a legtökéletesebb űrhajó. Több mint nyolc milliárd embert szállít, lát el, tart életben. Tengerei, óceánjai, változatos szárazföldjei azt a célt szolgálják, amióta az ember megjelent a felszínén, hogy kiszolgálja a vele együtt utazókat. Nem kis feladat, annak fényében, hogy amióta ez a kapcsolat létrejött, folyamatos kizsákmányolás vette kezdetét. Sokan mondhatnák most rögtön, hát azért van. Ez tökéletesen igaz, csak az a nem mindegy, hogy hogyan. A természettel, a környezettel összhangban, vagy éppen ellene. A létfenntartáshoz nagyon sok mindenre szükség van az embernek. Nem szeretném felsorolni az egyes területeket, amit igénybe veszünk. Vajon kellőképpen átgondolva aknázzuk ki bolygónk adta lehetőségeket? Ez már fogós kérdés. Az idő előrehaladtával egyre több ember veszi igénybe Földünk természeti kincseit. Sajnos mondhatni, hogy sok esetben a mohóság, a gazdagodás vágya túlhalad sok korláton és határon. Meddig lehet ezt végezni? Mikor fog jelezni a Föld, hogy kezdek kimerülni, kezdek elhasználódni, frissítésre van szükségem. Szerintem már korábban is szükséges lett volna a „frissítés”, de most értünk el oda, hogy jelzések érkeznek felénk. Komoly intelmek. Tapasztalhatjuk most már szinte minden nap. Sok helyről, sokféleképpen érkeznek ezek a jelek. A tengerekből, az óceánokból, a szárazföldekről, a légkörből. Mindenhonnan kapjuk a figyelmeztetést. Az ember addig tartózkodik egy helyen, amíg az adott területet ki nem aknázza maximálisan. Amikor ez bekövetkezik, egyszerűen tovább áll, és elkezdi ugyanazt máshol. Így haladva egyre közelebb kerül ahhoz, hogy nem lesz mit kiaknázni. Őrült technikai, technológiai időskálán halad az ember. Egyre többet, egyre modernebbet alkot, illetve semmisít meg. Nagyon nagyok az igények. Az a képzeletbeli szál hamar elszakadhat. Vajon ez mikor válik teljesen világossá? Minek kell történnie, hogy belátással kezelje az ember a környezetét? Mert most belátás nélkül rabolja a természetet. Ez visszaüt egy idő után. A legutóbbi, mondhatni 30 év hihetetlen előrehaladást eredményezett. Az emberek egy része lehet azt mondani, kellemesen éldegél, míg nagyon sokan ezt nem mondhatják el magukról. A népvándorlás elindult. Olyan helyekről vándorolnak el emberek milliói, ahol már a Föld által küldött jelzések konkrétummá váltak. Lakhatatlan, az életfeltételek teljes hiánya alakult ki ezeken a területeken. Ezt visszaállítani roppant nehéz, sőt sok esetben  lehetetlen. A természet visszaveszi, ami az övé, viszont az állapota visszaállításához sok, nagyon sok idő kell, ha még képes rá. A vándorlás okozta népesség növekedés még inkább ráhatással van egy adott környezetre, amit nagyon rövid idő alatt az emberek felélnek. Vajon mi lehet ennek a vége? Ötletek vannak, de megjósolni nagyon nehéz. A megmaradáshoz erőszakra lesz szükség az egyre kevesebb létfenntartáshoz szükséges javakból. Őrült hiány lép fel minden területen. Józan ésszel ez már nem kezelhető. A tárgyalásos megoldásokat el lehet felejteni. Az ember alapból uralkodó jellemet képvisel. Ez még inkább előtérbe fog kerülni. Vajon az ember ebben a szorult helyzetben felül tud kerekedni azon, hogy csak összefogva lehet megvédeni a közös érdekeket? Azokat az érdekeket, melyek a túlélést biztosítják. Igen, nem nagyzolok. A túlélés a tét. Az emberiség jövője a tét. Van rá esély, hogy megvalósuljon a tökéletes összefogás, mert erre van szükség. Hát ebben nem vagyok teljesen meggyőződve, annak ellenére, hogy a Föld jövője, és az emberek jövője forog kockán.    

Sci-fi és a valóság

    Ma már egyre inkább el lehet fogadni, hogy bizony sok olyan esemény kerül a látóterünkbe, és válik valós eseménnyé, amire korábban egyáltalán nem számítottunk. Az akkor megírt, és megfilmesített dolgok előrevetítettek bizonyos eseményeket, melyek aztán be is következtek. Akkor ezek csak kitalált, elképzelt események voltak. Megnéztük, elolvastuk, aztán semmi több. Ma már ezeket úgy kell kezelni, mint átélt, megtörtént cselekmények. Legalábbis legtöbbje. Úgy gondolom, nem sok idő kell ahhoz, hogy mindegyik valósággá váljon, sőt, van amelyik már be is következett. Csak néhány ezek közül. Az Androméda-törzs, /1971/,  Pokoli torony, /1974/, Airport ’77, /1977/, Mad Max, /1979/, Mátrix, /1999/, Lopott idő /2011/. Bizonyára ezek közül láthatták valamelyiket. Vegyük sorra. Az „Androméda-törzs” egy 1971-ben készült film, amely egy vírustörzs történetét mondja el, ami nagyon fertőző. Talán nem állok messze a valóságtól, amikor azt mondom, éppen egy ilyen, illetve hasonló kellős közepén vagyunk. A „Pokoli torony” című 1974-ben forgatott film egy hatalmas építmény történetét meséli el, ahol tűz üt ki. Ha jól emlékszem talán néhány hónap, vagy év múlva a valóságban is lejátszódott nagyon hasonló esemény a valóságban. Az „Airport ’77” című filmben egy légi katasztrófát mutatnak be, amikor egy kisrepülőgép az utasszállító vezető fülkéjébe csapódik. Ez néhány hónapra rá a valóságban is bekövetkezett. A „Mad Max”, melyet 1979-ben mutattak be, amely egy társadalmi rend összeomlásáról, és az erőszakról folyt. Ma már mindkettő terítéken van. A „Mátrix” című 1999-ben bemutatott film egy eléggé összetett dolgot mutat be. Itt vannak kissé ma még elképzelhetetlen történések, de nem kell leírni ezeket. Az informatika rohamos fejlődése hihetetlen lehetőségeket nyit az élet minden területén. A „Lopott idő” 2011-ben került képernyőre. Talán ezt a filmet már többen is látták az előzőekhez képest. Lényege, hogy teljes felügyelet, megfigyelés, és kiszolgáltatott helyzetben tartják az embereket. Ennek sajnos már erőteljesen tapasztalhatjuk a meglétét.  Vajon ez az állapot mindig jellemezte az embert? Egyértelmű, hogy igen. Alapvető tulajdonság az emberi kíváncsiság. Mindig is érdekelte az embereket, hogy vajon mit tud a másik, mit tesz, mit csinál, miképpen gondolkodik, mi a véleménye bizonyos dolgokról, milyen a társadalmi helyzete, milyen vagyonra tett szert, és hogyan, milyen a magánélete, stb. Ezt a legkülönfélébb módon fordította a maga javára, illetve embertársa kárára. Ezeket a tulajdonságokat, jellemeket használta ki, és élt, illetve visszaélt velük. Az hatalmi pozíció, a vagyonszerzés, az uralkodói magatartás végig kísérte az embert a történelmi időszakokon. Ha a mostani világot vesszük, akkor igen elkeserítő a helyzet. Ma már semmit nem tudni semmiről abban az értelemben, hogy teljesen ki van szolgáltatva mindenki valaminek. Az egész lényege, hogy egy hatalmi elit teljes felügyeletet, teljes ellenőrzést próbál kialakítani egy adott országon belül. Sőt! Azok az eszközök, amelyek rendelkezésre állnak, már túlmutatnak az országhatárokon. Olyan finom és hatékony eszközök állnak rendelkezésre, amelyekkel a legrészletesebben nyomon lehet követni bárkinek a magánéletét, társadalmi életét. Ezt nagyon sokan meg is teszik, hiszen erről szól a mai világ. Az információ a legfontosabb érték. Adatok birtokában mindent meg lehet oldani, mindent el lehet intézni, mindent, és mindenkit bizonytalanságban és félelemben lehet tartani. A cél a totális megfigyelés. A hatalom egyik nélkülözhetetlen fegyvere éppen ez. Az elit csak így tud mindig vezető pozíciót betölteni, illetve, így tudja növelni vagyonát, ezzel együtt hatalmát is. Ma már ez nagyon is látható. Az emberekre gyakorolt hatás, az állandó ellenőrzés, az állandó megfigyelés, az állandó bizonytalanságba tartás azt eredményezi, hogy egyáltalán nincs bizalom, oly annyira, hogy az emberek egymás iránt is bizalmatlanok. A hazugság, a félelem, a bizonytalanság megöl sok szép emberi tulajdonságot. Jelenleg itt tart az emberiség. Tarthatnak bármilyen fórumot bárhol, és legyen nagy hallgatósága, nagy nézettsége annak a műsornak, ami arról szól, hogy bizalom, őszinteség, a műsor végeztével mindenki ugyanúgy folytatja a dolgait, gondolatait, mint annak előtte. Ez a világ egy teljesen más világ, mint úgy 50-60 évvel ezelőtt. Persze akkor is voltak olyan esetek, amiről beszélek, de szerencsére elég kevés. Akkor is voltak hatalmi harcok, konfliktusok. Mégis annyira nem gyűrűzött be az átlagember tudatvilágába. Ma már ez teljes mértékben jelen van. Az őszinteség ma már kincsnek számít, hiszen a hazugság a lényeg. A szeretet szintén egy kincs, hiszen a gyűlölet, erőszak van helyette. Azt hiszem, nem állok messze a valóságtól, amikor azt mondom, hogy a világ kifordult a sarkaiból. Messze nem olyanok az emberek, mint korábban. A változás itt is számottevő. A sci-fi a leírtak értelmében ma már egyáltalán nem az. Ez a világ kifejlesztett már eddig is olyan dolgokat, amik korábban elképzelhetlenek voltak. Persze lehet azt mondani, hogy ez a fejlődés. Ez valamilyen szinten igaz is. A baj ott kezdődik, hogy ebből sok már az emberek méltóságát, önállóságát, saját gondolatvilágát, magánéletét, döntését, döntéseit gátolja, ellenőrzi, befolyásolja. Ami helyette van, az emberek félelemben tartása, a bizalmatlanság fokozása, az erőszak alkalmazása, az emberi butulás felgyorsítása. A cél egy totális megfigyelési rendszer kiépítése, amely hosszú távon biztosítja az uralkodó hatalomnak a biztos fennmaradást.