Bűnösök

    Ugye, ismerős szó. Van egy nagyon rossz megközelítés, miszerint mindenki bűnös, aki a Földön él. Hogy lehet egy másik emberről azt mondani, hogy bűnös? Mit vétett, és ki ellen? Vajon mi a cél ezzel? Miért kell az embereket folyamatosan rémisztgetni? Miért kell az embereket félrevezetni? Egyáltalán, állítólagos tanult emberek, hogy találhatnak ki ilyet? Honnan veszik a bátorságot, hogy ilyet mondjanak? Ez az egyik része a dolognak. A másik, amikor valami nagyot szeretnének mondani, és mondanak is, hogy most aztán vége lesz mindennek. Amikor aztán elmúlik mindenféle esemény nélkül egy időpont, történetesen a „világvége” pánik, akkor hallgatnak nagyokat, mintha semmi nem történt volna. Nagyon is romboló hatást tesznek az emberek lelkében azzal, hogy ilyen hírt hangoztatnak. Bizonyára ezen úgy lépnek túl, mint a középkor sötét időszakán, amikor több ezer embert végeztettek ki. Akkor sem történt semmi, akik ezeket elkövették, és most is a felelőtlen kijelentéseik miatt, nem lesznek felelősségre vonva. Pedig „rémhírterjesztés” miatt ezt meg lehetne tenni. Félreértés nem essék, az elvekkel, a hozzáállással van baj. A valós értékeket, a valós helyzetet kellene inkább jobban átlátni, és akkor mondani valamilyen véleményt. Nem szélsőséges elvont véleményt, hanem reális, igaz véleményt. Az embereket most segíteni, önbizalmukat erősíteni kellene, nem rémisztgetni bizonyos dolgokkal. Az bűnös, aki annak érzi magát. Persze itt szét kell választani azokat az embereket, akik ténylegesen tettek valamit annak érdekében, hogy rájuk lessen mondani, hogy bűnösök, azoktól, akik normális hétköznapi életet élnek, szabály- és törvénytisztelően. Ha mindenki bűnös, akkor azok is, akik ezt mondják. Ez alól viszont nincs kivétel. Teljesen mindegy, hogy mit csinál, ha valamit elkövetett, akkor vállalja a felelősséget. Szóban nem lehet egy bűnös cselekedetet semmissé nyilvánítani. Attól az még bűn marad, bármit is tesz valaki. Érdekes szó a megbocsátás is, hiszen joggal feltételezhető, hogy eleve valami rosszat tett, amiért valakinek meg kellene bocsátani. Egy elkövetett valamit csak szóban lehet valamilyen formában enyhíteni. Az a valami a valóságban mindig megmarad. Nagyon egyszerű a megoldás: nem kell rosszat tenni. Sajnos ez a megfogalmazás nem az ember sajátja. Rossz emberek mindig is voltak, jelenleg is vannak, és lesznek is a jövőben. Ezt a világot éljük. A szeretet szó sok esetben elcsépelt hétköznapi fogalom. Az igazi szeretet alkalmával nem teszünk rosszat a másiknak. Ez viszont ma már nagyon ritka. A hazugság beszennyez mindent. Az érdekek, a cél az, ami az emberek szeme előtt remeg. Azt viszont bármi áron el kell érni. Ma már nem számít semmi. Ha hazudni kell, hazudik, ha tisztességtelennek kell lenni, akkor tisztességtelenné válik, ha szabályt, törvényt kell szegni, megteszi, ha bántani kell másokat, bántani fog, ha gyűlölni kell valakit, vagy valakiket, gyűlölni fog, ha vissza kell élni mások bizalmával, akkor visszaél vele, ha felelőtlennek kell lenni, felelőtlenné válik, stb. A cél, az érdek érdekében mindent. Ez a mai modern ember ismertető jegye. Ilyenkor válik igazából bűnössé. Ha valaki, vagy valakik ellen ilyen eszközöket használnak, ott nincs helye megbocsátásnak. A megbocsátásból újabb rossz fog történni előbb, vagy utóbb. Minden ember jónak születik. Menet közben válik becstelenné. Sajnos ez a több. Ma már a józan ész, az odafigyelés, az őszinteség, a megértés, a szeretet luxuscikk. Néhány évtized alatt ilyenné vált az ember.

Baj van? De mi?

   Talán furcsának tűnik a cím, de igyekszem megmagyarázni, illetve módosítok, rálátni erre az igen szerteágazó, és nagyon is aktuális dologra. Láttuk a generációk évekhez kötött sorrendjét. Az 1980-as években született gyerekek, akik ma már 40. életévüknél tartanak, két rendszert ismernek. Igaz, az elsőt még nem annyira, de a másodikat már nagyon is. Miért fontos ez? Mert részesei voltak egy nagy váltásnak, vagy inkább vélt nagy váltásnak. Ezek az emberek, nem beszélve az előző generációkról, tisztában vannak a megváltozott lehetőségekkel. Sajnos sok esetben, és ezt tapasztaljuk is, hogy minden rossz dolgot felszedtek már magukra. Az ő iskolájuk még tartalmazott némi tartalmat. Az illem, az udvariasság, a becsületesség, a tisztesség, a tanulás által szerzett tudás ott volt sokakban. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert ezek a jó dolgok nagyon gyorsan megváltoztak. Miért? Mert a rendszer alkalmat adott arra, hogy könnyebb dolgokkal, az élet minden terén gyorsabb előrejutást, és gyorsabb anyagi fellendülést kínáljon. Az emberek éltek is ezzel a lehetőséggel. Sőt! Nagyon is éltek, és ez a mai napig tart. A váltást követően hihetetlen anyagi jómód következett, de csak a vezető embereknek és a klientúrájuknak. Sok példát tudnék mondani, de azt hiszem, mindenki tudna hasonlót. Eltorzultak a felsorolt emberi tulajdonságok, teljesen megváltoztak. A pénz mindent felülírt. Egyszerűen úgy is ki lehetne fejezni, hogy nem számított senki és semmi, az anyagi jólét érdekében mindent. Látjuk, hogy az akkori vezetők, most még nagyobb pompában élnek, és azok, akik ezt megpróbálják utánozni, és lépést tartani, azok már euróban kapják a fizetésüket. Ők is igyekeznek levetkőzni azokat a gondolatokat, melyek kötöttségekkel jártak. Az 1990-ben születettek, ugyanezt az utat járják, hiszen ők most a 30-as éveikben járnak. Már nem a régi gondolkodás szerint élnek, hanem teljesen a szabad gondolkodás elvét követik. Ami közös, hogy az anyagi boldogulás elé helyeznek mindent. Ezen a ponton már találhatunk egy nagyon lényeges és fontos dolgot. Mindkét generáció tagjai megismerte és kihasználta azt a lehetőséget, hogy nem egészen tisztességes úton komoly pénzeket lehet keresni. Itthon. Az eurós fizetésűeknél ez kissé másképpen van. Ott még tartja magát a tisztességes és becsületes munka által keresett tisztességes fizetés elve. Hazánkban megjelentek az „újgazdagok”. Tudják, hogy mi a szörnyű ebben? Az, hogy sokan, nagyon sokan nem az eszükkel, hanem a helyezkedéseikkel és tisztességtelen üzleti manipulációkkal szerzik a vagyonukat. Igen szerzik, mert nem ők dolgoznak meg érte. Ezek az emberek nagyon hamar elfelejtették, honnan jöttek. Nagyon hamar elfelejtették azt, hogy mi a becsület és tisztesség. Sőt tovább megyek.  

    Azt is igyekeznek elfelejteni, amit tanultak régen. Na, ez az igazi probléma. Hogy miért? Mert a butaság felszabadítja a gátlásokat. A másik, hogy ezeknek az embereknek gyerekeik születtek, akik 2000-ben, illetve 2010-ben látták meg a napvilágot. Ezek a gyerekek a szüleik viselkedését, magatartását, a társadalomhoz való alkalmazkodását látják. Ezt másolják. Ők is úgy fognak viselkedni, mint a szüleik. Hogy? Nézzen körül mindenki egy kicsit. Mit látni? Az „újgazdagok” gátlástalan viselkedését, a hazugságok sorozatát, az erőszakos viselkedést, az agresszív magatartást, és még sorolhatnám, mert lenne bőven. Sőt! Ma már nemcsak az „újgazdagok” viselkednek így. Sajnos ma már mindenki. Szinte nagyítóval kell keresni a kivételeket. Nem akarok bele menni, hogy miképpen viselkednek ma egymással az emberek. Valamit azért megemlítek. A bizalmatlanság és gyűlölet. Ez a kettő nagyon jelen van. Hol lett ez elrontva? Én csak egyet mondok. A mai modern ember gondolkodása 180 fokos fordulatot vett. Már nem a tudás számít. Emlékeznek rá? A butaság felszabadítja a gátlásokat. Ma itt tartunk. A mai fiatalok ezt még jobban kihasználják. Igen, a butaságot is ki lehet használni. Rászedni, kihasználni, hazugságokkal hitegetni, kellemetlenséget okozni a másiknak. Ezt nagyon tudják. Az életfelfogásuk pedig egyszerűen csapnivaló. Semmi munka, nagy pénz, bulik végtelenül, lenézni a másikat, menőzni. Vajon honnan látja ezt? Hát persze: a szüleiktől. Ő ezt csak még jobban fogja művelni. Elértünk oda, hogy azt mondom: a mai világban az ember nem számít. A lebutított embert úgy irányítják, ahogy akarják. Az eredmény látványos. Az emberek a butaságuk révén szabadnak érzik magukat, és gátlástalanul viselkednek, mert ebben látják, és úgy vélik, ez a szabadság. Nagyot tévednek, de már ezt sem tudja felfogni. Egy olyan csapdába került az ember, amit nagyon nehéz kikerülni.

Állítólag 

   Furcsa nem? Nagyon sok beszélgetés kapcsán hangzik el ez a kijelentés, hogy állítólag, illetve az is, hogy úgy tudom. A sokadik „állítólag” már hazugság. Hát ez nem valami stabil vélemény. A baj az, hogy ez az elfogadott beszélgetés stílus az emberek között. Semmi bizalmaskodás, semmi őszinteség, semmi barátkozás. Ez a mostani helyzet kis hazánkban. Mitől vált ilyenné? Azt hiszem, ezt nagyon sokan feltették, mint kérdést. A válasz nem olyan egyértelmű. Sőt! Nagyon is kusza. Minden ember a saját érdekeit nézi, minden ember saját magát tolja előre, és minden ember különb akar lenni a másiknál. Ezek a magatartásformák már az óvodás korban elindulnak. Meg lehet figyelni a szülők hozzáállását már ebben az időszakban is. Az itteni viselkedésmód végigköveti a gyereket. Ugyanazt teszi, amit a szülei. Rébuszokban, talányokban, félreértelmezhető formában kommunikál a környezetével. Amikor az ember valamire rákérdez, furcsa módon néznek, mert mindenre számítottak, csak arra nem, hogy valaki konkrét kérdést intéz hozzájuk. Itt kezdődnek a bajok. Ugyanis nincs egyértelmű válasz. Előjön az állítólag, talán, nem tudom, vélhetően, tudtommal, stb. kijelentések. Ezek viszont több nyitott kérdést is felvetnek, amire már nincs válasz. Magyarul, a felszín mögött semmi tartalom nincs. Részinformációk, részadatok záporoznak az ember felé. Konkrétum semmi. Na, ezt a magatartást gyakorolják egymás felé az emberek, és emiatt vannak bizonyos félreértések, más vélemények, hazugságok. Mondjuk ki nyíltan. Hazudnak az emberek egymásnak. Igen keményen. Ezt sem merik kimondani, mert akkor nagyon megsértődnek. Értik? Azért sértődik meg valaki, mert egy másik embernek nem mond igazat, azaz, hazudik. Ugyanis a hazugságot az emberek megbocsátják egymásnak, az őszinteséget nem. Ugye milyen furcsa? Ez már alaptermészet. Ez lenne a kiindulópont ahhoz, hogy megváltoztassuk az emberek egymáshoz való viszonyát. Hogy miért? Hogy újra normális emberi kapcsolatok alakuljanak ki, és eltűnjön a gyűlölet fogalma az emberek fejéből. Mert itt tartunk. Utáljuk egymást. Ezt senki nem mondja, de mindenkinek ott van a fejében. Nincs sem egyetértés, sem tolerancia, sem őszinteség, sem megértés, sem semmi, ami előmozdíthatná a józan, normális emberi kapcsolatokat. Ez mindenre vonatkozik. Nemcsak társadalmi, hanem párkapcsolatokra is. Nézzünk körül. A mai fiatalok meggondolatlanok, semmiféle kompromisszumkészség nincs bennük. Erőszakosak, tolakodóak, gátlástalanok. Az önös érdek mindenek előtt. Megértés nincs, érzelmi töltődés minimális, becsületesség, tisztelet senki iránt nincs, hazugság, káromkodás, részegség, munkakerülés annál több. Ez a világ mai rendje. A szabálykövető, törvényt tisztelő ember mindig hátrányba kerül a hazug, gátlástalan, törtető, erőszakos emberekkel. Már nincs az, hogy bocsánat, neked van igazad, én tudtam rosszul. Ma már nincs az, hogy valaki megértsen valakit. Csak nekem lehet igazam, és ezt minden eszközzel el akarom érni. Nem érdekel a másik ember véleménye, mondandója. Az érdek mindenek előtt. Nekem az az érdekem, hogy én legyek a legokosabb, én tudjak jobban mindent, és legyek az, aki „igazságot” szolgáltat, én legyek mindenben az első, stb. Rossz hírem van. Ilyen emberekből elég lenne három, de harmincezer van belőlük. Torz viselkedésüket roppant gyenge, sőt, sok esetben teljesen üres agyi tevékenység kíséri. Ez az az ember, aki erőszakos, agresszív magatartásával tud csak kitűnni a többiek közül. Az ilyen ember gyereke ugyanezt a magatartást követi, és ugyanolyan lesz, mint a szülője, ugyanis mindent lemásol. Viszi az óvodába, az iskolába, az élet minden területére. Na, ez az, ami borzasztó. Ilyen generáció nő fel. Ők a jövő nemzedéke. Kik, kérdezem én? Hazug, iszákos, káromkodó, erőszakos, léhűtő, dologtalan emberek. Egy dolog vigasztal kicsit. Itt is, mind mindenhol, vannak kivételek. Még szerencse. A média is erősen hozzájárul, hiszen sok esetben bizonytalan forrásból származó hírekre hivatkozik, illetve ők sem kapnak korrekt tájékoztatást, ami aztán bizonytalanságot, és bizalmatlanságot okoz.

Átfogó kép, avagy változás mindenhol

    Ma már teljes egészében kijelenthetjük, hogy bármerre nézünk, mindenhol a változással találkozunk. Hol kisebb, hol nagyobb. A hőmérséklet, a csapadék, a viharok, az élelmiszerek, a hulladék, a szennyezés, az emberek társadalmi helyzete, a párkapcsolatok, a nézetek, a vélemények, minden változik. Egy nagy baj van, hogy rossz irányba. Tudom, hogy a hőmérséklet igen messze van a párkapcsolatoktól, de talán egy próbát tehetünk. Vegyük sorra. Nem egyszerű, de lehet, hogy sikerül. A hőmérsékletnek nem kellene emelkedni, mert nagyon sok káros hatás alakul ki ennek révén. Az elmúlt években több helyről a világból hallani lehetett a magas hőmérsékletek okozta változásokról. Jelentős olvadások a sarkokon, fokozott olvadás a gleccsereken, a fagyos talaj felengedése. Hőségnapok, hőhullámok, aszály, szárazság, gyakoribb erdőtüzek. Az emberekre gyakorolt kedvezőtlen hatása egészségügyi problémákat vet fel, és alakít ki. Többször lehetett hallani, hogy főleg a nagyvárosokban okoz gondot a nagy meleg. Milyen értékekről beszélünk, és hol? 30, illetve 35 Celsius fok feletti hőmérsékletekről, melyek sok esetben olyan földrajzi helyen kialakulnak ki, ahol nem volna szabad, sok esetben sarki területeken. Vannak helyek, ahol érdekes időjárási körülmények alakulnak ki. Lehet látni és hallani, hogy a déli területeken, ahol egyáltalán nem volna szabad hónak esnie, megtörténik. Ez is a csapadék egyik formája. Ha már itt tartunk. Egyre szélsőségesebb viszonyok alakulnak ki. Nagy szelek, rövid idő alatt, jelentős csapadék, villámárvizek keserítik meg az emberek életét. A természet erői dolgoznak annak megfelelően, ahogy az ember bánik és viselkedik vele. Érdekesnek tűnik a megfogalmazás? Én úgy vélem, nem. Az emberi beavatkozás és az emberi felelőtlenség okozza mindezt. Egyre nő a népesség, egyre több élelmiszerre van szükség. Lassan elfogy a termőföld, tehát pótolni kell valamivel a hiányzó mennyiséget. Ez nagyon jellemző az élelmiszerekre. Adalékanyagok tucatjait teszik az alapanyagokba is. A félkész ételekről ne is beszéljünk. Egyre több bevitt anyagról derül ki, hogy valamilyen káros dolgot tartalmaz. Ez igaz az italokra is. A mostani fiatalok sokszor nem is tudják már valamilyen ételnek, gyümölcsnek az eredeti, igazi ízét. A tojást a tojásgyárban készítik. Ezt egy fiatal mondta a kérdést követően, mely úgy szólt, hogyan lesz a tojás? Aztán sok helyen a túlzott fogyasztás, mert ilyen azért sok van, sok hulladék is termelődik. Milliárd tonnában mérhető a kommunális szemét mennyisége, és ez csak egyfajta hulladék. Ezzel párhuzamosan a szennyezés is megnő. Apuka nagytakarítást végez, majd szól a fiacskájának, hogy segítsen elvinni a szemetet. Vajon hova? Hát persze, hogy néhány kilométerre, az erdő szélére, esetleg beljebb. Büszke tettére, mert megszabadította a házát, lakását a sok szeméttől. Az már meg sem fordul a fejében, hogy milyen őrült nagy kárt okoz. Szennyezi a talajt, a felszín alatti vizeket, a légkört, arról már nem is beszélve, hogy milyen csúnya. Ennek tudata nem ér el a szürkeállományáig. Kisfiacskája látja ezt, és ugyanezt teszi a hétköznapokban is. Szemetel, nem érdekli a környezete. Kialakul benne egy általános vélemény, hogy vannak dolgok, amiket így is el lehet intézni. Ennek a társadalmi kára igen nagy. A felfogása teljesen eltorzul, megváltozik, rossz irányba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ebből is, mert sajnos mást is lát a szüleitől, ami nem igazán jó, kialakul egy társadalmi álláspont, ami eléggé érdekes. Nem érdekli más, nem tud toleráns lenni, nem tud kompromisszumot kötni, önző, öntelt, sok esetben szélsőséges gondolkodású személlyé válik. Társasága szélesedik, társat próbál találni. Mivel hasonló gondolkodású másik féllel találkozik, valamit ki kell találni, hogy különb legyen. Az extrém dolgok kerülnek elő, legyen az bármi. Az imponálásnak ilyenkor már van foganatja. Van viszont egy bökkenő. Ez nem minden esetben helyes. Bár talán ezt a szót már a mai fiatalok nem is ismerik. A másik nemhez való vonzódásában is jelentkezik az önzés. Magatartása, viselkedése sok esetben erőszakos, agresszív testet ölt. Ő az, aki mindent jobban tud, ő a legokosabb, és még lehetne sorolni. Innentől kezdve jönnek a bajok. A bulizás ma már egy teljesen általános időtöltés. Legyünk részegek, kezdjünk valamit a másik nem képviselőjével, legyünk „macsók”, mert ez a trendi. A menőzés nagyon elterjedt, sajnos sok esetben törvényes kereteken kívül. Jönnek a problémák, jön az „okos” szülő, mint az „okos” készülékek, és próbálja elintézni a dolgokat. Amint ez sikerül, kezdődik minden elölről. Félreértés ne essék, nem a fiatalokat akarom bántani, csak sajnos tesznek azért, hogy ez legyen róluk a vélemény. Talán érdemes lenne változni. Míg a fent felsoroltak negatív irányba tolódnak el, addig jó lenne, ha az emberek pozitív irányba mozdulnának. Egy sokkal jobban működő világ alakulna ki, ahol nem hazugság, nem a tisztességtelen magatartás, nem az erőszak, nem az agresszív viselkedés hódít, hanem ezek ellenkezője. Jó lenne, ha az emberek vissza hódítanák maguknak, az értelmi és érzelmi intelligencia fogalmát, és gyakorlatát.                  

Az intelligenciáról

   Igen sok fórumon elhangzott már ennek a szónak a magyarázata. Többféleképpen, több rálátási szögből tanulmányozták ezt a dolgot. Egybehangzó definíció nincs. Egy biztos. Beszélünk értelmi és érzelmi intelligenciáról. Nézzük, mit írnak erről. 

„Az emberi intelligencia az ember intellektuális bátorsága, amelyet komplex kognitív hatások, magas szintű motiváció és öntudat jellemez. Intelligenciájuk révén az emberek képesek tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a logikát és az érveket. Ide értendők a felismerési képességek, az ötletek megértése, a tervek megtervezése, a problémák megoldása, a döntéshozatal, az információk megőrzése és a nyelv használata a kommunikációhoz. Az intelligencia lehetővé teszi az emberek számára, hogy tapasztaljanak és gondolkodjanak.

Forrás: Wikipédia

    Némely források szerint az értelmi intelligencia egyik mérőszáma az IQ. Hát, nem tudom. Én végig csináltam egy ilyen tesztet, és azzal, hogy csak számokkal, betűkkel, ábrákkal van tele, mást nem találni. Az én meglátásom szerint ez igen kevés egy értelmi intelligencia lemérésére. Ehhez még sok minden egyéb is hozzátartozik. Talán egy hasonlat: egy iskolázott ember is lehet faragatlan, és egy egyszerű alapfokkal rendelkező személy is tehet kellemes benyomást. Ebből is látható, hogy nem egyszerű a meghatározás. Akkor még bonyolultabb, ha hozzá vesszük az érzelmi intelligencia fogalmát. Az érzelmek játéka az emberi kapcsolatok legszínesebb palettája. Végtelen variáció található mindkettőben. Vigyázzunk! Sérülékeny mind a kettő, és manapság már kihalóban van. Röviden. Az értelmi és érzelmi intelligencia határozza meg egy adott személy igazi jellemét, belső értékeit, valódiságát, tiszteletét másokkal szemben, megértését, viselkedését, becsületességét, igaz voltát, szeretetét embertársaival szemben.